Az elmúlt másfél év minden eddiginél világosabbá tette, hogy az Egyesült Államok és az általa vezetett szövetségi rendszer már nem az egyedüli meghatározó aktor a globális geopolitikai arénában. Bár Kínáról és olykor Oroszországról mint az USA potenciális kihívóiról vagy legalábbis konkurenseiről korábban is sokat hallhattunk, az ukrajnai háború közvetetten arra is rámutatott, hogy ennél jóval több olyan ország van, amelynek szavára a jövőben figyelni kell majd. Most pedig úgy tűnik, ezen országok jelentős része, az ún. globális Dél felemelkedő hatalmainak többsége a BRICS-csoportba tömörülhet majd, formálisan is kinyilvánítva, hogy megváltozott a világ.

A XXI. Század Intézet elemzése a ma kezdődő johannesburgi BRICS-csúcs előtt a csoport geopolitikai jelentőségének és küszöbön álló bővülésének kérdéseit vizsgálja meg.

Bővülés előtt a BRICS

A BRICS – eredetileg BRIC – a 2000-es évek második felében alakult intézményesített államcsoporttá, azzal a céllal, hogy összefogja a kor felemelkedő gazdaságait. Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság már akkor is jelentős gazdasági, politikai és kulturális potenciállal bírtak, mára azonban ez még inkább szembetűnővé vált.

Az öt ország összterülete jelenleg 39,7 millió km², összlakosságuk pedig 3,25 milliárd fő, ami a Föld szárazföldi területeinek 26, lakosságának pedig 40,9 százalékát. A vásárlóerő paritás szerint számolt GDP-jük 52,3 billió dollár, ami a világ GDP-jének 31,3 százalékát teszi ki.

Kína és India legkésőbb a század közepére nominális GDP-je alapján is a világ két legnagyobb gazdaságává válhat, maguk mögött hagyva az Egyesült Államokat, ahogy Brazília és Oroszország is a világgazdaság éllovasai közé tartozhat majd. India, Kína és Oroszország ráadásul atomhatalmak, utóbbi kettő az ENSZ BT állandó tagja. A Global Firepower Index listája szerint, amely katonai potenciáljuk alapján rangsorolja a világ államait, Oroszország, Kína és India a 2., 3. és 4. legerősebb hadsereggel bír jelenleg. Dél-Afrika ugyan mutatói alapján valamelyest kilóg a sorból, az afrikai kontinens legfejlettebb államaként és egyik legnagyobb gazdaságaként azonban jelentős diplomáciai tekintéllyel bír, a BRICS-csúcs megrendezése pedig ezt még inkább megerősítheti.

Először Irán és Argentína jelezték 2022 nyarán, hogy részt vennének a BRICS tevékenységében, őket pedig tucatnyi másik állam követte. Június elején a Dél-afrikai Köztársaságban már egy „BRICS barátai” külügyminiszteri találkozót is tartottak, amelyen az öt tagországon kívül a Comore-szigetek, az Egyesült Arab Emírségek, Gabon, Irán, Kazahsztán, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Szaúd-Arábia külügyének vezetője vett részt. Július végén a „BRICS barátainak” nemzetbiztonsági tanácsadói látogattak Dél-Afrikába, a tagországokon kívül Belarusz, Burundi, az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Kazahsztán, Kuba és Szaúd-Arábia küldöttje vett részt a találkozón. Augusztus elején pedig Naledi Pandor dél-afrikai külügyminiszter sajtótájékoztatóján nyilvánosságra került azon országok pontos listája, akik hivatalosan is jelezték, hogy csatlakoznának a szervezethez.

A listán összesen huszonhárom ország szerepel: Algéria, Argentína, Bahrein, Banglades, Belarusz, Bolívia, Egyiptom, Etiópia, Honduras, Indonézia, Irán, Kazahsztán, Kuba, Kuvait, Marokkó, Nigéria, Palesztina, Szaúd-Arábia, Szenegál, Thaiföld, Egyesült Arab Emírségek, Venezuela és Vietnam. A dél-afrikai külügy képviselői azonban többször is jelezték, hogy ezenkívül több tucatnyi informális megkeresés is érkezett, az érdeklődők száma tehát jóval magasabb lehet.

