Egészen a legutóbbi időkig csakis a gyerekektől volt szokás elvárni, hogy másvalakinek a bőrébe bújjanak: játsszák azt, hogy félelmetes oroszlánok, alakítsák Nagy Sándort vagy Supermant. Manapság viszont a felnőttek előtt is szabad a pálya; ők is eldönthetik, micsodák-kicsodák, s minek tekintse őket a külvilág.

A brit Egyetemi és Főiskolai Szakszervezet (UCU) jelentése szerint mindenkinek lehetővé kellene tenni, hogy feketének tekintse magát, függetlenül bőre színétől. Eszerint bármely lángvörös hajú, szeplős egyetemi oktató fekete-afrikai származásúnak minősítheti magát, s a legkomolyabban megkövetelheti, hogy kollégái annak is tekintsék. Ha pedig valaki nem volna hajlandó eszerint eljárni, egykönnyen magára vonhatja a gyűlöletbűntett vádját.

Az UCU mindenekelőtt abban a vitában igyekszik kimondani a döntő szót, hogy vajon a biológiai értelemben vett férfiak nőként azonosíthassák-e magukat, s elvárhassák-e, hogy így is kezeljék őket. Messzehangzó igen a válasz. Az ember nyugodtan nőnek minősülhet akkor is, ha nincs méhe, sem egyéb női reprodukciós szerveknek nincs birtokában. De a szöveg itt nem áll meg. Az ember immár azt is szabadon eldöntheti, fehér bőrű-e vagy fekete, esetleg kínai. „Szabályzatunk arra kötelez, hogy szakítsunk a diszkrimináció, az előítéletesség és a sztereotípiás magatartás minden válfajával” – olvassuk a jelentésben. Továbbá „Az UCU-nál hosszú múltra visszatekintő hagyomány, hogy tagjaink szabadon határozzák meg identitásukat, légyen az fekete, fogyatékkal élő, LMBT+ vagy női”.

Frank Füredi teljes írása a Látószög blogon olvasható.