Az Orbán-kormányok egyik fontos felismerése volt, hogy gazdasági szuverenitás nélkül nincs politikai szuverenitás, azaz csak az önálló magyar gazdaságpolitika teremthet elegendő anyagi erőt és kellő nagyságú mozgásteret a kitűzött társadalompolitikai célok megvalósításához. Mindehhez első lépésként meg kellett szabadulni a politikai feltételeket támasztó globális hitelezőtől, az IMF-től, másodsorban erőfeszítéseket kellett tenni az államadóság csökkentésére, végül pedig az államnak tulajdonosként kellett visszatérnie a stratégiai ágazatokba. A Matolcsy György által unortodoxnak nevezett gazdaságpolitika – mindezek mellett – az elmúlt évtizedben a munkahelyteremtés szolgálatába állította az adócsökkentést, továbbá előnyben részesítette a zömmel magyar tulajdonosi hátterű kkv-szektort. A 2013-ban bevezetett rezsicsökkentés eredményei, amely szuverenitásküzdelemmé vált a magyar piacról kiszorított multinacionális energetikai és közműcégekkel, illetve az azok mögötti brüsszeli és más nagyhatalmi érdekekkel szemben, alátámasztotta Orbán Viktor abban az évben elmondott tusnádfürdői beszédének egyik központi állítását, miszerint akkor élnek jobban a magyar emberek, amikor szuverenista kormányuk van hatalmon.
A XXI. Század Intézet sorozatának első és második részében a család alkotmányos értelmezését és támogatásának társadalompolitikai aspektusait mutattuk be, míg a harmadik rész ennek anyagi megalapozását, azaz a munkaalapú társadalom megteremtését taglalta. Jelen elemzésben a gazdasági szuverenitásküzdelem két legfontosabb sikerét, az adócsökkentést és a rezsivédelmet vesszük górcső alá.
A gazdasági szuverenitás feladása
A 2002 és 2010 között regnáló, neoliberális gazdaságpolitikát folytató kormányzatok alatt – az érvről-évre kezelhetetlenné vált államháztartási hiány miatt – drámai módon megnőtt az államadóság mértéke, miközben a magas adók miatt csökkent a beruházási kedv, így a 2008-ban kirobbant pénzügyi világválság negatív hatásai egy recesszióba süllyedt Magyarországot értek el. A kiszolgáltatott helyzet kialakulásában a 2009 előtti Gyurcsány-kormányoknak komoly felelőssége volt, így a miniszterelnök – részben e miatt is – lemondott. Az MSZP–SZDSZ-koalíció névleg felbomlott, a „válságkezelést” a Bajnai Gordon által vezetett új kabinetre bízták, amely a költségvetési hiányra hivatkozva hitelt vett fel az IMF-től, majd megszorító intézkedéseket vezetett be.
A globális hitelintézetnek világos politikai elvárásai voltak: 1200 milliárd forintos lakossági megszorítást kellett végrehajtani, ami nem érinthette a prosperáló multinacionális cégeket. Kikötötték továbbá azt is, hogy mérsékelni kell a kiadásokat a közszférában, illetve „reformokra” van szükség a nyugdíjrendszerben, a családtámogatások területén és a szociálpolitikában, így született meg 2009 tavaszán az úgynevezett Bajnai-csomag. Ennek részeként a kormány két évre befagyasztotta a közszféra bruttó bértömegét, megszüntették a 13. havi fizetést és csökkentették az önkormányzatok állami támogatását. A nyugdíjrendszer változásait tekintve előre hozták a korhatár tervezett emelését, 2009-ben átütemezték, majd 2010-re eltörölték a nyugdíjkorrekciót, illetve a 13. havi nyugdíjat. Tíz százalékkal csökkentették a táppénzt, majd döntöttek arról, hogy a gyed és a gyes együttesen három helyett csak két évig járjon, továbbá felfüggesztették a családok számára elérhető lakástámogatásokat (szocpol) és megszüntették a távhő- és a gázártámogatást is.
2010-ben egy olyan csődközeli állapotba került országot vett át a megalakuló Orbán-kormány, amelyben gazdasági szuverenitásunk a külső hitelek miatt beszűkült, a recesszió pedig mély szociális válsággal fenyegetett.
