2017-ben Európában okkal keltett komoly visszhangot Sadiq Khan, London polgármesterének azon megnyilvánulása, hogy „a terror a nagyvárosi élet része”, azonban az elmúlt évek eseményei tragikus módon támasztották alá az Európában kialakult új realitást. Németországban és Ausztriában hetente történnek olyan iszlamista motivációjú terrorcselekmények, amelyeket bevándorlók követnek el, míg Belgiumban, Franciaországban és Svédországban a migráns hátterű, egymással rivalizáló bűnbandák háborújában az utcai lövöldözések válnak mindennapos esetté. Mindeközben a nyugat-európai politikai elitek nemcsak bénultan figyelik az ártatlan emberek életét követelő tragédiákat, de súlyosbítják is azáltal, hogy a szigorúbb migrációs politikát hirdető pártokkal való kiegyezés helyett a kartellpolitika szolgálatába állított látszatintézkedéseket foganatosítanak. Az emberek türelme azonban egyre fogy, ami sorra mutatkozik meg választások során Európa-szerte.

Biró András, a XXI. Század Intézet kutatója gyorselemzésében az elmúlt hónapokban bekövetkezett, migrációs hátterű merényleteket és támadásokat értelmezi Nyugat- és Észak-Európában a politikai térre gyakorolt hatásuk szempontjából.

Már nem elszigetelt esetek

Az utóbbi hetek, hónapok, de leginkább évek tragédiáinak fényében egyre nehezebb elvitatni azt a tényt, hogy mára maga az európai életmód került a támadások kereszttüzébe. Ennek kapcsán érdemes emlékezni arra, hogy 2019-ben még az is hatalmas felháborodást váltott ki, hogy az Európai Bizottságnak lesz egy olyan biztosa, aki az európai életmód (European way of life) védelmezéséért felel. A szociáldemokrata, zöld és liberális EP-képviselők mélységes felháborodásuknak adtak hangot, és sértőnek tartották még a feltételezést is, hogy a migránsok és menekültek veszélyt jelentenek Európa életmódjára. A migránsok és menekültek által elkövetett tömeges bűncselekményeket az európai progresszív politikai és médiaelit kezdetben tagadta és nem létezőnek titulálta, később pedig „elszigetelt esetként” próbálta keretezni a különböző migrációs hátterű ámokfutásokat. Az utóbbi években ezek az ún. „elszigetelt esetek” túlnyomó többségében ugyanaz a forgatókönyv rajzolódott ki: az elkövető muszlim kulturális háttérrel rendelkezik, illegálisan tartózkodik az országban, valamint a hatóságok számára is ismert már.

Az egyik legkomolyabb problémával kétségtelenül Németország küszködik. Az utóbbi fél évben több olyan tragikus, emberéletet követelő merényletre is sor került az országban, amelyek a német migrációs politika totális csődjéről árulkodnak. 2024 augusztusában Solingenben egy szíriai menekültként érkező iszlamista elkövető három embert meggyilkolt, nyolc másikat pedig megsebesített. December 20-án a magdeburgi karácsonyi vásáron egy Szaúd-Arábiából származó orvos azért hajtott bérelt terepjárójával a tömegbe, mert „a németek lekezelően bántak a szaúdi menekültekkel és nőkkel”, aminek következtében 6 ember életét vesztette – köztük egy 9 éves gyermek –, továbbá legalább 235-en megsebesültek. Január végén Aschaffenburgban egy afgán migráns egy kétéves gyermeket és a gyermekeket védelmező 41 éves férfit késelt halálra, három áldozat súlyosan megsebesült. Február közepén pedig egy elutasított afgán menedékkérő Münchenben hajtott a tömegbe, egy kétéves kislány és édesanyja belehalt súlyos sérüléseibe, 37-en megsérültek.

