2010-ben Orbán Viktor minden joggal jelentette ki, hogy „forradalom történt a választófülkékben”. Ennek szellemiségében született meg 2011-ben az Alaptörvény, amely lefektette a régi-új Magyarország fundamentumait. A jobboldali kormányok társadalompolitikai fókuszába a család megóvása, illetve anyagi támogatása került, ami az orbáni politika szerint az egyetlen helyes válasz a tragikus demográfiai folyamatok megállítására. Az elmúlt tizennégy év során egy olyan új, közösségelvű és munkaalapú politikai, sőt társadalmi rendszer született meg, amelynek fókuszába a család és a családok családjaként funkcionáló nemzet került.

A XXI. Század Intézet sorozata a Nemzeti Együttműködés Rendszerének értékpillérjeit mutatja be. A második rész a magyarság megmaradásának érdekében meghozott családtámogatási intézkedések elméleti és gyakorlati aspektusait vizsgálja.

Szerződés az édesanyákkal

A demográfiai probléma történelmi léptékű, hiszen a nemzet fennmaradásának kérdése az államalapítás óta szüntelenül napirenden van. Elég csak a birodalmakkal szembeni szabadságharcainkra, az elmúlt ötszáz év szuverenitásküzdelmeire, a herderi jóslatra, vagy a trianoni békediktátum okozta sokkra gondolni. Ebbe a sorba helyezkedik el a rendszerváltoztatás utáni posztkommunista korszak is, amelyben a politikai és kulturális hegemóniát birtokló balliberális tömb nem tett valódi, ciklusokon átívelő erőfeszítést a magyarság megmaradása érdekében.

„A szociális biztonság szétesése is a Gyurcsány-korszak eredményei közé tartozik. A szociális biztonság erőforrás, minden megszülető gyermek befektetés. Mindenkinek saját érdeke, hogy amikor gondoskodásra szorul, legyen, aki gondoskodik róla” – mondta Orbán Viktor még a 2010-es országgyűlési választások előtt megtartott évértékelő beszédében. Ezzel jelezte, hogy amennyiben megnyerik a választást, akkor szakítanak a Gyurcsány–Bajnai-kormányok neoliberális politikájával és egy olyan államot fognak felépíteni, amelynek feladata lesz a már az első Orbán-kormány idején (1998–2002) meghirdetett „családbarát ország” kiépítése. Ennek szellemében a győztes választások után megalakult jobboldali kormány szakított azzal a neoliberális államfelfogással (ún. éjjeliőr állam), miszerint a hatalomnak tartózkodnia kell a közvetlen piaci beavatkozástól, illetve az egyén és a család viszonyait csupán a segélyezés eszközével szabad javítani, ha egyáltalán.

A 2010-es győzelem történelmi alkalmat teremtett a jobboldalnak arra, hogy egy szuverenista, jobboldali és keresztény értékalapokon nyugvó mintateremtő politikával lásson neki az elmúlt negyven év egyik legégetőbb problémájának, a demográfiai válság megoldásának (a KSH adatai szerint 1982-től kezdve Magyarországon magasabb volt a halandóság, mint az élveszületések száma). Az 1989/90-től intézményesülő kapitalista viszonyok, a piaci verseny, illetve az individuum szabadságára alapozott fogyasztói társadalom gyengítette a társadalmi kohéziót, ezzel együtt az instabil hatalomgyakorlás – a kiszámíthatatlanság és a jövőkép hiánya miatt – tovább csökkentette a gyermekvállalási kedvet. Az Orbán-kormányok államfilozófiája szerint a család mint hagyományos együttélési forma, egyrészt – szemben a liberális demokráciafelfogással – a társadalom legfontosabb építőköve, másrészt pedig erkölcsi válasz a demográfiai problémákra, amely kötelességet ró a mindenkori kormányzó hatalomra.

Családtámogatás bevándorlás helyett

A demográfiai válság egész Európát sújtja. Gazdasági és társadalmi problémákat okoz az elöregedő társadalom, illetve drámai módon csökken a kontinens őslakosainak száma, ami egyúttal kulturális értékvesztéshez vezet. A kontinens kormányai az elmúlt évtizedekben két, egymással szemben álló választ adtak e problémára: vagy külső migrációval pótolták a fogyatkozó lakosságot és a hiányzó munkaerőt, vagy pedig nemzetállami politikai eszközökkel próbálták növelni a gyermekszületések számát. A nyugat-európai országok – az uniós integráció keretein belül – a problémát ma nem morális és kulturális, hanem gazdasági nehézségként azonosítják, így a munkaerő pótlására helyezik a hangsúlyt, amihez a leggyorsabb és legegyszerűbb eszköz a külső migráció felgyorsítása.

