A lilapárt karaktere meghatározhatatlan, Fekete-Győr András pedig manapság mindent megtesz azért, hogy bizonyítsa alkalmatlanságát.

Érthető, hisz elirigyelt kamuéletet élnek, trendik, ők az Éjjel-nappal Brüsszel valóságshow szereplői. Sokan akarnak rájuk hasonlítani: drága ruhákban, külföldi tanulmányok után kifogástalan angolsággal a „buta magyart” kioktatni, hisz ettől többnek érezhetik magukat, mint amennyit érnek. A gőg nemcsak bűn, hanem komoly csábító, még akkor is, ha a ragyogó külcsín alatt borzalmas sötétség lakozik. Ami Párizsban a bourgeois-bohemian, az nálunk a momentumos-budai-hipszter, beazonosítható politikusi prototípus.

A kádárizmusból átöröklődött, a progresszív baloldal és liberálisok szellemiségét átható, Gyurcsányék által csúcsra járatott nemzetellenesség tovább él, némileg a magyarsággal kapcsolatos közönnyé változott, de ma is „komoly” politikai képviselete van. Momentumnak hívják. A rendszerváltoztatás óta felnőtt egy generáció, amitől és akiktől a történelem sokat vár. Egy független és szabad Magyarország gyermekei, akiknek az Orbán-korszak fantasztikus lehetőségeket kínál azzal, hogy lebontotta a posztkommunizmust. Ám az ifjúság egy része természetesnek tartja a szabadságot, amiért napról napra küzdeni kell; magától érthetőnek az anyagi lehetőségeket, ami az előtte járóknak kevésbé adatott meg; és kételye sincs arról, hogy minden, ami nyugatról jön, az jobb, mint ami magyar. Tisztelet a kivételnek, azoknak a százezernyi fiatalnak, akik átérzik a nemzeti közösség iránti felelősséget!

A Momentum nemzetellenes, pontosabban a nemzeti közösség felé közönyös alapállása nem szorul bizonyításra. Az uniós intézményekben az ország ellenében áskálódnak, a szomszédos országokban a határon túli magyarokkal szemben kampányolnak.

A Momentum nemzeti közösséggel szembeni alapállásának lényege a közöny. Számukra nem fontos a magyarság jövőjének leghúsbavágóbb kérdése: a megmaradás. Még az a kádárista baloldal is többet érzett a megmaradásunkkal kapcsolatban, amely a ’80-as években is kemény propagandával mosta át az agyakat, gumibottal üldözte a másképp gondolkodókat, nézett félre, mikor az erdélyi magyarokat és a székelyeket rendszerszinten vegzálták, mint a most húszas éveikben járó momentumosok.

A Momentum vezetői nem gyűlölik a magyar nemzeti közösség szellemiségét, hanem közönyösek és lenézik azt. Ami bizonyos helyzetekben, a generációkon átívelő mintákat tekintve sokszor még rosszabb.

Persze dőreség lenne azt állítani, hogy ez egy generációs probléma. A nemzettel szembeni közöny egy generációt érintő kulturális probléma, ami nem általános, de mély és súlyos.

Nagy Ervin teljes írása a PestiSrácok oldalán olvasható.