A Magyar Péter és képviselőtársai által benyújtott közös állásfoglalásra irányuló indítvány, bár elvileg az európai védelem jövőjéről szól, valójában nem más, mint egy rendkívül súlyos háborús állásfoglalás. Míg az USA, Oroszország és Kína is nyitottak a békére, ráadásul az Egyesült Államok elnöke épp tűzszüneti megállapodást próbál tető alá hozni, addig Brüsszel további fegyverszállítmányokkal eszkalálná a háborút. A globalista elit demokratikus „elköteleződését” jól szemlélteti, hogy annak érdekében, hogy egyetlen tagállam véleménye se szabhasson gátat az akaratuknak, akár az unió alapító szerződéseivel is hajlandóak szembehelyezkedni.

Szűcs Gábor, a XXI. Század Intézet elemzője írásában a több európai parlamenti (EP) képviselő, köztük Magyar Péter által az EP plenáris vitájára benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványt járja körbe, a fontosabb pontokat kiemelve, továbbá bemutatva, hogy milyen súlyos vállalásokat tenne Brüsszel Ukrajna, vagy inkább az ukrajnai háború elhúzódásának érdekében.

Brüsszel még nem áll készen a békére

2022. február 24 óta zajlik az orosz–ukrán háború. Az Európai Unió egyetlen tagállama Magyarország, amely kezdetektől a béke fontosságát hangsúlyozta és nem foglalt állást egyetlen háborúzó fél oldalán sem. Ezzel szemben Brüsszel három éve nyíltan háborúpárti kommunikációt folytat, valamint pénzzel és fegyverekkel is hozzájárul a konfliktus esetleges eszkalációjához: az EU hivatalos oldala szerint eddig az unió 88 milliárd eurót meghaladó összegben támogatta Ukrajnát. A múlt héten egyes EP-képviselők háborúpárti elköteleződése újabb szintre lépett és egy közös állásfoglalásra irányuló indítványban manifesztálódott. „Az európai védelem jövőjéről szóló fehér könyvről” készült indítvány előterjesztői között szerepel Magyar Péter is.

A szerzők már a dokumentum elején, annak D. pontjában kitérnek arra, hogy „a Trump-kormány az Oroszországgal való kapcsolatok normalizálását javasolja és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Európának meg kell erősítenie saját biztonságát és védelmét, hogy segíteni tudja Ukrajnát önmaga megvédésében”. A brüsszeli háborús pszichózis helytelen helyzetfelismeréshez vezetett, ugyanis az, hogy az Egyesült Államok jó viszonyra törekszik Oroszországgal, az egész atlanti térség számára előnyös, mind biztonsági, mind gazdasági szempontból. A két nagyhatalom közötti kiegyensúlyozott viszony megelőzheti a proxy háborúk kirobbanását, valamint az olyan gazdasági intézkedések meghozatalát, mint az Oroszország elleni szankciók, amelyek elsősorban az „öreg kontinens” gazdaságát sújtják.

Az indítvány 3. pontja kimondja, hogy „Európa továbbra is határozottan kiáll Ukrajna mellett”, illetve „emlékeztet azon meggyőződésére, hogy Európa jövője az ukrán harctéren fog eldőlni”. Ezzel összefüggésben, a 15. pontban sürgetik „az EU-t és tagállamait, hogy határozottan álljanak ki Ukrajna mellett […] még a tárgyalások befejezése előtt biztosítsanak több fegyvert és lőszert Ukrajnának”. Bár gyakorlatilag már minden globálisan meghatározó, vezető politikus (Donald Trump, Vlagyimir Putyin, Hszi Csin-ping) támogatja a konfliktus békés rendezését, Brüsszel továbbra sem hajlandó arra, amit Magyarország három éve konzekvensen képvisel: valamely háborúzó fél helyett a béke mellett kiállni. A tervezet szövege értelmében az EP „felhívja az uniós tagállamokat, a nemzetközi partnereket és a NATO-szövetségeseket, hogy oldják fel az Ukrajnának szállított nyugati fegyverrendszerek orosz területen található katonai célpontok elleni használatára vonatkozó valamennyi korlátozást”, sőt a 16. cikk szerint az európaiak által biztosított kiképzési műveleteket ukrán területekre is ki kellene bővíteni.

