A 21. század emberistenei nem agyszülemények.

Nem Nietzsche emberfeletti emberei, nem is az ő filozófiájából (tévesen) levezetett faj-vérvonalas übermenschek, hanem létező kortársak.

Szociológiai jellemzőjük, hogy elképzelhetetlenül gazdagok, s közben a nagyon gazdagok 99,9 százalékától is elkülönülnek.

Vagyonuk nem csupán pénzben, s javakban, de a társadalmilag ellenőrizetlen, korlátlan adatbirtoklásban is mérhető, sőt leginkább abban releváns csak igazán – elkülönülésüknek ez a fundamentuma.

Ők az adat-trilliárdosok.

Náluk összpontosul szinte minden információ, önképük szerint az emberiségről ők tudják a legtöbbet, az életünket meghatározó algoritmusokat ezért diktálhatják. Neked és nekem, s egyáltalán senkinek sincs titka előttük, mi meg kizárólag annyit tudunk róluk, amennyit nekünk, földi halandóknak megmutatnak. Pontosan annyit, amennyi számukra aktuálisan hasznos. Jottányival se többet.

Ezen az info-szakadékon a politikusok sem enyhíthetnek, lévén ők csupán az ügyintézőik. A politika ma az adat-trilliárdosok akarata, jóllehet „legitimációjuk” korántsem a nép, még kevésbé a nemzet bizalmán nyugszik. Senki sem választotta meg őket döntéshozóknak. A „tudásfölény”, amelyre hivatkoznak, csupán illetéktelen információ-többlet, ami persze cselekvési előnyt jelent a számukra. Politikusaikkal csak addig és úgy játszatják el a demokráciát, ameddig az hasznos nekik.

Mindenre kész, szolgáló hálózatok nyüzsögnek alattuk, hogy mielőbb megvalósítsák univerzális elképzeléseiket, amelyekkel szemben nincs se nemzeti, se globális apelláta.

Egyszóval emberistenek.

Galló Béla teljes írása a Látószög blogon olvasható.