Az augusztusi BRICS-csúcsra összesen Afrika és a globális Dél 67 országának vezetőit hívták meg (az öt BRICS-tagállam közti egyetértésben), hogy vegyenek részt a BRICS-Africa Outreach és BRICS Plus Dialogues formátumú egyeztetéseken, többségük elfogadta a meghívást. Ezenkívül 20 nemzetközi szervezet vezetőit is meginvitálták az eseménysorozatra, köztük az ENSZ főtitkárát, a BRICS keretein belül működő Új Fejlesztési Bank elnökét, és az afrikai kontinentális és regionális szervezetek vezetőit. A csúcson a tagok közötti gazdasági együttműködés és az Új Fejlesztési Bank jövője is hangsúlyos szerepet kap majd, a találkozó talán legfontosabb témája azonban várhatóan a szervezet bővítése lesz.

Nézetkülönbségek a csúcs előtt?

Bár névlegesen mind az öt tag egyetért az új tagok felvételének kérdésében, nemzetközi sajtóértesülések szerint akadnak nézetkülönbségek közöttük. Kína egyértelműen támogatja, sőt szorgalmazza a bővítést, hiszen a Nyugattal szembeni ellensúly lehetőségét látja benne. Az inkább eurázsiai orientációjú Sanghaji Együttműködés Szervezete (SCO) mellett a BRICS lehet a másik olyan multilaterális formátum, amelynek legerősebb tagja Kína, a két szervezet gyors bővülése pedig egyben Peking geopolitikai súlyának növekedéséről is árulkodik – mégha egyik csoportosulást sem lehet kizárólag Kína projektjének vagy eszközének tekinteni.

Az elmúlt másfél évben kialakult helyzetre való tekintettel Oroszország sem ellenzi a bővítést, hiszen az egy újabb szimbolikus csapást jelent Moszkva Nyugat által szorgalmazott izolálására nézve. Ebből a szempontból részben kellemetlen lehet, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogatóparancs miatt Vlagyimir Putyin orosz elnök nem vesz részt a johannesburgi csúcstalálkozón, Szergej Lavrov külügyminiszter azonban igen. A BRICS és a Sanghaji Együttműködési Szervezet bővülése azonban arra utal, hogy Oroszország jelenléte ezeket a szervezeteket nem tette a Nyugaton divatos kifejezéssel élve „toxikussá.”

A Dél-afrikai Köztársaság szintén támogatja a bővítést, de hajlik azon álláspontok felé is, amelyek diverzifikálnák a csoportban való tagság formáit.

Újdelhi és Brazíliaváros ugyanis szeretnék elkerülni, hogy a BRICS konfrontatív jelleget öltsön, és az új, a Nyugat szemében kétes reputációval bíró tagok szerepe a döntéshozatalban hirtelen megnövekedjen.

Így a Bloomberg vagy a Reuters értesülései szerint az olyan országok, mint Indonézia vagy Argentína, számíthatnak India és Brazília jóváhagyására, ezzel szemben Szaúd-Arábia és Irán kérdése már megosztóbb. Ezeknek az értesüléseknek persze némiképp ellentmond, hogy a brazil elnök nem sokkal ezen cikkek megjelenése után azt nyilatkozta, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Argentína csatlakozását is rendkívül fontosnak tartja, és az indiai külügyminisztérium is cáfolta, hogy aggályai lennének a bővítéssel kapcsolatban. Az augusztusi csúcs után vélhetően okosabbak leszünk, hogy mennyire voltak megalapozottak a nyugati sajtóban megjelenő hírek és mennyire lesz gördülékeny a BRICS növekedése.

A kínaiaknak azonban az SCO révén van tapasztalatuk arra vonatkozóan, hogyan tegyenek vonzóvá és működőképessé egy széleskörű nemzetközi platformot. Az eurázsiai horizontot a BRICS révén pedig most globálissá bővítenék.

