Három évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a 21. század legnagyobb kihívása a klímaváltozás lesz, amire a megoldás a zöldenergia irányából érkezik. Azóta az energiakrízis újra felszínre hozta a kérdést, amelyre fenntartható válaszokat kellene találni. Megoldást jelent-e az atomenergia, visszatérünk-e a fosszilis tüzelőanyagokhoz, zöld útnak számít-e az LNG-kitermelés és létezik-e klímabarát energiamix? A XXI. Század Intézet Mozgásban című műsorának legújabb adásában Hortay Olivér, a Századvég Energia- és Klímapolitikai Üzletágának vezetője és Litkei Máté, az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója beszélgetett Ferkó Dániel történésszel, a műsor házigazdájával.  

Megváltozott prioritások

Hortay Olivér a beszélgetés elején leszögezte, hogy az orosz–ukrán háború következtében kialakult energiaválság azt is magával vonta, hogy a klímatörekvések háttérbe szorultak, miután ezáltal a különböző szakpolitikák egymással is konfliktusba kerültek. Meglátása szerint Európa-szerte egyre több ember attól aggódik, hogy a hónap végéig meg tud-e élni, és nem a hosszútávú fenntarthatósági kérdések foglalkoztatják őket. Litkei Máté azt fűzte hozzá a gondolathoz, hogy a jelenlegi helyzetben is alkalmazni lehet az úgynevezett Eisenhower mátrixot, amely a feladatokat sürgősség és fontosság szerint osztályozza. „Eddig a klímavédelem mindkét kategóriába besorolható volt, most viszont átkerült egy másik halmazba, ami által még mindig fontos, azonban már nem sürgős szakpolitika lett” – fogalmazott.

A Századvég Energia- és Klímapolitikai Üzletágának vezetője szerint egy példátlan energiaválság van Európában, a kontinens mozgástere is lecsökkent, ráadásul a küszöbön álló gazdasági válság miatt a vállalatok a termelésük korlátozására vagy leállítására lesznek rákényszerítve. Kiemelte, hogy egyre több szakértő figyelmeztet arra, hogy mindennek következtében időszakos, helyi ellátási problémákra kell számítania az európai országoknak. Mindezt tetézi, hogy ez egy hosszútávon fennmaradó folyamat lesz, miután a mostani tél során teljesen ki fognak ürülni az uniós tagállamok gáztárolói, és a cseppfolyósított földgáz (LNG) – elsősorban tárolási, szállításbeli és logisztikai okok miatt – továbbra sem jelent alternatívát.

Az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója szerint eddig az LNG a gazdasági meghatározottság miatt nem tudott versenyképes alternatívává válni, miután a vezetékeken szállított gáz sokkal olcsóbb volt. Most azonban az ellátásbiztonság olyan mértékben vált az elsődleges motiváló erővé, hogy a cseppfolyósított földgáz magas ára ellenére is képes piacot generálni magának.

Litkei Máté úgy vélekedett, hogy az orosz–ukrán háború következtében a korábban piaci alapokon működő energiaszektort működtető mechanizmusok is megváltoztak, aminek következtében egy új rendszer kiépítésére van szükség. Noha eddig a hosszútávú gázszerződések biztonságot nyújtottak – legalábbis az azonnali piacokon való vásárlással szemben – azonban miután egyszerre nőtt meg drasztikusan az igény, ezáltal előbbi vásárlási mód is költségesebbé vált.

Átideologizált energiapolitika

A Századvég Energia- és Klímapolitikai Üzletágának vezetője arra is felhívta a figyelmet ennek kapcsán, hogy ideológiavezéreltnek bizonyult az Európai Bizottság azon célkitűzése, amely a tagállamokkal fel akarta mondatni a hosszútávú gázszerződéseket a piaci liberalizáció szellemében, valamint az is, hogy nullára akarta redukálni az Oroszországtól való függést. Az európai energiaválság következtében a Bizottság rögtön hosszútávú LNG-szerződést kötött az Egyesült Államokkal, ami egyébként az elmúlt tizenöt év liberalizáló törekvéseivel, például az európai energiaunió megteremtésével is szemben áll.

Hortay Olivér azon véleményét is megosztotta, hogy nehezen lehet komolyan venni azokat az uniós célokat, amelyek ideológiai alapon akarnak függetlenedni az orosz energiahordozóktól, miközben Kínán és Indián keresztül vesznek az európai országok orosz gázt és olajat.

Litkei Máté ennek kapcsán azt jegyezte meg, hogy mindig az aktuális geopolitikai érdekektől függ, hogy mely országgal lehet kereskedni, és így orosz agresszió következtében felértékelődött annak lehetősége, hogy a közel-keleti – demokratikusnak nem igazán nevezhető – országokból importáljanak az uniós tagállamok energiát.  Az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója azt is megjegyezte, hogy az EU-s karbonsemlegességi célok főképp technikai jellegű, erkölcsileg indokolható célkitűzések voltak, azonban ha a legnagyobb szennyezőket (Egyesült Államok, Kína) nem sikerül rávenni erre a paradigmaváltásra, akkor a változás mértéke is csekély lesz. A Századvég Energia- és Klímapolitikai Üzletágának vezetője szerint most az vált a legfontosabbá az elkövetkező években, hogy egyáltalán legyen elég energia, amivel lehet működtetni a gazdaságot, és noha a fenntarthatósági kérdések is fontosak maradtak, ezek most láthatóan kevésbé élveznek prioritást.

Függőség menedzsment

Ezután a beszélgetés fonala a nukleáris energiára terelődött, aminek felhasználása kapcsán a vendégek egyetértettek, és üdvözítő fejleménynek tartották, hogy pozitív irányú elmozdulás történt például az Európai Bizottság hozzáállásában is a kérdéshez. Litkei Máté hangsúlyozta, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása terén az egyik leginkább természetbarát technológiáról van szó, de azt is kiemelte, hogy például a német zöldbaloldal évtizedes aknamunkája következtében a német társadalom jelentős része még mindig atomellenes. Hortay Olivér is megerősítette, hogy empirikus adatokkal bizonyított tény, hogy az atomerőművek klímavédelmi teljesítménye az egyik legkedvezőbb az összes energiaforrás közül. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy a társadalmi elvárás minden kormányzattal szemben az, hogy az energiamix olcsón, megbízhatóan és környezetbarát módon működjön.

A beszélgetés végén azt a kérdést pedzegették a vendégek, hogy az orosz függőséget vajon felválthatja-e egy másféle függőség? Az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója szerint például a „zöld átállás” terén valóban jelenthet nehézséget, hogy Oroszország kiemelt beszállítója a technológia előállításához szükséges nemesfémeknek, de azt a kérdést is érdemes feltenni, hogy például az EU vállalna-e egy Kínától való függőséget, amely ország a globális lítium kereskedelemben megkerülhetetlen szereplő.

A Századvég Energia- és Klímapolitikai Üzletágának vezetője ehhez azt fűzte hozzá, hogy a „függőség portfólióját” szintén ki kell alakítani és menedzselni, ami a beszerzéstől kezdve a szállításon át egészen a logisztikai feladatokig a függőség csökkentésére törekszik.