A XXI. Század Intézet és Hidvéghi Balázs független európai parlamenti képviselő Európa a 21. században című közös rendezvénysorozatának első konferenciája Európa mi vagyunk címmel vette kezdetét szerdán. A konferencia célja egy közös, európai demokratikus jobboldali, nemzeti-konzervatív politika gondolati megalapozása, valamint a kortárs kihívásokra adandó együttes válaszaink mögötti kulturális erőtér kiszélesítése, megerősítése. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója kiemelte, hogy a közép-európaiak rendelkeznek valamivel, amivel a nyugat-európaiak már nem: van víziójuk és tudják, milyen jövőt akarnak. A főigazgató szerint a térség víziója a kontinensről nem más, mint a szabad nemzetek szabad szövetsége. Ez a közép-európai jövőkép a kissé megfásult nyugat-európaiaknak is útmutatóul szolgálhat, és amennyiben nekik nincs saját víziójuk, akkor a miénket is átvehetik. Hidvéghi Balázs szerint a koronavírus-járvány ismét rámutatott arra, hogy az Európai Unió sem a helyzet előrejelzésében, sem pedig a kezelésében nem tudott eredményeket felmutatni és a kormányok védték meg az embereket. Az EP-képviselő azt hangsúlyozta, hogy a központosítottabb Európa nem megoldás, a Fidesz pedig azért hagyta ott az Európai Néppártot, mert lehangoló az európai jobboldal állapota.

Magyarország ismét iránymutató

Köszöntőjében Schmidt Mária történészprofesszor, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója felhívta arra a figyelmet, hogy a 20. századi Európában mindig az volt a kérdés, hogy ki lesz a kontinens új ura. Az I. világháborúban ez nem dőlt el, a második után patthelyzet állt elő: nemcsak Európa, hanem a világ egyik felét amerikanizálták, a másikat pedig szovjetizálták. Végül Európa új ura 1989/90-től kezdve az Egyesült Államok lett, ekkortól amerikanizáció vette kezdetét Közép- és Kelet-Európa térségében is. A magabiztos és bizalommal teli jövő azonban megtorpant a 2008-as gazdasági válság idején, majd a 2015-ös migrációs krízis és a mostani koronavírus-válság is olyan helyzetben találta az Európai Uniót, amiben kudarcot vallott és nem tudott megfelelő válaszokat adni.

Schmidt Mária szerint mindezt figyelembe véve felmerül a kérdés, hogy hol van Európa szerepe a 21. században? Milyen lesz az euroatlanti viszony, és ez hogyan befolyásolja Európa szerepvállalását a világ egyre élesedő konfliktusgócaiban? Nyugat-Európa államai hiába veszítették el vízióikat és álmaikat, szabadon csatlakozhatnak a mi jövőképünkhöz, amire mi valójában már harminc évvel ezelőtt felkészültünk. Ez pedig nem más, mint szabad nemzetek, szabad szövetsége a szabadság jegyében – hangsúlyozta Schmidt Mária.

Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója szerint a rendezvény missziója „nem kisebb, minthogy a magyar jobboldal modellteremtő gyakorlatát szellemileg megalapozzuk”. A koronavírus-járvány alatt Európában minden korábbinál jobban kiéleződött a nemzetállami szint felelős cselekvőképessége és az elszámolhatatlan föderális szint nehézkessége közötti ellentét. Mindez abba a hidegháború után felbomlott nemzetközi szituációba ágyazódik, ahol egy világrend nélküli világban a globalista, neoliberális, „nyitott társadalmat” hirdető régi rend és a feltörekvő, nemzeti karakterű konzervatív erők között zajlik erőpróba. Még nem dőlt el, ki a nyertes, de az kétségtelen, hogy egy világrendszerváltásnak a kellős közepén vagyunk– fejtette ki.

Ezért nem kell utat keresnie, mert már úton van, és tudja, merre, milyen sebességgel halad – fejtette ki Békés Márton.  A szuverenitásukat megőrizni kívánó európai őslakos népek és demokratikus nemzetállamok minél szélesebb körű együttműködése lehet a biztosítéka annak, hogy ezen nemzeteket ne lehessen feloldani, bármilyen eszközzel megszállni vagy szembe fordítani egymással. „Egy összeurópai nemzeti-konzervatív konföderáció” létrejöttéhez segít hozzá ez a konferencia – zárta programismertetőjét.

A Néppárt elveszítette iránytűi szerepét

Hidvéghi Balázs, a Fidesz EP-képviselője szerint az elmúlt egy év koronavírus-járvány elleni küzdelem jegyében telt, ahol bebizonyosodott, hogy nem Brüsszel, hanem a nemzeti kormányok védték meg az embereket. A Néppárt kapcsán úgy vélekedett, hogy a frakció többé nem egy erős közösség benyomását kelti, hanem sokkal inkább önfeladó, sodródó alakulatét és főként ebből fakadtak a viták a nagyobbik magyar kormánypárttal. Az Európai Néppárt folyamatos „területfeladásba ment bele”, olyan témákban, mint a hagyományok, a kereszténység vagy a kultúra. Az egyre inkább balra sodródó Néppárt ezekben a világnézeti kérdésekben rendre képtelen volt a konzervatív álláspontot képviselni, vagy akár a vitákat is kikerülte.

