2019 ősze óta először, hivatalban töltött idejük alatt azonban már sokadjára találkozott egymással Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő február 1-én Moszkvában. A két ország közötti gazdasági kapcsolatok az elmúlt évben a pandémia ellenére is fokozódtak, Oroszország nem csupán Magyarország energiabiztonságának megteremtésében játszik fontos szerepet, de a kölcsönös ipari beruházások volumene is növekszik. A jelenlegi találkozóra ugyanakkor feszült nemzetközi légkörben került sor, ami miatt a magyar miniszterelnök sajátos „békemisszióként” tekintett moszkvai útjára.
A XXI. Század Intézet elemzésében megvizsgáljuk a magyar–orosz vezetői találkozó előzményeit és hátterét, annak nemzetközi kontextusát és lehetséges hosszabbtávú hatásait.
Nemzetközi háttér: békemisszió
Feszült nemzetközi környezetben zajlott le kedden, február 1-én Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő találkozója Moszkvában. A Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok, valamint Oroszország között már hónapok óta kölcsönös fenyegetéseknek és vádaskodásoknak lehetünk tanúi, a felfokozott ellentétek középpontjában pedig Ukrajna áll. Míg az Egyesült Államok azzal vádolja Oroszországot, hogy támadásra készül Ukrajna ellen – bár az erre irányuló orosz előkészületekről szóló híreket még az ukrán vezetés is cáfolta –, addig az oroszok szerint a NATO folyamatos keleti terjeszkedése jelent fenyegetést Oroszország biztonságára nézve, ezért a szervezet bővítésének leállítását és csapatainak hátravonását követelik. A biztonságpolitikai tárgyalások a nyugati államok és Oroszország között folyamatosak voltak az elmúlt hónapokban, eddig azonban nem sikerült konkrét eredményre jutnia a feleknek.
Ebben a konfliktusban Magyarország a NATO és az Európai Unió tagjaként maga is érintett. Egyrészt, a NATO-csapatvisszavonásokról szóló orosz követelés a szervezet „újabb”, azaz 1997 után csatlakozott tagjaként Magyarország területét is érintené (bár egyes értelmezésekkel ellentétben nem jelentené a magyar NATO-tagság megszűnését). Másrészt, az újabb szankciós csomaggal való nyugati fenyegetések is közvetlenül hathatnak Magyarországra, ugyanis, ahogyan Orbán Viktor a moszkvai sajtótájékoztatóján is hangsúlyozta, az eddig meghozott szankciók többet ártottak az európai, köztük a magyar gazdaságnak, mint az orosznak.
Ennek megfelelően a magyar miniszterelnök a nemzetközi politikában „sikertelen, kudarcra ítélt eszközként” ítélte meg a szankciókat, saját moszkvai útjára pedig „békemisszióként” utalt.
Orbán Viktor szerint egyetlen európai állam vezetői sem akarnak konfliktust Oroszországgal, a jelenlegi feszült helyzetet pedig csak tárgyalásos úton lehet feloldani.
Bár retorikailag ellenségesebbek, a gyakorlatban hasonló álláspontot képviselnek más nyugati államok is. Mint kiderült, Emmanuel Macron francia elnök moszkvai látogatása is napirenden van, nemrégiben a német külügyminiszter is az orosz fővárosba látogatott, a közeljövőben pedig francia és brit kollégái is Oroszországba utazhatnak. A telefonos egyeztetések állandóak az orosz és nyugati vezetők között – a magyar–orosz találkozó előtti napon Putyin Macronnal, aznap pedig Szergej Lavrov orosz külügyminiszter amerikai kollégájával, Anthony Blinkennel egyeztetett –, és minden tekintetben a diplomáciai kapcsolatok élénkebbé válását figyelhetjük meg.
Ilyen körülmények között teljesen kontraproduktív és értelmezhetetlen egyes magyar ellenzéki politikusok azon követelése, amelyben Orbán Viktort a találkozó lemondására szólították fel. A széles körben reklámozott nyilatkozat szerint a moszkvai út „árulás” Magyarországgal, Európával és általában Magyarország szövetségeseivel szemben. Ebből a logikából azonban a fentiekből kiindulva vagy az következne, hogy a nyugati vezetők többsége „áruló”, vagy az, hogy az ellenzéki vezetők szerint Magyarország akkor járna el helyesen, ha lemondana a saját érdekeit érintő kérdések közvetlen megvitatásáról, és azokat más, olyan országokra bízná, amelyek vezetőinek moszkvai látogatása valamiért már nem számít árulásnak.
Arról nem is beszélve, hogy Magyarország az elmúlt években, bár bírálta az Oroszországgal szemben kialakult hidegháborús pszichózist, szolidáris maradt szövetségesei álláspontjával.
