Mára egyértelművé vált, hogy sem az európai gazdaság problémáira, sem a kontinens elöregedésének megállítására nem megfelelő válasz a bevándorlás, továbbá az sem igaz, hogy az egész folyamat megállíthatatlan lenne. Ugyanakkor hiába telt el közel öt év a 2015-ös bevándorlási válság kirobbanása óta, az Európai Unió továbbra sem egységes abban, hogy miként viszonyuljon a migrációhoz, mint jelenséghez. Amíg a meghatározó tagállamok kormányainak bármelyike is bevándorláspárti marad, nem lehet gyökeres változásra számítani, így a magyar határvédelemhez hasonló nemzeti megoldások szerepe 2020-ban is kiemelt marad. Ennek eredményeként az idei is küzdelmes év lesz az európai belpolitikában.
Orbán Viktor miniszterelnök is felhívta a figyelmet a nemzetközi sajtótájékoztatóján arra, hogy jelentősen emelkedett a Törökországba érkező bevándorlók száma 2019-ben, melynek eredményeként radikálisan megnőtt a migrációs nyomás a balkáni útvonalon. Emiatt a magyar határon ismét ezrével kell feltartóztatni az illegális bevándorlókat, újra meg kellett erősíteni a határvédelmet.
Mindez azt jelenti, hogy 2020-ban fokozódó migrációs nyomással kell számolni és továbbra is szükség lenne egy egységes európai megoldásra.
Ez ugyanakkor továbbra is várat magára, hiszen több meghatározó uniós tagállamban bevándorláspárti kormány van hatalmon, amelyek nem hajlandóak bevezetni vagy nem akarják végrehajtani a szigorú bevándorlásellenes intézkedéseket. Jó példa erre Olaszország, ahol a baloldali fordulat óta jelentősen nőtt az oda érkező bevándorlók száma, ráadásul újabb meghívólevelet küldenek azzal, hogy Giuseppe Conte olasz kormányfő a baloldali Demokrata Párttal egyetértésben sietteti a Matteo Salvini által korábban elfogadtatott migrációs biztonsági csomag eltörlését.
Hiába változott tehát az Európai Bizottság felfogása ebben a kérdésben, amíg olyan meghatározó államok, mint Olaszország vagy Németország nem változtat gyökeresen a politikáján, nincsen esély arra, hogy egységes európai megoldás keretében meg lehessen állítani ezt a folyamatot.
Ebből fakadóan továbbra is kiemelt szerepe lesz az olyan nemzeti megoldásoknak, mint például a magyar határvédelem és jogi határzár, amelynek köszönhetően Magyarország irányából egyetlen illegális migráns sem juthat be az Európai Unió területére.
A magyar kormány által alkalmazott bevándorlásellenes politikára szükség van, hiszen az elmúlt évek fejleményei világossá tették, hogy a tömeges bevándorlás káros hatással van Európa gazdaságára és társadalmaira. A bevándorláspárti véleményformálók szerte Európában azzal érveltek a bevándorlás mellett, hogy annak köszönhetően sikerül megállítani a kontinens elöregedését, a friss munkaerő jót tesz az európai gazdaságnak, sokszínűvé teszi a társadalmakat, illetve a folyamat eleve meg sem állítható, az a globalizáció velejárója.
Ezekre az állításokra ugyanakkor a valóság pontról-pontra rácáfolt és a nagy befogadó államok lakossága most szembesül a bevándorlás okozta súlyos problémákkal.
A migránsok jelentős része ugyanis a jóléti ellátások érdekében érkezett Európába, ráadásul mivel ők is jogosultak lesznek a különféle juttatásokra, az elöregedés megállítására tett ilyen jellegű erőfeszítések csupán rövid távú megoldásnak számítanak. Nem vették ugyanis figyelembe, hogy ezzel egy ördögi kört indítottak el, hiszen a demográfiai arányok fenntartásához hosszútávon újabb és újabb bevándorlók befogadására lesz szükség, ami jelentősen átalakítja a társadalom összetételét. Ehelyett hosszútávon sokkal kifizetődőbb például az őshonos lakosság családtámogatási juttatásainak bővítése, amellyel szintén megállítható lenne a kontinens elöregedése.
Szintén hamis az az állítás, miszerint az európai gazdaság számára hasznos a bevándorlás, a valóságban a migráció gazdasági előnyeit az igénybe vett jóléti juttatások miatt kizárólag a bevándorlók élvezik.
A többségében alacsonyan képzett és a nyelvet elsajátítani képtelen migránsokra a fejlett európai gazdaságokban ugyanis nincsen szükség, a költségvetésnek csupán terhet jelent az ellátásuk. Nem véletlen, hogy eddig senkinek sem sikerült bizonyítani azt, hogy a bevándorlás növelte volna az egy főre számított GDP-t ezekben országokban.
Ráadásul a főként muzulmán bevándorlók hatására a sokat hangoztatott liberális értékek is rendre sérülnek a nyugat-európai országokban: megnövekedtek az antiszemita támadások, gyakoriak lettek a homoszexuálisok elleni erőszakosok cselekmények, a szexuális erőszakok és a vallási ellentétek is újra megjelentek Európában. Ennek hatására a bevándorlással nem a sokszínűség nőtt meg Európában, hanem éppen ellenkezőleg: komoly veszélynek lettek kitéve az európai értékek és az európai kultúra. Nem igaz az a vélekedés sem, miszerint a globális folyamatok miatt a bevándorlás megállíthatatlan lenne.
Ausztrália és Japán példája is azt mutatja, hogy szigorú bevándorláspolitikával és annak propagálásával igenis elkerülhető az, hogy egy adott kontinens vagy ország a bevándorlók célállomása legyen.
Mindkét ország gazdag és fejlett, tehát ideális célállomás lenne, azonban azzal, hogy egyértelmű tették a világ számára, hogy nem hajlandóak senkit sem befogadni, sikerült magukat teljesen mentesíteni azoktól a bevándorlóktól, akik a magát nyitottnak beállító Európába érkeztek az elmúlt években.
