A New York Times-szal és a Washington Post-tal az élen a fősodrású médiumok csapatostul adnak hangot aggályaiknak, ha nem egyenesen rossz előérzetüknek annak láttán, hogy egy ismert amerikai érdekesnek találja a magyar politikai kísérletet és van némi pozitív mondanivalója az ország kormányáról. A BBC weboldala nem véletlenül adta kommentárjának a következő címet: „Tucker Carlson: mit keres a Fox News műsorvezetője Magyarországon”. Első pillantásra kifejezetten bizarrnak tűnik, hogy ekkora sajtóhad ítéli el Carlsont – és persze a magyar kormányt. A Business Insider egyik cikke felhánytorgatja Carlsonnak, hogy „reklámot csapott Magyarország tekintélyelvű vezetőjének, éspedig úgy, hogy az USÁ-nál szabadabb országnak nevezte Magyarországot.” A felháborodott hangnemben íródott cikk szerzője egyszerűen nemigen képes felfogni, hogyan írhat valaki bármi jót Orbán Viktor kormányáról. John Haltiwanger sorai azt a meggyőződést közvetítik, hogy aki ez ügyben kétségbe vonja az ő véleményét, az gazember, sőt, a nemzetközi fasizmus ügynöke.

Haltiwanger véleményére rímel a magyar kormányt köztudomásúlag szenvedélyesen gyűlölő Anne Applebaum írása is az Atlantic Magazine-ban. „Tucker Carlson öngyűlölő nemzetközi turizmusa”című kommentárjában kijelenti, hogy Carlson s „más konzervatívok, akiknek nem tetszik a mai Amerika, boldogan vállalnak szerepet egy autokrata reklámhadjáratában.”

A Haltiwangerhez és Applebaumhoz hasonló szerzők már évekkel ezelőtt eldöntötték, hogy Magyarország menthetetlen. Bárki, aki kétégbe vonja az amerikai külügyminisztérium és a civil szervezetekből álló hálózat verzióját a magyarországi eseményekkel kapcsolatban, az emberiség elleni bűncselekményt követ el.

Haltiwanger ennek megfelelően mélyen elítéli Carlsonnak azt a vádját, hogy az amerikai média hazudik a magyarországi helyzetről. Azért is elmarasztalja Carlsont, hogy kétségbe vonja a Freedom House, a nyugati média kedvenc NGO-jának tekintélyét. Az amerikai és a brit külügyminisztérium a Magyarországot Dél-Afrikánál kevésbé szabad országnak rangsoroló Freedom House-ra bízza annak eldöntését, mely országok szabadok és demokratikusak, s melyek nem. Haltiwanger szerint Carlson fő bűne abban áll, hogy nemzetközi platformot bocsátott a magyar miniszterelnök rendelkezésére, amelyről Orbán Viktor szembeszállhatott a nyugati média által terjesztett Magyarország-ellenes propagandával. „Csütörtökön sugárzott interjújával – panaszolja fel Haltiwanger – Carlson platformot bocsátott a magyar vezető rendelkezésére ahhoz, hogy ezt a világszemléletet hirdesse és leszólja nyugati bírálóit.” Haltiwanger és kollégái média szerte eltökélték, hogy Magyarország politikai vezetője márpedig ne jusson platformhoz. Nem tűnik fel nekik, milyen furcsa, hogy miközben Orbánt tekintélyelvű vezetőnek minősítik és ezért elítélik, egyúttal megfosztanák attól a lehetőségtől, hogy kifejtse álláspontját. A tolerancia, az ellenfelek véleményszabadsága, amely egykor a modern liberalizmus egyik alapelve volt, ma már nem egyeztetető össze az eltörléskultúra globális szószólóinak „illiberálisan liberális” szemléletével.

Ha közelebbről megvizsgáljuk, az angol-amerikai média reagálása Carlson magyarországi látogatására az afeletti aggodalmat tükrözi, hogy mit szól majd az egyszerű néző, ha azt hallja, amit Orbán csakugyan mond, ahelyett, hogy a neki tulajdonított elferdített szöveggel találkozna. Ez az érzület tükröződik abban a kommentárban, amelynek szerzője már a címben így fogalmaz: „Tessék megnézni: Tucker Carlson alákérdezős interjúban részesíti szerecsenmosdatásban Orbán Viktor tekintélyelvű politikáját.” Ebből a nézőpontból ugyanis egyszerűen megengedhetetlen szerecsenmosdatás, ha valaki lehetőséget ad Orbánnak arra, hogy kifejtse nézeteit.

A nyugati média mindenekelőtt azért reagált olyan mértéktelenül hevesen Carlson magyarországi látogatására, mert attól tart, hogy a magyar kormány lejáratását célzó, évek óta folyó sikeres propagandahadjárat törést szenved, ha az egyszerű amerikaiak a saját fülükkel hallhatják, mit is mond Orbán.

Frank Füredi teljes írása a Látószög blogon olvasható.