A New York Times kommentátora lelkesen támogatja a Biden-kormányzat „számos szakértőjének” azt az indítványát, hogy nevezzenek ki „valóságfelelőst” és egész csapatot rendeljenek hozzá.
A valóságfelelősre pedig a jelek szerint azért van szükség, hogy ellensúlyozni lehessen az elkeseredett konzervatív ügynökök dezinformációs kampányát.
A kommentátor elismeri, hogy az igény, miszerint valakinek joga legyen eldönteni, mi valóságos és mi nem, „kissé disztópikusan hangzik”, csakhogy mégis legitimnek minősítik, mert az Egyesült Államokat „a dezinformáció és a hazai eredetű szélsőségesség” veszélye fenyegeti.
A valóságcár trónra ültetését sürgető szakértők végül is nyíltan felruházandónak tartják a kormányt annak jogával, hogy eldöntse, mi igaz és mi nem. Reményeik szerint a valóságcsapat „a valóságválságra adandó kormányzati válasz lándzsájának hegyévé válhat!”
Lándzsájának hegyévé? Vajon még milyen fegyvereket szükséges bevetni a valóság ellenőrzésének céljából?
A New York Times nem áll egyedül azzal a követelésével, hogy a kormány tevékenyebben igyekezzék meghatározni, mi tekintendő igazságnak. Legutóbb a New York-i Egyetem keretében működő és Leonard Stein üzletember nevét viselő Üzleti Tanulmányok és Emberi Jogok Központja hozott nyilvánosságra riadalmat kiváltó jelentést arról, hogy konzervatív amerikaiak milliói úgymond torz képet alkotnak maguknak a valóságról. A valóság a Stern Központ-féle értelmezés szerint konzervatívok milliói hiszik azt tévesen, hogy az internetes platformok pártos elfogultságból tiltják le oldalaikról az ő nézeteiket. Hogy pedig ez a nézet ne terjedhessen akadálytalanul, a jelentés szerzői felszólítják a kormányt: hozzon létre egy „új Digitális Szabályozó Hivatalt”. A kormányhivatal nyilván újabb hegy a lándzsán, amellyel majd el kell találni az olyanokat, akik szerint az internetes óriáscégek hátrányos megkülönböztetéssel sújtják a politikai jobboldalt.
A Stern Központ jelentése mindenekelőtt azt tekinti céljának, hogy helyreállítsa a mainstream amerikai média erkölcsi tekintélyét és a belé vetett bizalmat. Az intézet attól tart, hogy ha egyszer a médiáról még szélesebb körben elterjed a vélemény, miszerint elfogult, akkor milliók nem fogják megbízható információforrásnak tekinteni. Manapság pedig, amikor a nagy internetes platformok intenzívebben rendőrködnek az oldalaikon megjelenő tartalmak fölött, a szerzőket aggasztja a lehetőség, hogy az elfogultság amúgy is létező vádja csak még gyorsabban terjed majd. A következő olvasható a tanulmányban:
„Az elfogultság vádja akkor éri a platformokat és hat elfogadottságuk ellen, amikor éppen a tényállítások ellenőrzésének és a tartalomszabályozásnak a korábbinál erőteljesebb formáival kísérleteznek, éspedig nemcsak Donald Trump esetében, hanem a Covid-19 elleni védőoltások és a QAnon-típusú összeesküvés-elméletek ügyében is.”
Mióta csak a modern médiavilág egyáltalán létezik, az elfogultság bírálata mindig is a kulturális élet mindennapi, semmi feltűnést nem keltő jelensége volt. Most azonban a valóságfelelős-jelöltek az effajta kritikát „hazug narratívának”, valamint a megtévesztést célzó „politikai információ iskolapéldájának” bélyegzik. Márpedig, ha egyszer a média elfogultságának bírálatát rosszindulatú dezinformációnak minősítik és így is kezelik, akkor csak idő kérdése, mikor válik üldözendővé.
A dezinformáció elleni kampány egyik célja az, hogy legitimálja és normává nyilvánítsa a médiatartalmak fölötti ellenőrzést. A média semlegességének abszurd és régen lejáratott gondolatát hangoztatva igyekszik lejáratni azokat, akik más véleménnyel vannak a social media oldalak magatartásáról. De a mögötte megbúvó törekvés az internetes óriáscégek hírnevének védelménél jóval messzebbre tekint. Ahhoz ugyanis nem lenne szükség olyan kormányhivatal felállítására, amely az igazság és a valóság tévedhetetlen forrásául szolgál. A New York Times-ban idézett szakértők egyike azt is javasolja, hogy a Biden-kormányzat hozza létre az Igazság Bizottságát. Ha aztán majd valaki kétségbe vonná a kormányzat igazságbizottságának elfogulatlanságát, az alighanem megkaphatja, hogy veszedelmes, szélsőséges alak, aki dezinformációval kereskedik.
Frank Füredi teljes írása a Látószög blogon olvasható.
