Az utóbbi években minden korábbinál szorosabbá vált a Visegrádi Együttműködés tagállamainak kapcsolata, ami a gazdasági projektek mellett ma már a politikai érdekérvényesítés terén is megmutatkozik. Ennek okán a Csehországot, Lengyelországot, Magyarországot és Szlovákiát magába foglaló V4-ek ma már nem csupán egy a kontinens többi regionális együttműködése közül, hanem sokkal inkább az elmúlt harminc év legsikeresebb államközi szövetsége, ami a 2020-as években több előrejelzés szerint is Európa gazdasági motorjává válhat.

A XXI. Század Intézet elemzésében ezúttal a Visegrádi Együttműködés sikerének kulcsát vizsgáljuk meg, különös hangsúlyt fektetve a szövetség által eddig elért eredményekre és közös projektekre.

Közös történelmi tapasztalatok

A közép-európai gondolatnak és a Visegrádi Együttműködés szövetségének hosszú évszázadokra visszavezethető hagyománya van. A térség országainak kapcsolata olyan történelmi alapokon nyugszik, mint az 1335-ös visegrádi királytalálkozó, amelyen a magyar, cseh és lengyel király gazdaságvédelmi célból – Bécs árumegállító jogával szemben – döntött az összefogás mellett. A sikeres együttműködést követően egyértelművé vált, hogy a három ország egységesen sokkal hatékonyabb érdekérvényesítésre képes a régiót ért gazdasági nyomással szemben, az országok közti szoros kapcsolat pedig a következő évszázadokban is megmaradt. Ezt követően a térség azonban a nagyhatalmi érdekek ütközőzónájába, a 20. század második felében pedig a szovjetek érdekszférájába került.

Ezt követően Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország számára hamar egyértelművé vált, hogy az elképzeléseik egyeztetése és közös érdekeik képviselete érdekében célszerű lenne közösen fellépni a Közép-Európát érintő ügyekben, így a három ország már 1990-ben is igyekezett egységes álláspontot képviselni a nemzetközi tárgyalásokon. Ennek megerősítéseként írta alá 1991. február 15-én Antall József magyar miniszterelnök, valamint Václav Havel csehszlovák elnök és Lech Wałesa lengyel elnök a három ország hivatalos szövetségét megerősítő Együttműködési nyilatkozatot, amelyet ma Visegrádi Együttműködésként ismerünk. A három – majd Csehszlovákia felbomlása után négy – közép-európai ország célja többek között a külpolitikai irányvonaluk összehangolása, érdekérvényesítő képességük megerősítése, az euroatlanti integráció előmozdítása, valamint a totalitárius kommunista hagyaték felszámolása volt.

Közös érdekérvényesítés

Az elmúlt harminc év sikeres együttműködésének köszönhetően a tagországok szinte egyszerre váltak a NATO, majd az Európai Unió tagjává, emellett pedig régiós szinten is több sikeres projekttel segítették egymás gazdasági növekedését. Létrehozták többek között az 1992-ben aláírt Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (CEFTA) ami jelentősen megkönnyítette a tagállamok közti kereskedelmet, illetve a 2000-ben alapított Nemzetközi Visegrádi Alapot is, ami tovább erősítette a tagországok közötti kulturális és tudományos együttműködést.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) előrejelzései szerint 2030-ra a tagországok akár a 2004 előtt csatlakozott uniós tagok jövedelemszintjének 80 százalékát is elérhetik.

A szoros gazdasági együttműködést emellett számos további nemzetközi projekt is példázza, elég csak az áprilisban átadott magyar–szlovák villamosenergia-rendszereket összekötő új távvezeték átadására gondolnunk, míg a közeljövőben egy magyar–szlovák tranzit földgázszállító vezeték is átadásra kerül majd, ami az uniós szintű észak–déli gázfolyosó fontos elemeként, Lengyelországtól egészen Horvátországig biztosítja majd az összeköttetést a nemzeti földgázvezeték rendszerek között. Az említett beruházások amellett, hogy az egész európai villamosenergia- és gázellátás-biztonságához hozzájárulnak, a régió versenyképességét is nagymértékben megnövelik, ami elősegítheti a térség országainak gyors gazdasági növekedését. A tagországok emellett egy fővárosaikat összekötő gyorsvasút hálózat kiépítését is célul tűzték ki a következő évtizedre, amely egy osztrák leágazással kapcsolhatja majd be a térséget a nyugat-európai gyorsvasúthálózatba.

A V4-ek gazdaságának dinamikusságát az is jól példázza, hogy a legfrissebb adatok szerint a térség országainak gazdasági növekedése uniós szinten is kifejezetten jónak számít. Az adatok alapján Csehországban 7,8 százalékkal, Szlovákiában 10,2 százalékkal, míg Lengyelországban 10,7 százalékkal nőtt a gazdasági teljesítmény az előző év azonos időszakához képest, míg Magyarország a legoptimistább prognózisokat felülmúlva 17,7 százalékos GDP növekedést tudott elérni.

