Egyre inkább beigazolódik, hogy az ellenzéki összefogás korántsem csodaszer, sokkal inkább egy lassan ölő méreg a baloldali pártok számára.

A mohácsi időközi választás csúfos ellenzéki kudarca mellett az MSZP, a Jobbik és az LMP hanyatlása is annak a következménye, hogy az ország egyik legelutasítottabb politikusa, Gyurcsány Ferenc átvette az ellenzéki oldal irányítását az elmúlt években.

A múlt hét végi mohácsi időközi választást hatalmas ellenzéki készülődés előzte meg, a teljes balliberális sajtó igyekezett a tétet magasra emelni, így mozgósítani az ellenzéki szavazókat, illetve a voksolást a baloldali együttműködés főpróbájaként beállítani. Jól mutatja, hogy mennyire meglepte őket a Fidesz nagyarányú győzelme, hogy míg a választás előtti napokban hosszas címlapsztorikban számoltak be a balliberális sajtótermékek a mohácsi időközi választás tétjéről, az eredményekről már csak hosszas gondolkodás után, csupán rövid hírként tudósítottak, sőt egyes sajtótermékek meglepő módon még az ellenzék erősödését vizionálták. Érdemes ugyanakkor megnézni a tényeket, amelyek sokadik alkalommal világítanak rá arra, hogy az ellenzéki összefogás nem hoz új szavazókat az ellenzéknek, hanem éppen ellenkezőleg, voksokat visz.

A 2018-as országgyűlési választáson a Jobbik, az MSZP–Párbeszéd, az LMP, a DK, a Momentum és a Kétfarkú Kutya párt összesített támogatottsága Mohácson 44,3 százalék volt, míg a mostani időközin az egyesült ellenzék jelöltje csak 40,4 százalékot kapott. Ez azt jelzi, hogy az ellenzéki pártok nem tudták mozgósítani olyan arányban a mostani – számukra egyébként nagy téttel bíró – voksolásra a szavazóikat, mint a 2018-as parlamenti választáson, amikor külön indultak. Hasonló mértékű lemorzsolódás volt tapasztalható a tavalyi önkormányzati választáson is, amelynek során Karácsony Gergely ugyan győzni tudott Budapesten, de az 50,9 százalékos eredménye lényegesen alacsonyabb, mint a parlamenti választáson elért 56,25 százalékos összesített ellenzéki eredmény. Emellett még az ellenzékhez köthető közvélemény-kutatók adatai is azt mutatják, hogy nincsen teljes egyetértés az ellenzéki szavazók között az ellenzéki együttműködés megítéléséről, leginkább a Momentum szavazói tartanak egy Gyurcsány Ferenc vezette ellenzéki együttműködéstől. Nem véletlen, hogy Fekete-Győr András egy nyilatkozatában azt mondta, Dobrev Klárával nem tudna győzni az ellenzék a 2022-es országgyűlési választáson.

A számok tehát azt mutatják, hogy az ellenzék önmagával az összefogással nem tud további szavazókat megszólítani, sőt néhány százalékponttal rosszabb eredményt érnek el, mint amennyit az egyes pártok külön-külön szereztek. De nemcsak ettől méreg számukra az ellenzéki összefogás, hanem az egyes pártokra gyakorolt negatív hatása miatt is. Mindez a leglátványosabban a Jobbik, az MSZP és az LMP esetében tapasztalható, de már a Momentumnál is egyre inkább érződik az úgynevezett Gyurcsány-faktor, amely belső konfliktusokat, identitásvesztést és ezáltal jelentős támogatottságcsökkenést eredményez ezeknél a pártoknál.

Deák Dániel teljes publicisztikája a Magyar Nemzet oldalán olvasható.