Az identitásban utazó vállalkozókat még a világméretű vírusjárvány sem rettentette el attól, hogy hírverést csapjanak az Ügynek, amit szolgálnak.

Megtehetnék éppenséggel, hogy összefognak másokkal a közös ügyért, a világjárvány ellen, de nem: ők a maguk céljaira igyekeznek kihasználni a koronavírus-pandémiát.

Valaha az oly halálos veszedelem, mint amilyen a mostani ragály, arra ösztönözte az egymással versengő érdekcsoportokat és pártokat, hogy félretegyék nézeteltéréseiket és támogassák egymást a közös ellenséggel szemben. Hát ma nem így működik a világ. Az identitás-kereskedők között gyakori az olyan, aki egyszerűen nem képes ellenállni a kísértésnek, hogy a világjárványból olyan ügyet fabrikáljon, amelynek az ő csoportja áll a középpontjában.

A számos feminista internetes oldalt olvasva, amelyek azt panaszolják, hogy a világjárvány terhét a nők viselik, az embernek könnyen az a benyomása támadhat, hogy a férfiak remekül szórakoznak a bezártság állapotában.(1) Az egyik beszámoló egyenesen úgy fogalmaz, hogy a koronavírus „katasztrofális következményekkel jár a nők ügyére nézve”.(2) Érdekes megfigyelés a statisztika ismeretében, amely ugyanis arról tanúskodik, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel halnak bele a koronavírus-fertőzésbe, mint a nők. Olyan időket élünk, amikor tízezrek vesztik életüket, ám a szerzőt az aggasztja, hogy „világszerte a női függetlenség esik a világjárvány néma áldozatául”. A feminista identitáspolitika szószólói „nemileg vezérelt válságnak”, minősítik a globális járványt, amely Mehreen Faruqi ausztrál szenátor szavaival szólva „aránytalan kockázattal” jár a nőkre nézve.(3) Faruqi asszony és társai aligha beszélnének „nemileg vezérelt” válságról, ha mondjuk úgy látnák, hogy a kór a férfiakra nézve jelentene „aránytalan veszélyt”.

Frank Füredi teljes írása a Látószög blogon olvasható.