A mai politikai kommentárokat olvasva az ember egykönnyen arra a következtetésre juthat, hogy a weimari köztársaság végnapjait éljük.

Hogy mennyire kimerülőben van a politikai fősodor, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy képviselőik minduntalan Adolf Hitlerre, a nácikra, a holokausztra és a fasizmus veszélyeire hivatkoznak. A mai politikai kommentárokat olvasva az ember egykönnyen arra a következtetésre juthat, hogy a weimari köztársaság végnapjait éljük.

Korunkban a riogatás politikájának egyik legszembetűnőbb megjelenési formája a náci metaforák nyakra-főre való használata. Jóllehet, így van ez már egy jó évtizede, de Donald Trump megválasztása azonban új lendületet adott ennek a szokásnak. Sőt, még meg sem nyerte az elnökválasztást, máris egy Hitler-jelölt szerepét osztották rá. „Így jön el Amerikába a fasizmus” – jelentette ki Robert Kagan, a Washington Post régivágású neokonzervatív kommentátora. De a beszámolókat – amelyek szerint fasiszta csőcselék masírozik az amerikai városok utcáin – tudományos kutatók is visszhangozták. 2017 tavaszán Timothy Snyder történész, a Yale Egyetem professzora párhuzamba állította az amerikai fejleményeket azzal, ahogy az 1930-as években totalitárius szörnyek keltek életre Európában. Donald Trump politikai stílusát jellemzendő, megalkotta a „prefasiszta” jelzőt.

Ez a kifejezés fölöttébb hasznos lehet olyankor, amikor valaki a neki nem tetsző fejleményeket a fasizmus előszeleként kívánja bemutatni. Más szóval: semmi szükség valódi fasisztákra ahhoz, hogy egyértelmű és fenyegető legyen a fasiszta veszedelem. A prefasiszta kifejezés azt a benyomást kelti, hogy ha nem teszünk valamit, akkor „nem az a kérdés, lesz-e fasiszta hatalomátvétel, hanem, hogy mikor”. A prefasizmus képzetének hatása alatt Arnold Schwarzenegger videofelvételt tett közzé a Twitteren, s ebben kijelentette, hogy az amerikai törvényhozás épületének ostroma az 1938-as kristályéjszakára emlékeztette őt. Éppenséggel nem állította, hogy ami Washingtonban január 6-án történt, pontosan olyan volt, mint a kristályéjszaka, valójában csak annyit mondott, hogy mindkettő hazugsággal kezdődött.

Frank Füredi teljes írása a Látószög blogon olvasható.