Lassan két hete tart Oroszország és Ukrajna háborúja, és bár a kimenetelével kapcsolatban még nem állíthatunk biztosat, az már világos, hogy a konfliktus az egész világot megrengeti majd. Bár az első napok félelmei, miszerint a harcok akár egy világháborúvá is terebélyesedhetnek, eloszlani látszanak, a háború és az amiatt kivetett szankciók gazdasági következményeit még sokáig érezni fogja a világgazdaság.

A XXI. Század Intézet elemzése annak próbál utána járni, hogyan hathat az orosz–ukrán háború a világrend átalakulására a közeljövőben.

Világháború, hidegháború vagy orosz elszigetelődés?

Nemzetközi viszonylatban az ukrajnai háború egyik fő kérdése az, hogy az események világháborúhoz, hidegháborús állapotokhoz vagy Oroszország teljes elszigetelődéséhez vezetnek majd.

Az első napokban, különösen miután Oroszország növelte stratégiai elrettentő – azaz nukleáris – erőinek készültségi szintjét, és a nemzetközi sajtóban Kína Tajvannal kapcsolatos szándékairól is találgatások jelentek meg, a NATO válasza pedig még nem volt egyértelmű a kialakult helyzetre, felmerült egy harmadik világháború kirobbanásának veszélye. Mára azonban ez csökkenni látszik, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és több más NATO-tagállam is, ahogy maga a szervezet is közölte, hogy nem kíván közvetlenül fegyveresen beavatkozni a konfliktusba, éppen azért, mert az világháborúhoz vezetne. A fegyverszállításokkal kapcsolatos korai lelkesedés is lankadni látszik, már Lengyelország is elállt attól a szándékától, hogy közvetlenül szállítson repülőgépeket Ukrajnának, ezt az Egyesült Államokon keresztül kívánták megvalósítani, Washington azonban szintén elutasította az ötletet. Nagy-Britannia, amelynek külügyminisztere, Liz Truss korábban még támogatta az ukrán elnök azon felvetését, hogy külföldi önkéntesek menjenek Ukrajnába az oroszok elleni harc támogatásába, pár napja már „nem javasolta” polgárainak a háborúban való részvételét, figyelmeztetve őket arra, hogy ezzel a brit törvényeket is megsérthetik. A NATO államai pedig egyértelműen elvetették, hogy akár részleges légtérzárat alakítsanak ki Ukrajna fölött, tartva az oroszokkal való közvetlen összeütközéstől.

Ami Oroszország szándékait illeti, kevés az esély arra, hogy Moszkva további, más országokat érintő hadműveletekkel próbálná javítani a pozícióját. Főképp, ha azon elterjedt értelmezésekből indulunk ki, miszerint az orosz offenzíva már Ukrajnában is kudarcnak bizonyult.

A harmadik világháborútól így remélhetőleg nem kell tartanunk, egy hidegháború azonban egyre inkább realitássá válhat. Az Egyesült Államok vezette nyugati világ és az orosz–kínai szövetség szembenállása már 2021 elejétől élesen kirajzolódott a nemzetközi porondon, és előrevetítette egy új hidegháború kezdetét. A két „blokk” szoros gazdasági összefonódása azonban fékezte ezeket a folyamatokat, a szankciók hatására azonban ez a fékező tendencia megszakadhat és éles határok alakulhatnak ki a nyugati és keleti blokkok között. Különösen akkor lehet így, ha Kína Oroszország segítségére siet a szankciók megkerülésében, ezzel pedig maga is a másodlagos és közvetett szankciók célpontjává válik.

Ha Kína felvállalja ezeket a következményeket, akkor a Nyugat és Oroszország között most kialakulóban lévő, akár gazdasági vasfüggönynek is nevezhető szakadék Kína és a Nyugat között is kialakulhat, végképp szilárd körvonalakat adva a kialakulóban lévő „hidegháborús blokkoknak.” Ellenkező esetben viszont könnyen lehet, hogy Oroszország valóban elszigetelődik, amely az orosz politikai rendszer bukásához vagy annak drasztikus megmerevedéséhez vezethetne.

