Az Európai Unió megnyitja a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával – jelentette be az Európai Tanács elnöke, Charles Michel múlt hét csütörtökön, december 14-én miután az Európai Unió 26 tagállamának állam- és kormányfői egyhangúan támogatták a tárgyalások megkezdését. Orbán Viktor miniszterelnök az „üres székek politikáját” gyakorolta amikor a döntéstől távolmaradt. Hatvan esztendővel a szabályok még lehetővé tették, hogy de Gaulle tábornok a jelenlét megvonásának politikájával túszul ejthesse a szuverenitás elveivel szembehelyezkedő, káros irányba tartó közösségi döntéshozatalt. Ma már az önrendelkezés védelmének nem állnak rendelkezésre ilyen kifinomult, ám mégis hatékony eszközök. A távolmaradás politikájának üzenete diplomáciai szempontból ma is erősebb, mint a vétó. Jogon túli jelentése, hogy Magyarország nem tekinti szuverénnek az Európai Unió eljárását és nem kíván osztozni egy olyan megalapozatlan döntéshozatal politikai felelősségében, amely nemcsak a tagállamok számára káros, de az Európai Uniót is hiteltelenné teszi.

Üres székek politikája a szuverenitás védelmében

Ukrajna Európai Unióhoz (EU) való csatlakozásával kapcsolatban Magyarország Kormányának „álláspontja világos: Ukrajna nem felkészült arra, hogy megkezdjük vele a tárgyalásokat az uniós tagságról” – jelentette ki Orbán Viktor a múlt hét pénteken zárult kétnapos EU-csúcson. „Teljesen értelmetlen, irracionális és helytelen döntés ilyen körülmények között megkezdeni a tárgyalásokat Ukrajnával.” Közel nyolc órányi vita után 26 tagország ragaszkodott ahhoz, hogy ez a döntés megszülessen. „Menjenek a maguk útján. Magyarország ebben a nagyon rossz döntésben nem kíván osztozni” – fogalmazott a miniszterelnök.

Hatvan évvel ezelőtt az „üres székek politikája” az európai integrációtörténet hírhedt eseménye volt. Walter Hallstein az Európai Bizottság akkori elnöke a tagországok egyetértését feltételező egyhangú döntéshozatal helyett radikális módon ki akarta terjeszteni a minősített többségi döntéshozatal hatályát számos szakpolitikai területre. Charles de Gaulle tábornok ezt a szuverenitás elleni támadásként értékelte és fél éven keresztül valamennyi közösségi intézményben felfüggesztette a francia képviselők munkáját, amivel lényegében megbénította az akkori Európai Gazdasági Közösség működését. A Közösség akkori eljárásrendje szerint a döntések elfogadásához az összes tagállam hozzájárulására –vagyis jelenlétére – szükség volt, de Gaulle tehát a francia nemzeti érdek keresztülvitele érdekében a távolmaradást választotta. Az „üres székek politikája” a francia szuverenitás védelmét szolgálta, a konfliktust lezáró luxemburgi kompromisszum pedig az európai egységre és egyetértésre törekvés szándékának ígéretes kinyilvánítását jelentette. A nyilatkozat értelmében a nemzetállamok alapvető nemzeti érdekeik védelme érdekében vétójogot kaphatnak a központi akarattal szemben: „Valahányszor, amikor olyan kérdésben kell dönteni, amely a bizottság javaslata alapján minősített többséget követel, a tanács tagjai arra fognak törekedni, hogy megfelelő időn belül olyan megoldást találjanak, amely valamennyi tagállam számára elfogadható, figyelembe véve egymás érdekeit.”

Milyen kár, hogy a politikai cselekvés akkori normája, a “konszenzus kultúrája” ma már nem szolgál az EU vezérlő elveként. Hatvan év alatt sokat változott az európai uniós döntéshozatal.

„Az Európai Unió nem engedhet nemzeti vétójogot kül- és biztonságpolitikai ügyeiben, ha meg akarja őrizni vezető szerepét a globális politikában. Moszkva ukrajnai háborúja egyre sürgetőbbé teszi az európai egységet és fokozza a nyomást az egyes tagállamok önző blokádjának felszámolására” – hangzott el Olaf Scholz német kancellár fenyegetése 2022 júliusában.

A szuverenitás alapja a rend és a felelősség

Az EU eljárásának szuverenitása két erős pilléren, a rend és a felelősség tartóoszlopán nyugszik. A rend a szabályok tiszteletben tartását jelenti, a felelősség értelmében pedig az EU nem harmadik országok, globális elköteleződés vagy öncélú előnyszerzés mentén, hanem saját tagállamai és polgárai érdekeitől vezérelve kell, hogy eljárjon. Az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdése sem nem szabályszerű, sem nem felelősségteljes. Nem szabályszerű, hiszen a tagjelölti státusz megszerzéséhez szükséges feltételként megszabott hét kritérium vonatkozásában a valóságban még azon a négy területen is visszalépés történt, ahol az Európai Bizottság megállapította az előírt feltételek teljesítését, így az alkotmánybírók kiválasztásának, az Igazságügyi Főtanács független szerv általi audit átvilágításának, a pénzmosás elleni küzdelemnek és a sajtó- és szólásszabadság érvényesítésének kérdésében. Ukrajna nem tett lépéseket a korrupció és az oligarchák elleni küzdelem vonatkozásában, a nemzeti kisebbségekkel való bánásmódja pedig továbbra is messze elmarad az európai normáktól és a nemzetközi jogszabályoktól. Ukrajna felvétele importálná az orosz–ukrán háborút az EU-ba, továbbá a teljes területe feletti ellenőrzéssel nem rendelkező Ukrajna csatlakozása az uniós tagság szempontjából is komoly kérdéseket vet fel. Nem beszélve arról, hogy az ország „gyorsított” felvétele az unióba hiteltelenné teszi az EU-t a nyugat-balkáni országokkal és a többi tagjelölt országgal szemben.