A fentiekben felsorolt tragikus események hatására a migrációs politikában valós paradigmaváltást hirdető, a bűnöző migránsok származási országukba való visszatelepítését célzó AfD-t egyes felmérések már 23 százalékon mérték, ám a német politikai elit mindeddig ugyanazon kudarcos politikát folytatta, amely az AfD-t minden korábbinál jobban megerősítette. Hiába merült fel reménysugárként annak lehetősége, hogy a CDU, a liberális FDP és az AfD együttszavazása által fordulatot lehet elérni a migrációs politikában, a konkrét törvényről szóló szavazás során a CDU és az FDP több képviselője is vagy távol maradt, vagy nem szavazott s ezáltal a parlamenti többség az elutasítás mellett foglalt állást. A német politika állapotát kellően szemlélteti, hogy miközben kiskorú gyermekek veszítik életüket iszlamista terrortámadások következtében, a zöldek által vezetett Családügyi és Környezetvédelmi Minisztérium az adófizetők pénzéből több millió eurót költött „a jobboldal elleni tömegtüntetések” szervezésére.

Az is beszédes, hogy a jelenleg kisebbségben kormányzó szociáldemokraták és zöldek a CDU és az AfD határozati együttszavazása miatt a korábbiaknál is erőteljesebben kötelezték el magukat azon konfrontatív irányvonal mellett, amely a „jobboldal ellen védőbástya” szerepében való tetszelgést is magával vonja. Azonban hiába az államilag pénzelt tömegtüntetések sora, az állampolgárok jelentős része nagyobb problémának tartja a bevándorlást, mint az AfD térnyerését. Egyre szembetűnőbb, hogy a nép elvárásai és a politikai elit elképzelései a fajsúlyos gazdasági és társadalmi kérdésekben jelentősen eltérnek egymástól, ami a német pártrendszer válságához is hozzájárul. A hagyományos pártok nem képesek azon problémák megoldására, amelyek mostanra az emberek mindennapi életét egyre nehezebbé teszik. A migrációs politika szigorítását például a németek háromnegyede támogatja, ennek ellenére a meghatározó pártok közül a szociáldemokraták és a zöldek sem voltak hajlandóak képviselni a népakaratot, hiszen az egyet jelentett volna azzal, hogy az AfD-vel szavaznak együtt. Ugyanazok a pártok, ugyanazon személyek aligha lesznek képesek kivezetni Németországot abból a válságból, amelybe ők maguk kormányozták az országot.

Közbiztonsági válság Ausztriában

Ausztriában szintén a mindennapok részévé váltak a migrációs háttérrel rendelkezők által elkövetett késes támadások, ahogyan arra a statisztikák is rámutattak: 2022-ben Bécsben 959 olyan erőszakos bűncselekményt jelentettek, amelyben szúrófegyver – késektől a machetéig – is érintett volt. Vagyis átlagosan napi háromszor fordul elő fegyveres incidens az osztrák fővárosban, amelyek a veszélyes fenyegetéstől a gyilkosságig terjednek. A bűnözéssel gyanúsított külföldiek, valamint az elítéltek aránya is közel 50 százalékos arányt ért el 2023-ra, a bécsi párhuzamos társadalmakban pedig a szírek és csecsenek bandaháborúkat vívnak. A legutóbbi tragikus kimenetelű támadásra február 15-én Villachban került sor, ahol egy szíriai származású menedékkérő több embert megkéselt, egy 14 éves fiút pedig megölt.

Németországhoz hasonlóan az osztrák választások kimenetelét is befolyásolta a lakosság elégedetlensége a migrációs politikával, aminek következtében a Szabadságpárt (FPÖ) történelmi győzelmet aratott. A választók hiába demonstrálták változás iránti igényüket, a zöldpárti Alexander van der Bellen államfőként a szokásjogot megtörve nem a legtöbb szavazatot szerző párt elnökét, vagyis Herbert Kicklt kérte fel kormányalakításra, hanem a Néppártot (ÖVP) vezető Karl Nehammert. Miután a szociáldemokratákkal és liberálisokkal folytatott tárgyalások zátonyra futottak, Nehammer lemondott, amivel megnyílt a lehetőség egy FPÖ–ÖVP koalíció előtt. Noha a két jobboldali pártnak sem sikerült megállapodnia minisztériumok vezetéséről, és ezáltal a közös kormányzásról, nagy valószínűséggel előbb vagy utóbb új választásokat lesz kénytelen kiírni Alexander van der Bellen.