Jelenleg azonban még nem tartunk Moszkva elszigetelődésénél, az ukrán és nyugati állítások, miszerint az egész világ kiállt Oroszország ellen, csak részben fedik a valóságot. Való igaz, hogy az orosz agressziót elítélő ENSZ közgyűlési határozatot 141 ország szavazta meg, míg ellene mindössze öten szavaztak, a többiek tartózkodtak vagy nem vettek részt a szavazáson. Az öt nem szavazat – Oroszország mellett Belarusz, Eritrea, a Koreai NDK és Szíria – önmagában nem tekinthető impozáns és ütőképes nemzetközi háttérnek, a tartózkodó szavazatok és akár az elítélő határozatot megszavazó államok vezetőinek nyilatkozatai azonban árnyalják a képet, gondoljunk csak arra, hogy Grúzia, Moldova vagy Szerbia sem csatlakozott a szankciókhoz, de a brazil elnök is a semlegességét hangoztatta.

Kína számára fontos dilemma lehet, hogy az esetleges nyugati gazdasági kapcsolatait sodorja veszélybe azáltal, hogy Oroszország mellé áll, vagy az Egyesült Államok kihívójaként kialakulóban lévő tekintélyét rombolja le, meghajolva Washington akarata előtt. Összesen negyvennyolc ország került fel az oroszok által jegyzett „barátságtalan országok” listájára, azok, amelyek konkrét intézkedéseket hoztak Oroszország ellen. A többiek őrzik semlegességüket, és könnyen lehet, hogy Kína lépéseit figyelik.

Összeomlik-e Oroszország?

A háború kapcsán Ukrajna és a nyugati világ elsődleges várakozása az, hogy Oroszország összeomlik a szankciók súlya alatt, a hirtelen megnövekedett társadalmi elégedetlenség pedig valamilyen rezsimváltást eredményez majd, vagy legalábbis tárgyalásra kényszerítené a jelenlegi vezetést. Azonban több olyan tényező is van, amely ennek a forgatókönyvnek a megvalósulását akadályozhatja.

Egyrészt, Oroszországnak már vannak tapasztalatai a szankciók „kivédekezését” illetően, hiszen sokan már a 2014-es büntetőintézkedések után az ország gazdaságának összeomlását várták, ez azonban nem következett be. Azóta a Kreml számos lépést tett annak érdekében, hogy a lehető legjobban enyhíteni tudja a már kivetett és az esetlegesen bekövetkező újabb szankciók következményeit. Így például 2015 óta működik az önálló orosz nemzeti fizetési rendszer, a Mir, a most kivonult Visa és a MasterCard helyi megfelelője, amelynek bankkártyáit már közel egy tucat országban elfogadják. Ráadásul 2016 óta a Mir együttműködik a UnionPay kínai fizetési rendszerrel, amely ma már világszerte 180 országban jelen van. Az orosz bankok már eddig is kibocsátottak olyan, ún. co-badged bankkártyákat, amelyek mindkét fizetési rendszerben működnek, és a jövőben vélhetően tovább bővítik ezt az együttműködést.

Az energiahordozók – földgáz, kőolaj, szén –, valamint a gabonafélék eladásából származó valutajövedelem pedig segíthet kiegyensúlyozni a jelenleg történelmi mélyrepülésben lévő rubel árfolyamát, ráadásul jelentősen megnöveli a nyugati államok és vállalatok által elszenvedett károkat. Ugyanis a nyugati cégek jelentős közvetlen károkat is szenvednek az orosz piacról történő kivonulással, arról nem is beszélve, hogy kérdéses, hogy egyáltalán vissza tudnak-e majd térni oda.

