Április 30-án zárult Ferenc pápa háromnapos magyarországi látogatása. A nemzetközi sajtó már előzetesen is páratlan érdeklődéssel fogadta a katolikus egyházfő budapesti útját, a pápai vizit során elhangzott apostoli üzeneteket pedig – országtól és pártállástól függően – ideológiai elkötelezettségének „képére és hasonlatosságára” formálta. Pedig a Szentszék és Ferenc pápa felfogása az orosz–ukrán háború vagy az Európai Unió témájában meglehetősen egyértelmű. Az Apostoli Szentszék hagyományos álláspontjának középpontjában ugyanis az a fajta teljes elköteleződés áll a kontinens békéje iránt, ami annak idején az európai egység gondolatának alapjául is szolgált.

Petri Bernadett, a XXI. Század Intézet kutatója írásában a Vatikán történelmi hagyományokban gyökerező békepártiságát vizsgálta meg.

Történelmi előzmények

Csaknem nyolcvan év telt már el azóta, hogy Angelo Rotta nuncius 1945. április 4-i kiutasításával évtizedekre megszakadt Magyarország és Vatikánnal közötti diplomáciai kapcsolat és már az is több, mint harminc esztendővel ezelőtt történt, hogy a rendszerváltást követően, Angelo Acerbi címzetes érsek budapesti küldötté való kinevezésével 1990. március 28-án ez a diplomáciai viszony újra helyreállt.

Az újrafelvételt követően bő egy évvel Szent II. János Pál pápa négynapos látogatásra érkezett Magyarországra. „Én is Európának ebből a térségéből származom, amely most egy új korszak küszöbén áll, és reméli, hogy hozzá tud járulni egy békés közösség kialakításához, amelynek nemzetei szolidárisak egymással. Magyarország fiai és leányai! Aki szól hozzátok, honfitársatoknak tekinti magát, részt vesz a ti sorsotokban” – így fogalmazta meg Szent II. János Pál pápa 1991-es látogatásának legfontosabb üzeneteit. Négy évvel később újra ellátogatott Magyarországra a Pannonhalmi Főapátság millenniumi megemlékezése alkalmából, majd ezt követően 25 évig nem járt katolikus egyházfő Magyarországon. Ferenc pápa első ízben tavaly, az eucharisztikus világkongresszus zárónapján látogatott Budapestre, amit idei többnapos apostoli útja követett.

Az első világháború kitörésének idején XV. Benedek által kiadott, az egész világ katolikusaihoz szóló, Ubi periculum kezdetű első pásztorlevelében a Szentszék szigorú békepárti elkötelezettsége mellett foglalt állást. Néhány hónappal később XV. Benedek első Ad beatissimi kezdetű, trónra lépési enciklikájának (1914. november 1.) egyik fő mondandója szintén a béke helyreállításának a sürgetése volt. Említésre érdemes még XXIII. János pápa 1963. évi enciklikája az igazságon, igazságosságon, szereteten és szabadságon felépítendő békéről a nemzetek között, de a sor hosszasan folytatható lenne, mivel a Béke Világnapja (január 1.) meghirdetése előtt, az 1914–1968 közötti időszakban öt pápa összesen 21 enciklikát írt a békéről.

A Szentszék általános felfogása a háború kérdéskörével kapcsolatban az egyértelmű békére törekvés és a pártatlanság, azonban semmi esetre sem a semlegesség. A pártatlanság jelentése, hogy a Vatikán nem foglal állást, nem áll egyik fél oldalára sem, azonban nem semleges, mivel a háború lezárása mellett áll ki, ahogy teszi jelenleg is az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban. Ennek érdekében pedig jogi, diplomáciai és jelképes eszközöket is bevet, hiszen például az is a harcok befejezésére és a tartós béke megteremtésére való törekvés szimbolikáját követte, amikor néhány héttel ezelőtt a pápa által vezetett nagypénteki keresztút során, a tizenharmadik stációnál egy ukrán és egy orosz nő haladt egymás mellett, kezükben tartva ugyanazt a keresztet.

A Szentszék ugyanis az Egyházi Törvénykönyv, a Codex Iuris Canonici értelmében a nemzetközi jog alanya, béketeremtő törekvéseit pedig a katolikus egyházfő saját eszközrendszere mellett a pápai követeken és a szentszéki diplomáciai missziókon keresztül látja el. A béke támogatása, a lokális és a globális biztonsági és háborúetikai kérdések értékelése pedig nem csupán egy, hanem a legfontosabb, lényegi célkitűzése a pápai követnek. A Codex Iuris Canonici a pápai követ számos feladatai közül kiemeli, hogy „igyekezzen előmozdítani azokat az ügyeket, amelyek a békét, a fejlődést és a népek együttműködését szolgálják” (364. k. 5.).

Ferenc pápa a béke pártján

Az Apostoli Szentszék béke iránti elkötelezettsége tehát nem szorul különösebb magyarázatra. Azonban Ferenc pápa személyes állásfoglalása vonatkozásában, ami még a hivatalos szentszéki felfogáshoz képest is mélyebb elkötelezettséget jelent a béke iránt, érdemes még egy szempillantást vetni az idei, katolikus egyház által ünnepelt fent említett Béke Világnapjára megfogalmazott pápai üzenetre. „Abban a pillanatban, amikor remélni mertük, hogy a Covid-19 világjárvány legsötétebb óráinak vége, egy szörnyű új katasztrófa érte az emberiséget” – fogalmazott a pápa. A világ egy újabb csapás szemtanúja volt: egy újabb háborúé, amelyet vétkes emberi döntések okoztak. Ferenc pápa kiemelte, hogy az ukrajnai háború „ártatlan áldozatokat szed és bizonytalanságot terjeszt, nemcsak a közvetlenül érintettek között, hanem széles körben és válogatás nélkül mindenki vonatkozásában is, akik akár több ezer kilométerre is elszenvedik a közvetett hatásait. Gondoljunk a gabonahiányra és az üzemanyagárakra.” Egyúttal egyértelműen felszólította a felelős beosztásban lévőket és minden jóakaratú embert, hogy mozdítsanak elő olyan lépéseket, amelyek növelik a békét és véget vetnek a konfliktusoknak és háborúknak, amelyek továbbra is szegénységet és halált szülnek.