A gazdasági szuverenitás visszaszerzése
Az Orbán-kormány jelentős erőfeszítéseket tett az IMF-hitel visszafizetésére, továbbá számos intézkedést hozott annak érdekében, hogy a költségvetési hiányt és az államadósságot csökkentsék, valamint a gazdasági növekedést ösztönözzék. Ezek az intézkedések magukban foglalták az adóreformokat (egykulcsos SZJA, alacsony társasági adó, a munkát terhelő adók mérséklése), az állami kiadások visszafogását, valamint a bürokrácia csökkentését. A kormány továbbá meghirdette a „keleti nyitás” politikáját, melynek lényege, hogy az Európai Unión kívüli országokkal is meg kell erősíteni az ideológiamentes gazdasági kapcsolatokat, majd állami támogatási programokat indított az exportorientált magyar vállalkozások számára, hogy segítsék a külkereskedelmi mérleg javítását. Ez hozzájárult a külföldi devizatartalékok növekedéséhez, ami segített az IMF-től az előző kormány alatt fölvett visszafizetésében.
A jobboldali kormány társadalompolitikai céljainak elérése érdekében az első pillanattól kezdve igyekezett nagyobb gazdasági mozgásteret kialakítani. Ennek hátterében az a felismerés állt, hogy a politikai szuverenitáshoz gazdasági autonómia szükséges. Első lépésként a kormány szakított az IMF-fel, azaz 2013-ig részben visszafizette, részben pedig lakossági állampapírok kibocsátásával kiváltotta a külső hiteleket, így a globális pénzintézet által diktált megszorító politika nem jelenthetett a továbbiakban politikai kényszert. Második lépésben az állam egyre nagyobb tulajdont szerzett az energetikai szektorban, illetve visszavásárolta a 2010 előtt eladott közművek jelentős részét, így kézzel foghatóan bővült az ország gazdasági szuverenitása.
A kormányzat törekvései között szerepelt továbbá, hogy az állam beavatkozzon a gazdaságba annak érdekében, hogy elősegítse és védelmezze a hazai vállalkozásokat. Mivel vámokkal az uniós környezetben nem lehet protekcionista politikát folytatni, így a kormány adókedvezmények vagy más adóügyi intézkedések alkalmazásának segítségével, illetve egyedi szubvenciók nyújtásával igyekezett a hazai vállalkozások versenyképességét javítani, aztán a harmadik ciklustól kezdve kutatás-fejlesztési tevékenységeiket finanszírozni, vagy új technológiák bevezetését elősegíteni. „A szuverenitásnak politikai oldala mellett erős gazdasági feltétele is van. Valódi önrendelkezés csak akkor állhat fenn, ha nemcsak formálisan lehet független döntéseket hozni, hanem lehetőségünk van ténylegesen saját érdekeink alapján dönteni, és azt meg is valósítani. Ehhez pedig nemcsak függetlenségre, hanem bátorságra, kreativitásra és erőre, elsősorban anyagi erőre van szükség” – írja Matolcsy György Történelmi lehetőség gazdasági szuverenitásunk megerősítésére című tanulmányában a 2010-es gazdasági fordulat mögötti megfontolásokról (Kommentár, 2022/1).
Az Orbán-kormányok fontos felismerése volt, hogy csak szuverén magyar gazdaságpolitika teremthet elegendő politikai mozgásteret a kitűzött társadalompolitikai célok (munkalapú társadalom, családbarát ország, nemzetegyesítés) megvalósításához.
Adócsökkentés a társadalompolitika szolgálatában
2010 júniusában – közvetlenül a miniszterelnöki eskütétel után – Orbán Viktor huszonkilenc intézkedésből álló gazdasági akciótervet ismertetett az országgyűlésben, amelynek már része volt az az irányváltás, ami az adócsökkentésre és az állami beruházásokra alapozva tíz év alatt egymillió új, legális munkahely megteremtését irányozta elő. Az adócsökkentési politika célja – a gazdasági növekedés elősegítése és a vállalkozások versenyképességének növelése mellett – tehát a munkaalapú társadalom megteremtése volt. Ide sorolható az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése, illetve annak is csökkentése, továbbá a vállalatok adóterheinek mérséklése. Emellett az elmúlt tizennégy év során számos olyan egyedi állami támogatást, vagy kedvezményes hitelkonstrukciót nyújtott a kormány, amelynek feltételeként – mégpedig sikerrel – új munkahelyek létrehozását szabták meg.