Az SCO lépcsőzetes felépítése és fokozatos bővülése alapján azonban nem zárható ki, hogy a BRICS bővülése is különböző státuszok bevezetésével zajlik majd. Az SCO-ban a rendes tagok mellett megfigyelő tagokat és párbeszéd partnereket is találunk, a tagfelvételi folyamat pedig akár többéves procedúra is lehet. Azonban sem a Nyugat rosszallása, sem a potenciális és meglévő tagok közti ellentétek nem jelentettek eddig akadályt az SCO bővülését illetően. A sanghaji együttműködésben egyaránt részt vesz India és Pakisztán, a Nyugat által szankcionált országok közül pedig az alapítótag Oroszországon kívül idén (!) bekerült a szervezetbe Irán, folyamatban van Belarusz tagfelvétele, és párbeszéd partneri státuszt kapott a hadsereg által vezetett Mianmar is. Így nem tűnik elképzelhetetlennek, hogy Belarusz, Irán vagy Venezuela is megkapja a BRICS-tagságot, ahogy az sem, hogy az egymással feszült viszonyban lévő Algéria és Marokkó egyszerre csatlakozzon a szervezethez.

Az átalakuló világrend szimbóluma

A BRICS bővülésének tényénél fontosabb az, amit ez a folyamat jelez.

A BRICS tehát az átalakuló világrend globális szimbólumává válhat, egy olyan platformmá, ami puszta létével jelzi, hogy az az időszak, amikor a nyugati államok vezető pozícióból diktálhattak a világ többi részének, véget ért, és immár egyenrangú partnerként kell kezelni a „Többieket” is.

Mindez persze nem jelenti a Nyugattal való szakítást, hiszen a nyugati világ máig meghatározó gazdasági erőt képvisel, és a jelenlegi és potenciális BRICS-tagok többségének legfontosabb kereskedelmi partnerei között megtalálhatóak a G7 államai is. Akár igazak a nyugati sajtó értesülései a brazil és indiai aggályokkal kapcsolatban, akár nem, mindkét ország politikája arról árulkodik, hogy számos kérdésben az Egyesült Államokat is partnerüknek tekintik, és nem céljuk, hogy Washington hegemóniáját egyszerűen Pekingére cseréljék.

A jelenlegi globális folyamatok egyik lényegi vonása éppen az, hogy nem értelmezhetőek egyszerű bipoláris szembenállásként, a hidegháború mintájára (bár bipoláris és hidegháborús jellemzői a mai kornak is egyértelműen vannak).

Jellemző példáját jelenti ennek az ukrajnai háború, ahol a Nyugat Oroszország elszigetelésére irányuló szándékai éppen ezen regionális hatalmak hozzáállásán buktak meg, akik saját érdekeiket követték Washington akarata helyett. Szaúd-Arábia együtt csökkenti az olajkitermelését az oroszokkal, Törökország, Kína és az Egyesült Arab Emírségek a szankciók megkerülésében segítheti Moszkvát, Irán drónokat szállíthat, India pedig óriási mennyiségű orosz olajat vásárolt és most orosz gabonából is betárazhat. Az ukrán hadsereg támogatása helyett Brazília, Indonézia, Kína, Szaúd-Arábia és az afrikai államok is inkább békejavaslattal álltak elő. Az elmúlt hónapokban lezajlott koppenhágai és dzsiddai találkozók is jelzik, hogy Nyugaton is felismerték a globális Dél államainak jelentőségét, és azt, hogy támogatásuk nélkül nem tudják majd rákényszeríteni akaratukat Oroszországra.

A jövőben tehát egy-két szuperhatalom helyett várhatóan nagy- és középhatalmak sorával kell majd számolnunk, a BRICS bővülése pedig nem csupán Kína felemelkedését és Oroszország elszigeteltségének hiányát jelzi, de a globális Dél jelentőségének növekedésére is rámutat.

Kosztur András