Ezek persze hosszabb távon érvényesülő tendenciák lehetnek, rövidtávon valóban komoly gondokat okozhat az a hirtelen kivonulás, amelyet a nyugati világmárkák az elmúlt két hétben végrehajtottak. Ez a tömeges kivonulás nemcsak munkahelyeket szüntet majd meg, de az orosz emberek hétköznapjait is átalakítja, hiszen a luxusmárkák mellett a tömegfogyasztási cikkeket előállító cégek is bejelentették távozásukat. Ugyanez áll a fentebb említett bankkártyák esetére is, hiszen az Oroszországban kibocsátott Visa és MasterCard kártyákkal már nem lehet külföldön fizetni, így az átállásig nem csak a külföldi utazások megszervezése válik nehezebbé az orosz polgárok számára, de a külföldről történő internetes vásárlások is – már azon szolgáltatóknál, amelyek egyáltalán szállítanak még az országba.

A moszkvai vezetésnek tehát jelentős és gyors válaszlépéseket kell tennie annak érdekében, hogy a kivonult cégek után hátramaradt űrt pótolja (ezzel egyébként nehezítve azok visszatérését is), másképp a társadalmi elégedetlenség akár robbanásveszélyessé is válhat. Igaz, Oroszország esetében még a meglévő elégedetlenség becsatornázása is problémás lehet, főképp, hogy a háború körül kialakult pengeváltások alkalmat adtak a Kremlnek arra, hogy a még meglévő ellenzéki sajtótermékek ellen fellépjen. Egy sor nyugati (Deutsche Welle, Radio Liberty stb.) vagy nyugati kötődésű, és korábban idegen ügynökké nyilvánított (Meduza, MediaZona stb.) sajtótermék került blokkolásra, de kénytelen volt beszüntetni munkáját a Dozsgy nevű ellenzéki televízió vagy az Eho Moszkvi rádió is. Mások, példáult a The Bell hírportál vagy a Novaja gazeta újság, amelynek főszerkesztője, Dmitrij Muratov tavaly Nobel-békedíjat kapott, az álhírekről szóló törvény bejelentése után „önként” elállt az ukrajnai eseményekről szóló beszámolók készítésétől. Ráadásul a Twitter és a Facebook is blokkolva lett az országban. Tekintettel arra, hogy a rendszerellenes ellenzék Alekszej Navalnij körül szerveződő hálózatait a tavalyi év során sikerült megbénítani, és az elmúlt időszakban a kommunista párt radikálisabb szárnyát is nyomás alatt tartotta a kormányzat, kérdéses, hogy van-e esély a közeljövőben egy szervezett tiltakozó mozgalom kialakulására. Anélkül pedig még a megnövekedett elégedetlenség sem biztos, hogy megrendíti az orosz vezetést, sőt, könnyen lehet, hogy éppen ellenkezőleg, a korábbiaknál merevebbé teszi azt, főképp a szankciók okozta esetleges elszigetelődés hatásaival kiegészülve.

Globális türelemjáték

Biztosat állítani tehát a most újjáalakuló világrendről nehéz lenne. Az elkövetkező hónapokban egyfajta globális türelemjáték bontakozik ki, amelyben a résztvevő felek egymást figyelve reménykednek majd abban, hogy az idő nekik dolgozik. Ennek a türelemjátéknak az egyik fő kérdése, hogy meddig tarthat ki az ukrán ellenállás, Ukrajna törik meg hamarabb a háborús nyomás alatt, vagy Oroszországot billenti ki a szankciós nyomás. A Nyugat Ukrajna támogatásával és az Oroszország elleni újabb és újabb szankciókkal befolyásolhatja ennek eldöntését, azonban lehetőségei immár végesek. Szintén fontos kérdés, hogy Kína álláspontja változik-e a közeljövőben, kitart-e Oroszország mellett, vagy hátat fordít neki?

Ukrajnát a becslések szerint akár 5-7 millió ember is elhagyhatja a közeljövőben, többségük pedig az EU tagállamaiba érkezik majd. Európa érdeke tehát a konfliktus mielőbbi lezárása, miközben a szankciók Oroszországra mért káros hatásának kibontakozásához időre lehet szükség. Az elkövetkező hónapokban tehát ezek a dilemmák határozzák majd meg az ukrajnai háború körüli nemzetközi erőviszonyokat.