A fentiek fényében különösen torz és öncélú jelenség volt, amikor a nemzetközi média az április végi apostoli látogatást azzal próbálta indokolni, hogy Ferenc pápát az ukrajnai háború hozta Magyarországra, azon belül is az a tény, hogy más uniós vezetőkkel ellentétben Orbán Viktor miniszterelnök visszautasította a Kijevnek nyújtott fegyver és lőszerszállításokat és katonai támogatást. „A világbéke nem biztosítható csak olyan kreatív erőfeszítések által, amelyek arányosak az azt fenyegető veszélyekkel” – idézte a pápa az 1950. májusi Schuman-nyilatkozatot, amely az Európai Unió elődje, az Európai Szén- és Acélközösség alapelveit fogalmazta meg. Ezt a nyilatkozatot igyekezett számos baloldali sajtótermék úgy beállítani, mintha a fegyverszállítást a Szentszék – de legalábbis a pápa – a béke iránti kreatív erőfeszítésnek tekintené, célkitűzése pedig az lenne, hogy a magyar kormányt térítse jobb belátásra e téren. Holott a valóságban ez a felfogás igencsak távol esne a Szentszék teológiai-etikai állásfoglalásától, a jezsuita Ferenc pápa személyes meggyőződésétől pedig még inkább.

A regionális béketeremtés mellett a pápa és a pápai követek biztonsághoz kapcsolódó etikai kérdésekben is nyilatkoznak, mint például a fegyverzet és fegyverkezés, különösen a tömegpusztító fegyverek alkalmazása terén. A Szentszék felfogása szerint háborús konfliktusokban a fegyverkezés mielőbbi elvetésére és új típusú válságkezelésre van szükség, amelyben az egyházi diplomácia erőteljesebben részt vesz. A vatikáni álláspont szerint ugyanis az elmúlt évek tapasztalatai alátámasztják, hogy a fegyveres erővel kikényszerített „béke” ingatag, magában hordja az újabb fegyveres konfliktusok csíráját. A párbeszéden alapúló válságkezelés képes egyedül a tartós béke megteremtésére, az egyház pedig ebben kész szerepet vállalni.

Ezzel összhangban Paul Richard Gallagher külkapcsolatokért felelős vatikáni államtitkár korábban többször úgy nyilatkozott az Il Giornale napilapnak, hogy a Vatikán semleges területe lehetne a konfliktusban álló felek közötti béketárgyalások helyszíne. Kijelentése összecseng azzal a békemisszióról szóló kijelentéssel, amit maga a Szentatya tett látogatása alkalmával, hiszen egy ilyen misszió valóban a mielőbbi békekötés és az orosz–ukrán háború lezárása iránti előrelépés lenne – még akkor is, ha a legújabb sajtónyilatkozatok szerint a pápa ilyen irányú terveit Zelenszkij ukrán elnök mérsékelt lelkesedése kíséri.

Az európai integráció eredeti céljai

Amikor tehát Ferenc pápa a Schuman-nyilatkozatot idézte, azt abban a szellemben tette, amit az alapító atyák gondolhattak az európai integrációról: az európai egység azért szükséges, hogy a békét szolgálja. Churchill 1946. szeptember 16-án ennek szellemében mondott beszédet a zürichi egyetemen, amelyet Európa újjáépítésének, az egység megteremtésének szentelt. Hogy Európa a boldogság, a jólét kontinense legyen, s hogy többé ne legyen háború, rombolás a földrészen, „újjá kell teremteni az európai családot” – hangzott az európai uniós integráció akkori jelmondata.

A Szentatya magyarországi látogatásán hangsúlyozta: „mennyivel jobb lenne egy olyan Európát építeni, amelynek középpontjában az ember és a népek állnak, hatékony politikával, (…) egy olyan Európát, amelyben a különböző nemzetek egyetlen családot alkotnának, amely megvédi a növekedést az egyes tagok egyediségét, ahelyett, hogy az ideológiai gyarmatosításra és a szupranacionalizmusra összpontosítana”. Ez a megközelítés és az a békepárti felfogás, amit Ferenc pápa képvisel, visszavezet az Európai Unió eredeti céljához és értékrendjéhez. Idén márciusban, amikor a katolikus egyházfő az Európai Unió püspökeihez és új elnökükhöz, Mariano Crociata érsekhez fordult, arra kérte őket, hogy soha ne felejtsék szem elől „Európa alapító atyáinak két nagy álmát: az egység álmát és a béke álmát. Ha a mai Európa országai nem osztják ezt az etikai-politikai elvet, akkor az azt jelenti, hogy eltávolodtak az eredeti álomtól.”

Az Európai Unió a maga részéről mindent megtesz, hogy teljesítse Ukrajnának ígért, fegyverszállításra vonatkozó vállalását – jelentette ki Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője néhány nappal ezelőtt. Ez a terv szemlátomást távol esik a katolikus egyházfő által meghatározott etikaipolitikai elvtől.