Hidvéghi kiemelte, hogy a nagy nyugat-európai országokban a jobboldal nem száll szembe az újbaloldal erőszakos, arrogáns és alapvetően szabadságellenes tradíció- és vallásromboló tevékenységével, inkább engedett nekik.

A brüsszeli véleménydiktatúra elleni küzdelemben fontos társakat és partnereket keresni, és azokat az európai embereket kell ezeken a szövetségeseken keresztül megszólítani, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint mi, fontos számukra a hagyomány és kultúra, és ezt szeretnének megőrizni – zárta gondolatait Hidvéghi.

Kormányozni a vírust

G. Fodor Gábor politikai filozófus Kormányozni a vírust címmel tartott előadást, amiben kifejtette, hogy a Nyugat számos olyan dologban volt biztos, ami azóta megbukott, és a sajátosan kiépített kormányzati forma, vagyis bürokratikus kormányzás felemésztette a politikai vezetést. A koronavírus leleplezte a bürokratikus kormányzati forma liberális termékét, ezzel végérvényesen megkérdőjelezve norma jellegét, ez pedig a cselekvő politika és a realista iskola reneszánszát hozza el – mondta. A jelenlegi helyzetben cselekvőképességre van szükség, a bürokratikus kormányzat azonban „egy pszichopata triász képét mutatja: nem szeret, nem szorong és nem tanul”. Ezzel szemben a cselekvő és realista politikus egyszerre beszél a jövőről, az élet normális kerékvágásba való visszatérítéséréről, de közben mégis biztonságot teremt.

A liberalizmus működésképtelenségével azonban kinyílik az út a kereszténydemokrácia előtt, és igazolja az erős politikai vezető szükségét is. Ennek fényében a vírus abszurd módon új lehetőséget is jelent Európa megújítására, hiszen rámutatott arra, hogy olyan politikai vezetőkre van szükség, akik meg tudják őrizni a stabilitást. A jobboldali fordulat be fog következni Európában – hangsúlyozta G. Fodor.

A föderalizmus bukása

Frank Füredi szociológus-professzor, a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa Magyarország szellemi tekintélyének megteremtésének lehetőségét boncolgatta londoni bejelentkezésében. Meglátása szerint a konzervatív pártokat nem érdekli a kultúrharc, ezért a globalisták és a föderalisták állítják össze a politikai napirendet az utóbbi 10-15 évben.

Az amerikai soft power által képviselt kozmopolitizmus sokkal veszélyesebb, mint a régi internacionalizmus, mivel valójában egy név nélküli ideológia és ellenkultúra – mondta. Célja azonban szintén a régi világ elpusztítása és lecserélése, mégpedig egy olyanra, ahol az ő nézeteik dominálnak. Alapelvei közé olyan „értékek” tartoznak, mint a multikulturalizmus, az identitáspolitika, a sokszínűség, és a hagyományellenesség, amik nem más célt szolgálnak, mint a nemzetek kultúrájának és a korábbi tradicionális értékek leépítését. Füredi szerint ezért mind a konzervativizmus, mind a klasszikus liberalizmus elveinek ellentmondanak, a józan ész képviseletében Magyarország szerepe viszont felértékelődik, sőt egész Európában relevánssá vált. Ezért döntő fontosságú, hogy Magyarország beavatkozzon ezekbe a vitákba és alternatívát mutasson a kozmopolitizmus ellen.

A konferencia záróelőadását Schöpflin György politikaelméleti professzor, korábbi európai parlamenti képviselő tartotta, amiben a liberális monopólium veszélyeire hívta fel a figyelmet. Úgy vélekedett, hogy amíg 1945-ben sokféle demokráciafogalom létezett, addig napjainkban csak a liberális demokráciát tartja elfogadhatónak a politikai fősodor. A ’60-as években következett be az a vezércsel, amellyel a liberálisok sikeresen összekapcsolták magukat a demokráciával és magukhoz ragadták az európai integrációs folyamatot is.

Erre a demokratikus jobboldal nem tudott válaszokat szolgáltatni, így a liberális narratíva vált mértékadóvá. A lassan másfél évtizede folyamatos válság azonban megtépázta az Európai Uniót, a liberális világrend csődöt mondott, és végül a hatalmi monopólium megbosszulta önmagát. Világossá vált, hogy az európai demokrácia jelenlegi formájában nem életképes, ezért új megoldásokra, kevésbé centralizált Európára van szükség – hangsúlyozta Schöpflin György.