Akár Trump, akár Biden lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke, a választás valóban fontos és egyúttal meglepő fejleménye az, hogy az osztályhovatartozás erősebbnek bizonyult az identitásnál.

A közvélemény-kutatók és a szakértő kommentátorok egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a társadalmi osztályokkal. Ahogy ők tekintenek az emberekre: valaki vagy fehér vagy fekete vagy spanyolajkú vagy ázsiai származású. Más szempontból az ember vagy férfi vagy nő vagy heteró vagy meleg vagy transznemű, illetve a rengeteg identitáscsoport valamelyikének tagja.

A kulturális elit egész évben olyan képet festett elénk, amelyből megtudhattuk, hogy ezek az identitáscsoportok egytől egyig Trump ellen fenik a fogukat és legyűrik a fehér férfiakból álló egyre zsugorodó táborát.

A haladó lapok, így a New York Times, a Washington Post vagy a Vox szereposztásában Trump megveszekedett rasszista, akinek csakis a fehér felsőbbrendűségben hívő választóközönség szemében van vonzereje. Floridai és texasi exit pollok tanúsága szerint e képzelgéssel ellentétben Trump sokkal jobban szerepelt a spanyolajkúak és a feketék körében, mint azt az okosok gondolták volna. E két fontos államban a republikánusok még növelték is szavazataik számát, ami azt mutatja, hogy az identitáspolitika bajnokai nem bízhatnak az identitás osztályhovatartozást legyőző erejében.

Kétségkívül több oka is van annak, hogy a közvélemény-kutatók rendszeresen alábecsülik Trump támogatóinak táborát, mint ahogy a brexithez hasonló populista ügyek híveinek számát is. Ezen okok egyike az, hogy többnyire magukhoz hasonló emberekkel beszélnek, diplomás értelmiségiekkel, akiknek világszemlélete alapjában tér el azokétól, akik Amazon-csomagjaikat szokták kézbesíteni vagy pedig a pult másik oldalán állnak az élelmiszerboltokban.

Frank Füredi teljes írása a Látószög blogon olvasható.