Így az okozott gazdasági károk ellenére is kitartott a szankciós politika mellett, a nemzetközi közösség nagy többségével együtt továbbra is kiáll Ukrajna területi egysége mellett a Krím-félszigetet érintően is. Magyarország ráadásul államfői szinten vett részt a tavalyi, ukrajnai Krími Platformon is, amelyen a legtöbb nyugati ország legfeljebb miniszteri szinten képviseltette magát. Nemrégiben pedig Magyarország megállapodást kötött Ukrajnával a fordított irányú, azaz Magyarország felől Ukrajna felé haladó gázszállításról, és a tegnapi napon meg is indult a gázszállítás a szorult energetikai helyzetben lévő ország irányában. Magyarország tehát teljesíti a szövetségeseivel szembeni vállalásait, ugyanakkor a lehetőségekhez mérten a legelőnyösebb kapcsolatok kialakítására törekszik Oroszországgal is, a problémás kérdéseket pedig kardcsörtetés helyett tárgyalásos úton kívánja rendezni.
Kétoldalú kapcsolatok: fokozódó együttműködés
Magyar és orosz részről is hangsúlyozták a találkozó előtt és után is azt a tényt, hogy 2021-ben a pandémia ellenére is tovább bővült a magyar–orosz gazdasági együttműködés. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter egyenesen arról beszélt, hogy a tavalyi a kétoldalú kapcsolatok eddigi legsikeresebb éve volt.
A két ország együttműködésének központi területe természetesen az energetika, amelynek két zászlóshajója jelenleg a paksi atomerőmű bővítése, valamint a tavaly ősszel kötött hosszútávú gázszerződés. A találkozót követő sajtótájékoztatón Orbán Viktor azon reményeinek adott hangot, hogy rövidesen megkezdődhetnek Paks II munkálatai. A gázszerződést illetően pedig – a tavalyi megállapodásban rögzített 4,5 milliárd köbméter mellé – további egymilliárd köbméter gáz lekötését kérte az orosz elnöktől, aki úgy fogalmazott, ez vélhetően nem jelent majd problémát.
Az atomerőmű bővítése és a hosszútávú gázszerződés együttesen biztosíthatja majd Magyarország hosszútávú energiabiztonságát a jelenlegi európai energetikai krízis közepette.
Ráadásul, ahogy azt a magyar miniszterelnök hangsúlyozta, megvédheti a rezsicsökkentés eredményeit is, amelynek köszönhetően a magyar háztartások nem érzékelték a rezsiköltségeiken az energiaválság okozta árnövekedést.
Más területeken is kiterjedt együttműködés és üzleti kapcsolatok figyelhetők meg. Az orosz elnök külön kiemelte a Richter Gedeon 1996 óta működő oroszországi leányvállalatának, a Gedeon Richter RUS-nak a szerepét az orosz gyógyszeriparban, de szó esett a MOL új, tatárföldi gumibitumen-gyártással kapcsolatos beruházásáról is. Vlagyimir Putyin szót ejtett az orosz–magyar együttműködésben gyártott, Egyiptomba szállítandó vasúti személykocsikról is. Ezek egy részének gyártására a Dunakeszi Járműjavító Kft. gyárában kerül sor, amelynek társtulajdonosa az orosz TMH-csoport egyik leányvállalata.
Orbán Viktor a maga részéről a logisztikai együttműködés lehetőségeit emelte ki, amelynek bővülésére az ukrán–magyar határon kialakított konténer átrakodó terminál létrehozása ad módot. Ennek üzemeltetésére egy orosz–magyar vegyesvállalat létrehozását határozták el. A miniszterelnök szerint az ország kiváló földrajzi elhelyezkedése remek lehetőséget biztosít az Európai Unióba érkező keleti áruk fogadására és szállításának lebonyolítására.
Felmerült még a két ország közötti légiforgalom bővítése is: Orbán Viktor arra kérte az orosz elnököt, fontolják meg a két ország közötti járatok számának növelését, valamint új, Jekatyerinburgból és Kalinyingrádból induló közvetlen járatok indítására tett javaslatot. A megvitatott kérdések között volt természetesen a koronavírus elleni vakcinákkal kapcsolatos együttműködés is, a Szputnyik V vakcinák tavalyi vásárlása után Magyarország idén Szputnyik Light oltóanyagot szerezhet be Oroszországtól, és lehetőség van arra is, hogy az épülő magyar vakcinagyár részére átadják az orosz vakcinák gyártási technológiáját is.
Ahogy az a fentiekből is látható, a két ország között számos területen kiterjedt, kölcsönösen előnyös együttműködés figyelhető meg az elmúlt években, és ezek további bővítésére is számítani lehet.
Magyar modell az orosz kapcsolatokban
A miniszterelnök szerint Magyarország és Közép-Európa eddig mindig veszített, ha a Kelet és Nyugat közötti szembenállásról volt szó, Magyarország példája azonban bizonyítja, hogy úgy is lehet konstruktív, kiegyensúlyozott kapcsolatokat fenntartani Oroszországgal, ha egy ország az Európai Unió és a NATO tagja.
Orbán Viktor magyar modellként utalt erre a hozzáállásra, amelynél véleménye szerint nincs jobb, ha Európa biztonságáról van szó.
A magyar külpolitika tehát abból indul ki az Oroszországgal folytatott kapcsolatokban, hogy a hidegháborús pszichózis és az ellenségeskedés ideológiai alapú fenntartása helyett a pragmatikus együttműködés lehetőségeit kell keresni a kölcsönös tisztelet alapján.
