A jelenlegi folyamatok egy várható ellenzéki előválasztás során egyértelműen a Demokratikus Koalíció miniszterelnök-jelöltjének malmára hajthatják a vizet.
Amikor 2011-ben Gyurcsány Ferenc – több, hozzá hű politikussal együtt – kilépett a Magyar Szocialista Pártból (MSZP), és létrehozta saját pártját, senki sem gondolta volna, hogy belátható időn belül ismét ő lesz az ellenzék vezetője – kezdi a Magyar Nemzetnek készített elemzését Deák Dániel. Az MSZP sem vette elég komolyan a Gyurcsány jelentette kihívást, így 2014-ben engedtek a volt miniszterelnök zsarolásának és bevették őt az ellenzéki együttműködésbe, annak ellenére, hogy akkor még egy százalék volt a Demokratikus Koalíció (DK) támogatottsága. Ettől kezdve szabad lett az út Gyurcsány Ferenc előtt, és lépésről lépésre bedarálhatta azokat a pártokat, amelyek az útjában álltak.
Az elemző szerint mára a baloldalon is mindenkinek egyértelművé vált, hogy a pár éve még az ellenzék vezető pártjának számító MSZP helyét teljes mértékben átvette a DK. Jól példázza Gyurcsány vezető szerepét, hogy a kiszivárgó információk szerint a szocialisták nála kopogtatnak azért, hogy legalább öt befutó helyet kapjanak a 2022-es országgyűlési választás ellenzéki listáján. Az MSZP sokáig megpróbált ellenállni az újabb pártok nyomásának, azonban mára elvesztette ezt a képességét – világít rá Deák. Sem Mesterházy Attila, sem Botka László nem tudta megállítani Gyurcsány Ferencék közeledését, hiába igyekeztek önálló identitást adni az MSZP-nek, az a belső és külső ellenállás következtében teljes mértékben kudarcba fulladt. Botka László csupán pár hónapig bírta ki miniszterelnök-jelöltként, az ő 2017. októberi bukásával minden akadály elhárult Gyurcsány Ferenc elől, aki nyíltan azon dolgozott a kampányok során, hogy elcsábítsa a szocialista szavazókat.
Gyurcsány tervére később rájöttek az MSZP vezetői is: egy tavaly áprilisban kiszivárgott hangfelvételen Tóth Bertalan jelenlegi pártelnök például arról beszélt, hogy „megint az a belső indíttatása Gyurcsány Ferencnek, hogy az MSZP-t kell legyőzni” – idézi az elemző. A karizma nélküli szocialista vezető akkor úgy fogalmazott, hogy szerinte Gyurcsány „nem tud letenni erről a szándékáról, hogy minket kell legyőzniük, több mandátumot szerezni, nagyobb százalékú támogatást”. Ez a felismerés azonban már túl későn jött, hiszen az ellenzéki együttműködés és Gyurcsány Ferenc „halálos ölelésének” következtében az MSZP a tavalyi EP-választáson csupán hat százalékot ért el, a DK pedig az ellenzék vezető ereje lett, amely pozíciója a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint csak tovább erősödött. Gyurcsány hasonlóképpen leszámolt minden más ellenfelével is: a Jobbik szétesett, de a Momentumon belül is egyre érezhetőbbé vált a személye miatti belső megosztottság – emlékeztet Deák. Többek között ezek a körülmények vezettek ahhoz az abszurd helyzethez, hogy az egyik legszélsőségesebb és ennek következtében legnépszerűtlenebb politikus vezeti ma a baloldalt.
A jelenlegi ellenzéki folyamatok egy várható ellenzéki előválasztás során egyértelműen a DK miniszterelnök-jelöltjének malmára hajthatják a vizet, aki minden valószínűség szerint Dobrev Klára lesz – állítja a XXI. Század Intézet vezető elemzője. Mivel a DK a legszervezettebb és legerősebb ellenzéki párt, Gyurcsányék tudják majd leginkább mozgósítani az ellenzéki szavazókat, így könnyen elképzelhető, hogy az egyik legnépszerűtlenebb és legszélsőségesebb politikus lesz az ellenzék hivatalos miniszterelnök-jelöltje. Valami hasonló zajlott le a brit Munkáspárt esetében is 2015-ben, ahol a britek körében népszerűtlen, magát demokratikus szocialistának valló, tehát a baloldal szélén helyet foglaló Jeremy Corbyn lett a Munkáspárt vezetője, miután a párttagság körében a szélsőbaloldali csoportok megerősödtek. A népszerűtlen Jeremy Corbyn a sajátjai között győzött, de a választáson bukott. Deák Dániel szerint várhatóan ugyanez következne be, ha az ellenzéki előválasztáson egy DK-s jelölt győzne.
Az elemző rendkívül riasztónak tartja, hogy a 2006-os rendőrterrorért és az ország csődközeli állapotáért felelős politikus egyre közelebb kerül a kormányrúdhoz. Az elmúlt tíz évben Gyurcsány tovább radikalizálódott, mára a kommunista diktatúrákra emlékeztető fenyegetőzésektől sem riad vissza, elég csak a Vidnyánszky Attilával kapcsolatos uszító megszólalására gondolni. Ráadásul – folytatja Deák – szemlátomást pozitív példaként tekint az amerikai zavargásokra, így a kampány során hasonló politikai rendbontásra lehet számítani az ellenzéktől. Az mindenesetre borítékolható, hogy Gyurcsányék esetleges hatalomra kerülésével ismét sötét időszak következne, amikor is az egymással veszekedő pártok inkompetens vezetői kiszolgáltatják hazánkat a brüsszeli vezetőknek, megszűnik az ország politikai és gazdasági stabilitása. Erre volt már példa a magyar történelemben korábban is, a dualizmus idején: 1906-ban az úgynevezett egyesült habarékellenzék győzött, majd a belső megosztottság hatására egyetlenegy programpontjukat sem tudták megvalósítani, az ország pozíciói pedig jelentősen romlottak. 2022-ben ezt a hazánk számára baljós forgatókönyvet kell elkerülnie a választópolgároknak – zárja elemzését Deák Dániel.
Deák Dániel elemzése a Magyar Nemzetben jelent meg.