A Eurostat adataiból és a 2024 szeptemberében publikált Draghi-jelentésből is megállapítható, hogy Európa versenyképessége hanyatlik, a legnagyobb uniós tagállam, Németország recesszióban van, és míg 30 éve a jelenleginél sokkal kisebb EU a világ legnagyobb gazdasága volt, most csak a harmadik, ennek ellenére a globalista képviselők szerint az a jó irány, ha még több uniós pénzt fordítunk Ukrajna támogatására és felfegyverzésére. Az indítványozók javasolják, hogy „többmilliárd eurós költségvetést különítsenek el az európai védelmi ipari program (EDIP) Ukrajnát támogató eszközére, amely pontosan erre a célra van fenntartva”. A 17. pontban felvetett létrehozandó költségvetési sor ötlete a 19. pontban kiegészül azzal, hogy felhívják „az uniós tagállamokat, hogy GDP-jük legalább 0,25%-át Ukrajnának nyújtott katonai segélyre fordítsák”. Ez hazánk esetében legalább évi 200 milliárd forintos összeg lenne, amit arra kellene fordítani, hogy tovább finanszírozzunk egy Európát fokozatosan recesszióba döntő háborút, amelyben az áldozatok száma – a Wall Street Journal nyílt forrású hírszerzési információi alapján – már szeptemberben elérte az egymillió főt.

A tagállamok megkerülési kísérlete

A dokumentum S. pontja szerint „az egyhangúság követelménye többször is akadályozta az EU azon képességét, hogy határozott lépéseket tegyen a külső fenyegetésekre válaszul, mivel egyes tagállamok és tagjelölt országok blokkolják vagy késleltetik az Ukrajnának nyújtott kritikus katonai segítséget, és ezáltal aláássák az európai biztonságot”. A konszenzusos döntéshozatal nem egy hátráltató tényező, hanem épp azt hivatott biztosítani, hogy jelentős, az EU egészét érintő kérdésekben minden tagállam érdeke érvényesüljön, és ne lehessen megkerülni a kisebb tagállamokat. Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 15. cikk (4) bekezdése szerint, ha a Szerződések eltérően nem rendelkeznek, az Európai Tanács konszenzussal dönt. Fontos megjegyezni tehát, hogy aki az egyhangú döntéshozatalt támadja, az magukat az uniós alapító szerződéseket támadja.

A konszenzusos döntéshozatal épp az unió egységét védi, valamint garantálja a tagállamok – szintén alapító szerződésekben rögzített – egyenlőségét, hiszen ha csak a legkisebb tagország szavaz nemmel, az is ugyanúgy „hatályos vétót” jelent, mintha azt Németország vagy Franciaország tenné. Az előterjesztők – a dokumentum 58. pontja szerint – épp ezt szeretnék minősített többségű szavazásra módosítani, ahogy a javaslat fogalmaz: az EP „felszólít a minősített többségi szavazásra való áttérésre az Európai Tanácsban”. Az egyhangúsággal szemben a minősített többség eléréséhez az alábbi két feltételnek kell egyidejűleg teljesülnie: a tagállamok 55%‑a (a gyakorlatban a 27 tagállamból 15) a javaslat mellett (vagyis igennel) szavaz, és a javaslatot támogató tagállamok az EU teljes népességének legalább 65%‑át képviselik. Ezt már csak blokkoló kisebbséggel lehet megakadályozni, ami az EUSZ értelmében legalább négy tagot jelent. A vétót magában foglaló konszenzusos döntéshozatal lényege, ahogy Petri Bernadett fogalmazott, „hogy a tagállamok megakadályozzák az uniós hatáskörök kiterjesztését olyan területekre, amelyeket saját ellenőrzésük alatt akarnak tartani.”

