Tavaly nyáron, amikor feleségemmel autóutat tettünk az Egyesült Államokban, szomorúan tapasztaltam, hogy az amerikaiak háborúban állnak egymással.

„Ez még semmi: lassan kitör a polgárháború” – mondta a feleségemnek egy pincérnő Maine állam egyik kisvárosában. Ez azért túlzás – gondoltam. Aztán a legutóbbi két-három hónap eseményei arról győztek meg, hogy talán mégsem oktalanul dohogott. Az Egyesült Államokban sajnos olyannyira megkövesedtek az ellentétek, hogy immár sokan tartják a politikai álláspontok kifejezésére elfogadható módszernek az erőszakot.

Az elmúlt néhány év során az erőszak új filozófiája jelent meg, amely igyekszik a közélet normális velejárójának elfogadtatni az erőszakot. Az amerikai médiavilágban korántsem számít kivételnek az olyan szerkesztőség, amely szégyenkezés nélkül mentegeti a rendbontást és a fosztogatást azon az alapon, hogy az erőszak mindig is az amerikai életforma szerves vonása volt. A The Atlantic hasábjain Kellie Carter Jackson azt fejtegette, hogy napjaink lázongásai az amerikai függetlenségi háborúhoz vezető fegyveres felkeléshez foghatók. „Országunk létrejötte óta” – írta – „a lázongás és a heves retorika mindig is a hazafiság jele volt”. Hogy ez a felháborító kijelentés mégiscsak tartható legyen, eltekintett attól, hogy mi is volt az amerikai forradalom célja, nevezetesen a szuverenitás és a függetlenség. Így jutott arra a megállapításra, hogy „amikor alapító atyáink a függetlenségért harcoltak, az erőszak volt a kürtjelzés”. A Carter Jackson által átírt történelemben tehát az amerikai forradalom vezetőinek világszemléletét az erőszak határozta meg.

A történelemnek ezt az átírását, amelynek célja az erőszak elfogadtatása, korántsem valamiféle új történetírás melletti részrehajlásmentes elkötelezettség diktálta. A célja az, hogy legitimálja a lázongást és a fosztogatást, vagy ahogy Carter Jackson nevezi, „a feketék lázadását”. Így fogalmaz: „És mégis, a tiltakozókat nemegyszer fosztogatóknak, bűnözőknek minősítik, olykor pedig egyenesen amerikaiatlannak. A fehér emberek a szabadság kivívásának céljából hosszú ideje alkalmazzák az erő filozófiáját, a fekete amerikaiaktól azonban kifejezetten megtagadják ezt a jogot.”

Ebből a kijelentésből az következik, hogy most a feketéken a sor, hogy az eleddig a fehér ember kiváltságának számító „erőszakfilozófiához” folyamodjanak.

Frank Füredi teljes írása a Látószög blogon olvasható.