A magyar kormány 2010 után ezzel szemben a családok anyagi megbecsülésének növelése mellett döntött, amely évtizedes, ciklusokon átívelő közösségelvű horizont felvázolását, illetve olyan gyakorlati politikát jelent, ami anyagi biztonságot nyújt a gyermeket vállaló családoknak. Ebben a munkában az Orbán-kormány segítségül hívta a történelmi egyházakat, amelyek állami feladatokat vállaltak át a közös cél érdekében (egészségügyi, szociális és oktatási területeken), illetve a civil társadalmat, amelynek egyes szereplői a családot divatos életformaként igyekeznek népszerűsíteni.

Nem sokkal az új kormány megalakulása után, 2010 júniusában Orbán Viktor huszonkilenc intézkedésből álló akciótervet ismertetett az Országgyűlésben, amelynek része volt azon családtámogatási intézkedések újraindítása is, amelyeket 2009-ben a Bajnai-kormány leállított. Ugyanebben a programtervben a miniszterelnök jelezte, hogy az új kormány minden évben szélesíteni fogja a családtámogatási intézkedéseket. Így született meg a gyermekek után járó adókedvezmény (ami az évek során folyamatosan bővült), a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK), aminek azóta több, az aktuális viszonyokhoz igazított formája valósult meg (falusi CSOK, 2023 óta pedig a CSOK Plusz). A kormány bevezette a babaváró hitelt, majd kiterjesztette a térítésmentes gyermekétkeztetést és ingyenessé tette a tankönyveket. A fiataloknak 25 éves korig járó adómentességet biztosítottak, amelyet a gyermeket vállaló nők esetében 30 évre bővítettek ki. Ma a négygyermekes családanyáknak nem kell személyi jövedelemadót fizetniük, amit a kormány még ebben a ciklusban a háromgyermekes édesanyákra is szeretne kiterjeszteni.

Az elmúlt tizennégy év során közel negyven olyan intézkedés született, amely a gyermeket vállaló családokat anyagi támogatásban részesíti. Az Orbán-kormány mindezt kiterjesztette a külföldön élő magyarok számára is (Köldökzsinór program), ami a határon túli magyar családok számára is nagy segítséget jelent. E mellett komoly összegeket különítettek el a lombikprogram hozzáférési lehetőségének növelésére, a szükséges gyógyszerek támogatására.

Történelmi léptékű politikára van szükség

„Minden magyar gyermek újabb őrhely, a magyar nemzet megmaradásának letéteményese” – mondta Orbán Viktor a budapesti Összetartozás-emlékhely avatásán, 2020. augusztus 20-án, majd hozzátette: „Kötelességünk tehát az élet, a magyar élet folytatásáról is gondoskodni.” Ezzel megerősítette az elmúlt évtized erőfeszítéseinek morális jellegét. Ez a feladatvállalás azóta is érvényesül, így kijelenthető, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének leglátványosabb korszakos lenyomata a családbarát ország kialakítása, illetve a negatív demográfiai folyamatokon való változtatás lesz. Ennek egyik pillére, hogy a kormány rekordnagyságú anyagi támogatást biztosított a gyermeket vállaló családok számára, amelynek következtében fordult a negatív trend: növekedni kezdett a termékenységi ráta.

A teljes termékenységi arányszám kifejezi, hogy egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett. Egy ország népességszáma akkor fenntartható, ha a teljes termékenységi arányszáma eléri a 2,1-et. Ezt nevezzük reprodukciós szintnek. „A népesedés és családpolitikai fordulathoz idő kell, az legalább olyan lassú, mint egy óceánjáró irányváltása” – ezt a miniszterelnök 2017-ben a Családok Budapesti Világtalálkozóján mondta. Mivel a lakosságszám fenntartásához legalább 2,1-es termékenységi ráta szükséges, illetve 2021 után enyhe megtorpanás történt (ami mögött a pandémia és az orosz–ukrán háború okozta infláció állhat), így a demográfiai fordulathoz hosszabb időre lesz szükség.