Magyar Péter hintapolitikája

A közös állásfoglalásra irányuló indítvány 19. cikke értelmében az EP „elítéli az egyik tagállam által az Európai Békekeret működése terén alkalmazott vétót”. Bár nem nevesítik, félreérthetetlenül Magyarországról van szó, hiszen csak Orbán Viktor szavazott nemmel e kérdésben az Európai Tanács ülésén. Magyarország nem követett el semmit, ami uniós vagy nemzetközi jogba ütközne, mindössze élt a közösségi jog – ráadásul annak elsődleges jogforrása – által biztosított szavazati jogával, és nemmel voksolt, vétózott. Amihez joga van, akár 26 tagállammal szemben is. Hogy tartalmilag egyetértenek-e a magyar állásponttal, azt minden politikus a saját megítélése alapján eldöntheti, azonban elítélni bármely tagállamot azért, mert más a véleménye, mint a többségnek, egyet jelent a demokratikus működés, valamint a szólás- és véleményszabadság teljes megtagadásával, valamint uniós joggal való szembehelyezkedéssel. Ezeket ugyanis alapelvi szinten rögzíti az EUSZ 2. cikke, amelyek „állítólagos” megsértésére épp Brüsszel szokott hivatkozni a szuverenista kormánnyal rendelkező országokat elmarasztaló éves jogállamisági jelentésekben. A múlt heti indítvány abszurditását fokozza, hogy a benyújtói között egy magyar politikus is szerepel.

A benyújtott dokumentum, rajta a Tisza Párt elnökének aláírásával, publikálását követően azonnal országos sajtóvisszhangot kapott, mire Magyar Péter letagadta, hogy ő aláírta volna az indítványt, sőt kijelentette, hogy az aláírását „odahamisították”. A hamisítás tényét az EP eljárási szabályzata és Magyar Péter későbbi „voksolása” cáfolják. Egy tervezett állásfoglalás ellenjegyzési szándékát előre, írásban be kell jelenteni, majd az EP adminisztrációja ellenőrzi az aláíró személyét, illetve, hogy az ellenjegyzési folyamat a hatályos szabályoknak megfelelően történt-e. Ha egy képviselő ellenjegyez egy állásfoglalási indítványt, akkor a neve hivatalosan feltüntetésre kerül a benyújtók között, valamint rögzítik egy publikus nyilvántartásban. Ezeket követi a végleges ellenőrzés és elfogadás, ahol az előterjesztő még mindig visszavonhatja az ellenjegyzését. Egyrészt, ezen a folyamaton nem lehet keresztül vinni más nevében egy ellenjegyzést, másrészt, nehezen elképzelhető, hogy egyik asszisztense vagy párttársa sem szólt volna Magyar Péternek, hogy tévesen szerepel a neve egy indítvány előterjesztői között. Szintén csorbítja a Tisza Párt elnöke állításának – miszerint „odahamisították” az aláírását – hitelességét, hogy az indítványról történő szavazáskor voksolhatott volna „nemmel”, ezzel jelezve, hogy elhatárolódik annak tartalmától, és valóban nem írta alá azt, ehelyett a szavazás alkalmával a tartózkodást választotta. A fentiek ismeretében vélelmezhető, hogy Magyar Péterrel szemben „néppárti elvárás” volt, hogy szerepeljen az előterjesztők között, azonban – felismerve ennek magyarországi belpolitikai kockázatát – visszakozott és letagadta, hogy aláírta volna a dokumentumot. Ezzel lényegében elismerte, hogy a magyar szavazók többsége békepárti, és támogatja a kormány álláspontját abban, hogy EU és a tagállamok nem adósodhatnak el Ukrajna kedvéért és egy unión kívüli háború folytatása végett. Érdemes felidézni Magyar Péter januári kijelentését, miszerint „ha a Tisza olyan helyzetbe kerül, hogy bármilyen magyar érdekkel szemben kell – akár néppárti – javaslatot megszavaznia az Európai Parlamentben, akkor azonnal felfüggeszti az Európai Néppártban a frakciótagságát”.

Szűcs Gábor