A XXI. Század Intézet Kaktusz című műsorában G. Fodor Gábor politikai filozófus és Gerő András történészprofesszor beszélget havonta kétszer, félórában a kampány aktuális kérdéseiről. A legújabb adásban többek között szó esett a kereszténydemokrata alapú politizálásról, az új német kormányról, a baloldal identitásvesztéséről, valamint mindezekkel összefüggésben az ellenzék ötlettelen politikájáról.
A beszélgetés fő mozgatórugójául a baloldali ellenzék szolgált, amely azáltal, hogy összeállt a rasszista identitású Jobbikkal, elveszítette identitását. Mindennek tetejébe egy olyan hatpárti konglomerátum állt össze Márki-Zay Péter mögött, amiből az MSZP és a Jobbik haldoklik, míg az LMP és a Párbeszéd tetszhalott állapotban van. Gerő András a haldoklás okát abban látta, hogy ezek a pártok mind elvesztették identitásukat, amivel G. Fodor Gábor egyetértett, majd kiemelte, hogy ezzel szemben a Fidesz megtalálta a kereszténydemokrata identitását, és képes azt az európai színtéren is képviselni.
Ennek jelentősége abban rejlik, hogy világos világnézet nélkül a ránk leselkedő belső fenyegetéseket sem tudjuk azonosítani, és fellépni értékeink védelmében, ahogyan azt Németországban már tapasztalni – fejtette ki G. Fodor. A politikai filozófus szerint az újonnan felálló progresszív német kormány az ország nemzeti identitását is képes lenne lebontani az univerzalizmus szellemében. Gerő szerint a németek megemészthetetlen problémát jelentenek Európa számára: ahhoz túl gyengék, hogy a világot uralják, de ahhoz túl erősek, hogy egyetlen nemzet legyenek Európában. Ezáltal pedig folyamatosan problémákat okoznak.
Miután a beszélgetés ismét belpolitikai vizekre terelődött, G. Fodor rávilágított arra, hogy az ellenzéknek fogalma sincs az európai politikai mozgásokról, Közép-Európa szerepéről, vagy az Egyesült Államok és Kína által okozott kihívásokról. Mivel ők maguk is tisztában vannak saját gyengeségeikkel (például a társadalmi támogatás hiányával és a víziómentességükkel), ezért kiáltanak folyamatosan diktatúrát, és reménykednek a Nyugat beavatkozásban. Gerő úgy kapcsolódott rá a gondolatra, hogy a népfrontos szellemiség része, hogy mindenkinek harcolnia kell az idézőjeles fasizmus ellen, ám véleménye szerint egy „fasizálódó diktatúrában” nem lehetne ellenzéki előválasztást tartani, a nyilvánosságban véleményt kifejezni. G. Fodor azzal a frappáns meglátással zárta a beszélgetést, hogy nem a „fasiszta diktatúra” hallgattatta el az ellenzéket, hanem ők vonultak le a pályáról, hogy a füstös szobákban hatalomtechnikai alkukról pusmogjanak.
