A klímaváltozás természeti hatásai és a globalizáció szerkezetváltása együttesen mutatott rá, hogy az élelmiszerellátás stratégiai kérdés. Ez alatt nemcsak a mezőgazdaság fenntarthatóságát és természetbarát működését értjük, hanem az élelmiszertermelés önállóságát is. A tiszta, olcsó, környezetkímélő és helyben könnyen hozzáférhető élelmiszer aranyat ér: akár a lakosság folyamatos élelmiszerellátásának minőségére, akár mennyiségére gondolunk. Magyarország számára különösen érvényes az élelmezés-biztonság kérdésének felvetése, erről szólt a márciusi Mozgásban Extra adása, amelynek vendége Nagy István agrárminiszter volt.

A magyar élelmezés-biztonság megteremtése a cél

Nagy István agrárminiszter szerint annak következtében került a közgondolkodás fókuszterébe az élelmiszerellátás, hogy előbb a koronavírus-járvány miatt lezárultak a határok, és ezáltal az áruk sem tudtak közlekedni, majd a brüsszeli szankciók következtében az energiaárak az egekbe szöktek, amit tovább tetézett a legutóbbi évben átélt, történelmi mértékű aszály. Ennek kapcsán a tárcavezető úgy fogalmazott, hogy érezhetően „ránk rúgta az ajtót az éghajlatváltozás”, ami a fenti problémákkal kiegészülve újragondolásra késztetett mindent. A kukoricatermelés terén például úgy járt Magyarország, hogy kevesebbet tudott megtermelni, mint amennyire szüksége lett volna, és emiatt behozatalra kényszerültünk. Az önellátás kérdésében azonban Nagy István szerint a legfőbb gondot az jelenti, hogy importra szorulunk azon energiaforrások tekintetében, amelyeknek a segítségével előállítjuk az élelmiszert. Példaként említette a műtrágya és a különböző adalékanyagok kérdését.

Noha gyakran érik Magyarországot olyan vádak, hogy hazánkban a legmagasabb az élelmiszerinfláció, az agrárminiszter el szerette volna oszlatni az ezzel kapcsolatos félreértéseket. Szakmai véleménye szerint ez abból következik, hogy a legalacsonyabb árú élelmiszerről jött fel Magyarország arra a szintre, ami egész Európában van, és amíg korábban rezsicsökkentett energiaáron állítottuk elő az élelmiszert, valamint kiváló adottságaink voltak, nálunk szinte a legalacsonyabb volt az élelmiszerhez való hozzájutás. Ahogy bejött a szankciós politika és az energiaárak mindenhol egyenlő mértékben szabadultak el, ez fizetéstől függetlenül mindenhol ugyanolyan következményekkel járt. Az élelmiszer-előállításnak a költségei ma szerte Európában ugyanolyan hatások alatt vannak – emelte ki.

Amint a háború véget ér, és a bizonytalanság megszűnik az emberek életében, az infláció is kezelhetővé válik, ami rendkívül fontos a kormányzat számára, hiszen fontos célként tűzte ki, hogy az év végére egyszámjegyűvé lehessen csökkenteni ennek mértékét. Az agrárminiszter emellett kiemelte a kormány azon, prioritások közé sorolt vállalását is, hogy az alapanyag-termeléstől kezdve a feldolgozáson át a nagy- és kiskereskedők forgalmazásáig többségében minden munkafolyamat magyar kézben összpontosuljon.

Mindez azért is tekinthető történelmi döntésnek, mert az 1990-es évek sorozatos hibás döntései szinte felszámolták a magyar feldolgozóipart, a mezőgazdaságot pedig visszatolták az alapanyag-előállítási szintre. Azonban ezekből a hibákból tanulva az EU-nak tavaly benyújtott magyar stratégiai terv már tartalmazta, hogy a magyar kormány megháromszorozza a beruházásokra adható támogatások mértékét a vidékfejlesztési forrásoknál, és megvalósítja azt, amit például a lengyelek már megtettek két EU-s ciklussal korábban.

Ez azt a célt szolgálja, hogy az élelmezésbiztonság megteremthető legyen Magyarországon hosszútávon – hangsúlyozta az agrárminiszter.

A magyar érdek az első

A génmódosított élelmiszerek kapcsán Nagy István úgy vélekedett, hogy Magyarország zászlóvivője annak a küzdelemnek, hogy génmódosítás nélküli élelmiszerellátást tudjunk biztosítani egész Európában. Jelenleg azon folyik a vita, hogy a modern génszerkesztések minek minősülnek, például nemrégiben született egy Európai Bírósági döntés arról, hogy a precíziós növénynemesítést, vagy a mRNS-es technológiát is génmódosításnak kell tekinteni. Azonban az elkövetkező években hatásvizsgálatokat és tudományos kutatásokat kell folytatni arról, hogy mindez veszélyt jelent-e az emberek egészségére. A magyar kormány álláspontja azonban egyértelmű:

Ezen a területen egyébként küzdelem folyik több csoport között is, ezek egyike a vegyipar, amely az éghajlatváltozással együtt járó új kórokozók és betegségek megjelenése miatt növényvédő szerekkel venné fel a harcot, ám a biológiai nézőpontot képviselők szerint az emberiség eljutott arra a fejlettségi szintre, hogy génszerkesztéssel ellenállóképességet lehet fejleszteni a növényekben, ezáltal megvédve azokat a kórokozóktól. Adódik azonban egy harmadik nézőpont is, amely szerint a száz vagy akár ezer éve, lokálisan jelen lévő génbankokban a természet kialakította az ellenállóképességet, és újra ezekhez a vetőmagokhoz kellene nyúlni. Az agrárminiszter hangsúlyozta, hogy a Kárpát-medencében található genetikai potenciálnak óriási értéke van, amit meg kell őrizni, mert hozzájárulhat a gazdasági kitörésünkhöz, hiszen a GMO-mentes magyar termelés akár prémium kategóriát is jelenthetne a piacon.

Nagy István ezt követően azt is kifejtette, hogy a lisztkukac és darált tücsök felhasználásának az élelmiszergyártásban semmilyen szükséglete, indoka nincsen, mivel Európában nincs fehérje- és élelmiszerhiány. Ez tehát nem tekinthető másnak, mint egy provokációnak, ami beavatkozni kíván a hagyományos európai termelésbe, ezáltal is támadást intézve az európai értékrend és hagyományok ellen.

A vízbiztonság kérdésére is kitérve az agrárminiszter azon véleményét osztotta meg, hogy az első és legfontosabb szemléletváltáshoz az vezetne, ha a külföldről Magyarországra érkező vizet hatékonyabban tudnánk hasznosítani, ahelyett, hogy áteresztenénk az országon. Az elmúlt év aszályból fakadó problémái rávilágítottak arra, hogy tudatos tájgazdálkodásra, öntözésre, valamint ökológiai vízgazdálkodás folytatására lenne szükség, hogy ne száradjon ki a talaj és ne süllyedjen a talajvíz.