Utcai bandaháborúk

Belgiumban február elején került sor utcai lövöldözésre egy metróállomás előtt Brüsszel központjában, amelyben noha személyi sérülés nem történt, a belga médiában megjelent hírek szerint nagy valószínűséggel kábítószer-kereskedelemmel hozható összefüggésbe. Ez nem lenne meglepetés abból a szempontból, hogy a környék régóta az erőszak és a bűnözés terepévé vált. Azóta Anderlechtben egy másik lövöldözésben egy ember meghalt, egy harmadik esetben pedig két ember megsebesült Saint-Josse-ten-Noode-ban. A rendőrség közlése szerint 2024-ben 92 lövöldözés történt Brüsszelben, amelyekben kilencen meghaltak és 48-an megsebesültek, 2025. január elseje óta pedig már hat lövöldözést jegyeztek fel. Egyre kevésbé tagadható, hogy a hatóságok tehetetlenek a kábítószer-kereskedelemhez kapcsolódó erőszakos bűncselekmények növekedésének megfékezésében.

A franciaországi Grenoble-ban néhány napja tizenöt ember sérült meg, miután egy bárba gránátot dobott egy Kalasnyikov gépkarabélyt hordó férfi. A hatóságok kábítószer-kereskedelemmel való lehetséges összefüggéseket vizsgálnak, aminek valószínűsége igen nagy, hiszen Grenoble-ben és külvárosában egyre gyakoribbá váltak a bandákkal kapcsolatos gyilkosságok az utóbbi években. Sokatmondó, hogy 2024 augusztusában mindössze 21 nap leforgása alatt 7 lövöldözést regisztráltak a hatóságok.

Svédországban az utcai lövöldözések mellett a bombamerényletek jelentenek oly mértékű problémát, hogy Ulf Kristersson svéd miniszterelnök is kénytelen volt elismerni, hogy „kormánya elveszítette az irányítást az országon sújtó erőszakos hullámok felett”. A rendőrség 2024-ben 317 robbantást jegyzett fel, 2025. január 27-én pedig már 27 robbantást, tehát átlagosan napi egy bombamerényletet hajtottak végre a hivatalosan nyilvántartott adatok szerint. A skandináv országban már olyan szintre eszkalálódott a migrációs hátterű bűnbandák fegyveres összecsapásainak mennyisége, hogy a svéd kormány egy olyan jogszabályt előterjesztésén dolgozik, amely bizonyos körülmények között felhatalmazza a rendőrséget a bűnbandák által beszervezett 15 év alattiak fogvatartására. A rendőrség 2024-ben 1700 olyan 18 év alatti fiatalt tartott számon, akik aktív tagjai bűnözői hálózatoknak.

Habár a jelenlegi kormányzat annak ígéretével került hatalomra 2022 szeptemberében, hogy fellép állampolgárai védelmében a szervezett bűnözés ellen, egyelőre nem sikerült a megfelelő eszközöket megtalálnia ennek biztosítására. A közelmúltban már egy olyan, az ország alkotmányának módosítására irányuló javaslatot is megfogalmazott a kormány, amely megvonná a svéd állampolgárságot azoktól a kettős állampolgároktól, akiket bűnösnek találnak szervezett bűnözésben való részvétellel.

Svédország esete több európai ország számára is szolgálhat értékes tapasztalatokkal: 1) hiába támogatják a migrációellenes Svéd Demokraták kívülről a kormányt, 2) hiába egy öröklött problémáról van szó a reflektálatlanul migrációpárti szociáldemokraták politikai hagyatékából, 3) hiába van kellő politikai akarat gyökeres paradigmaváltás végrehajtására, az állampolgárok fizikai biztonságát az állam továbbra is képtelen szavatolni. Nyugat- és Észak-Európa egyes nagyvárosaiban oly mértékben burjánzottak el a párhuzamos társadalmak, hogy az állam erőszakmonopóliuma lényegében megszűnt.

Biró András