Nem véletlen tehát, hogy több elemző is a kontinens új gazdasági motorját látja az egyre kiterjedtebb együttműködésre törekvő V4-ek tagországaiban, amik különösen az elmúlt években fűzték szorosabbá kapcsolataikat.

Egységben az erő

Az együttműködés sikere a szoros gazdasági kapcsolatokon túl azonban másban is rejlik. A korábban alapvetően érdekalapú Visegrádi Együttműködés keretein belül az utóbbi években – a korábbi sérelmeket félretéve – több alkalommal is értékalapú, egymást támogató döntések születtek a tagállamok részéről, amiknek köszönhetően nemzetközi szinten is sikerrel tudtak kialakítani egy közös közép-európai álláspontot, amit képviselve az Európai Unióban is komoly eredményeket tudtak elérni.

Jó példa erre a 2015-ös bevándorlási válság, amely során a tömeges migráció és a nyugat-európai országok kötelező betelepítési kvótákat erőltető politikája arra sarkallta Csehországot, Lengyelországot, Magyarországot és Szlovákiát, hogy – a magyar kormány vezetésével – közösen lépjenek fel a külső határok védelme érdekében, illetve együttes erővel szálljanak szembe a föderatív uniót támogató politikai erőkkel.

Emellett a tagállamok részéről az utóbbi években rendszeresen születnek közös állásfoglalások, valamint gyakoriak az egyeztetések a különböző szakértői és politikai szinteken is, ami legutóbb a koronavírus-járvány elleni védekezés kapcsán is tetten érhető volt. Ennek köszönhetően a V4-ek mára az egyik legerősebb politikai szövetséggé vált az Európai Unióban, amelynek érdekérvényesítő ereje legutóbb a költségvetési tárgyalások során múlta felül a nemzetközi balliberális erők várakozásait, de hasonló sikernek mondható az is, hogy Magyarország és Lengyelország az Európai Parlament által politikai okokból kezdeményezett 7. cikkely szerinti eljárások során is kölcsönösen kiáll egymás mellett, és megvétózza azok megindítását.

A V4-ek mozgatórugójaként tevékenykedő, minden korábbinál szorosabb magyar–lengyel szövetség erejét az is mutatja, hogy a két ország kormányának iránymutatásával az elmúlt évtizedben egy olyan önálló, közép-európai konzervativizmus jelent meg, amelynek gyakorlati megvalósulása – részben az Európai Néppárt balratolódása miatt – az új európai jobboldal megszervezését is eredményezheti. Ennek képezné szerves részét a Fidesszel szoros kapcsolatot ápoló lengyel Jog és Igazságosság pártja, amely jelentősen hozzájárulna ahhoz, hogy az újonnan alakult pártcsalád a néppárt és a szocialisták után a harmadik legnagyobb frakcióként jelenjen meg az Európai Parlamentben.

Látszik tehát, hogy a Visegrádi Együttműködés tagállamainak érték- és érdekazonosságon alapuló politikai és gazdasági sikerei felrúgták a korábban megszokott, nyugatiak által diktált status quot, mindez pedig a következő években komoly átrendeződést eredményezhet a jelenleg balliberális politikusok által irányított Európai Parlamentben.

Jövőbeli tervek

Az eddig elért sikereknek, valamint a tagállamok közti jó kapcsolatoknak köszönhetően minden jel arra utal, hogy a V4-eken belüli szorosabb kötelék kiépítése a jövőben is folytatódik. Ezt vetítik előre a július elsejével hivatalba lépett magyar elnökség tervei is, amelyek között a tagországok gazdaságának gyors újraindításán túl szerepel az együttműködés mélyítése a digitalizáció, a biztonságpolitika és az infrastrukturális fejlesztések terén is. A magyar elnökség emellett fontos külpolitikai célként határozta meg a migrációval szemben történő hatékonyabb fellépést, a nyugat-balkáni térség uniós integrációját és a Keleti Partnerség támogatását is, amelyre a többi tagállam részéről is komoly hajlandóság mutatkozik. Ezt bizonyítja az a nemrég született megállapodás is, amelynek értelmében a V4-ek tagállamai egy közösen koordinált terv keretén belül nyújtanak segítséget Litvániának a Belarusz felől érkező migráció visszaszorításában.

Az említett célok megvalósítása a következő években jelentősen hozzájárulhat majd a térség erőteljes gazdasági növekedéséhez, míg a tagországok közti kapcsolatok szorosabbra fűzése a V4-ek érdekérvényesítő képességének növelésével, a tagállamok nemzetközi elismertségére is pozitívan hathat. Mindehhez azonban fontos, hogy a Visegrádi Együttműködés – az időről-időre elhangzó ellentétes kijelentések ellenére – a jövőben is több maradjon egy érdekalapú államközi szövetségnél, elengedhetetlen tehát a közös értékek menti érdekérvényesítés folytatása, ami a következő harminc év sikerének egyik legfontosabb kulcsa lehet.

Biró András – Matyi Tamás