A tagállamok joggal hivatkozhatnak az EU ezen eljárásával szemben saját szuverenitásuk védelmére. Azt, hogy egyetlen tagállam sem köteles lemondani szuverenitásának védelméről a közös európai döntések elősegítése érdekében, még az Európai Unió Bíróságának korai döntései is alátámasztják. A C-63/90 sz. és C-67/90 sz. Portugália és Spanyolország kontra Tanács egyesített ügyekben a Bíróság azt állapította meg a lojális együttműködés elvének értelmezésével kapcsolatban, hogy a tagállamok nem kötelesek együttműködni a Tanácsban, nem kötelesek kompromisszumokat kötni vagy többséget alkotni egy adott aktus elfogadása érdekében. Ezen kívül ugyanebben a döntésben az uniós intézmény azt is kinyilvánította, hogy a tagállamok nem kötelesek a közös érdekek céljából fellépni, és különösen nem kötelesek tartózkodni a nemzeti érdekek uniós intézményeken belüli érvényesítésétől.

Az unió geopolitikai előnyét éppen az adja, hogy tagállamai eltérő érdekekkel rendelkeznek. Éppen ezért a közösség külügyi döntéseihez egy minden álláspontot tiszteletben tartó egyeztetési folyamat kell, hogy vezessen, nem pedig egyes nagy tagállamok akarata és érdeke.

Hiteltelen az EU bővítéspolitikája

„Ez a döntés Ukrajna, egész Európa győzelme, olyan győzelem, amely motivál, inspirál és erősebbé tesz minket!” – üdvözölte Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az X-en az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló döntés közzétételét. „Egyértelműen a remény jele népük és kontinensünk számára egyaránt” – reagált Charles Michel, az Európai Tanács elnöke közösségi oldalán.

Emmanuel Macron francia elnök azonban mérsékeltebben fogalmazott: „Valójában az európaiak csak elodázták a problémát, mivel néhány hónapon belül még két szavazatra lesz szükség Magyarország részéről, miután Ukrajna elvégezte házi feladatát.” A francia elnök is hangsúlyozta, hogy tárgyalások megkezdése előtt a megelőlegezett tagjelölti státusz megszerzéséhez szabott hét feltételből három még nem teljesült. Néhány hónappal később tehát ismét szükség lesz arra, hogy valamennyi tagállam zöld utat adjon a csatlakozási tárgyalások hivatalos elindításához. Először 2024 márciusában, amikor a Bizottság által létrehozott tárgyalási keret jóváhagyásáról lesz szó. Másodízben pedig akkor, amikor a kormányközi konferencia összehívásáról kell dönteni, ami várhatóan éppen arra a féléves időszakra esik majd, amikor Magyarország az EU Tanácsának soros elnöki tisztét tölti be. „Legalább 75 olyan pont lehet még, ahol egyöntetű döntésre lesz szükség, ráadásul a magyar országgyűlésnek is meg kell szavaznia a csatlakozást” – fogalmazott Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója.

Az elmúlt másfél évtizedben Horvátország volt az egyetlen olyan ország, amely a csatlakozási eljárás hivatalos megkezdésétől számítva majd nyolc éven át tartó tárgyalást követően 2013-ban sikerrel csatlakozott az EU közösségéhez.  Törökország a csatlakozási tárgyalások 2005-ben bejelentett hivatalos megkezdése óta csaknem húsz éve vár az uniós tagságra.  Montenegro csatlakozási tárgyalásai 2012-ben kezdődtek, az ország tíz év alatt három tárgyalási fejezetet zárt le. Szerbia lassan tíz éve tartó tárgyalásai többek között azért is akadoznak, mert a Bizottság a tárgyalási fejezetek teljesítéséről szóló jelentés hatvanadik pontjában felszólította a szerb kormányt, hogy jogilag szabályozza az azonos neműek életközösségét, valamint a transzneműek nevének és nemének megváltoztatásának lehetőségeit. Izland három éven át tartó csatlakozási tárgyalásokat követően 2013-ban a tárgyalások felfüggesztése mellett döntött, majd visszavonta tagsági kérelmét.

A közösség bővítéspolitikai következetlensége, bizonytalansága egyaránt fokozza sebezhetőségét, veszélyezteti biztonságát, gazdasági ellenállóképességét és cselekvési szabadságát. Ha az unió fellépése nem felel meg a tagállami szuverenitás elvárásainak, a nemzetállami döntési szabadságot vele szemben is érvényesíteni kell. Csak a tagállami önrendelkezés mentheti meg az EU-t jelenlegi legfőbb ellenségétől: saját magától.