Az Orbán-kormány mindezek mellett évről-évre mérsékelte a munkát terhelő adókat, illetve különféle adókedvezményeket vezetett be, például az otthonteremtési támogatásokat (CSOK, falusi CSOK, CSOK Plusz) vagy az úgynevezett családvédelmi akciótervet, amely adókedvezményeket biztosított a gyermeket nevelő családoknak. Az Orbán-kormány adócsökkentési intézkedései tehát – a szociális biztonság erősítése mellett – olyan további társadalompolitikai célokat szolgáltak, mint a családbarát ország megteremtését, a demográfiai mutatók javítását és a feketegazdaság visszaszorítását.
Rezsicsökkentés, mint szuverenitásküzdelem
A második Orbán-kormány által 2013-ban bevezetett rezsicsökkentés politikájának célja, hogy csökkentse a háztartások energia- és rezsiköltségeit, amelyek a 2010 előtti időszakban megsokszorozódtak. Ennek fő elemei közé tartoztak az energiatakarékossági intézkedések, az energiaárak állami beavatkozással történő csökkentése és az energiaszolgáltatók bevételeinek korlátozása. Az állami beavatkozáson alapuló rezsicsökkentésre az adott lehetőséget, hogy az állam visszavásárolta a 2010 előtt eladott közműcégeket s éppen 2013-ra megszabadult az IMF politikai elvárásaitól. A rezsicsökkentés sikeres konstrukciónak bizonyult, hisz nagyban hozzájárult a lakosság anyagi terheinek könnyítésére, ám szükségszerűen szuverenitásküzdelemmé is vált a magyar piacról kiszorított multinacionális energetikai és közműcégekkel, illetve az azok mögötti brüsszeli és más nagyhatalmi érdekekkel szemben. (Az Európai Bizottság még abban az évben kötelezettségszegési eljárást indított, több multinacionális cég pedig feljelentést tett az Európai Bíróságon.)
„Kiszolgáltatottjai voltunk a pénzvilágnak, az uniós bürokratáknak és politikusoknak, a mohó multinacionális vállalatoknak és bankoknak, akik hol rossz hitelekkel, hol politikai nyomással, hol telhetetlen profitelvárásokkal olyan magasra emelték az árakat, hogy végül a magyar családok fizették a legtöbbet a gázért és az áramért. Mi ennek a kiszolgáltatott helyzetnek vetünk most véget. A rezsicsökkentés annak a szimbóluma, hogy Magyarország képes önálló és független, a magyar emberek érdekét szem előtt tartó autonóm gazdaságpolitikát folytatni” – fogalmazott Orbán Viktor napirend előtti felszólalásában, 2013. szeptember 9-én. Az Orbán-kormány rezsicsökkentési programja összességében jelentősen csökkentette a háztartások rezsi- és energiafogyasztásából származó terheit, ennek következtében a lakosság jelentős megtakarításokat ért el az energia- és rezsiköltségek terén.
Ma – az Európai Uniót tagországait tekintve – Magyarországon a legalacsonyabbak a háztartások rezsiterhei, ami a 2022-es módosítások után is az átlagfogyasztásig így maradt.
„Nagyon fontos, hogy azoknak az embereknek, akiket nem érdekel, mi van fölírva a zászlóra, mindig bizonyos legyen, hogy amikor ez a zászló van fönn, akkor ők jobban élnek, amikor a másik zászló van fönn, akkor rosszabbul” – ez is a miniszterelnök mondta, mégpedig Tusnádfürdőn, 2013. július 27-én. Azt a politikai axiómát is több ízben kifejtette, hogy kormányával azok is jól járnak, akik nem rá szavaznak. Az Orbán-kormány gazdaságpolitikai fordulatának sikere azt bizonyította be, hogy a szuverenista gazdaságpolitika jobb életet kínál a családoknak és az egyének, illetve hogy a szuverenista kormány alatt az emberek könnyebben boldogulnak.
