2020. február 5.-e megváltoztatta Németországot. Ezen a napon a kis Türingia tartományban a tartományi parlament az FDP-s Thomas Kemmericht új miniszterelnökké választotta. Bár titkos volt a választás, a médiában nagy felháborodást váltott ki annak a „tabunak a ledöntése“, hogy egy demokratikus politikus előszőr választatta meg magát a nemzeti-konzervatív AfD párt szavazataival kormányfővé.
Angela Merkel kancellár, aki akkor éppen Dél-Afrikában volt, Kemmerich megválasztását másnap „megbocsáthatatlannak“ nevezte, és azt követelte, hogy az eredményt vonják vissza. Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke, még aznap a türingiai fővárosba utazott, és párttársaitól azt követelte, hogy a tartományban új választásokat bonyolítsanak le. Az FDP elnöke, Christian Lindner is, aki először nem akart belekeveredni az ügybe, a frissen megválasztott miniszterelnököt a következő napon visszalépésre ösztönözte. Megválasztását követően 24 órán belül Kemmerich megadta magát, és bejelentette, hogy meg akar válni hivatalától. Két nappal később visszalépett. Habár ügyvezetőként hivatalban kell maradnia, a tartománynak egyelőre nincs már kormánya, mivel Kemmerichnek arra sem volt ideje, hogy kabinetet állítson fel. Kemmericht és családját rendőri védelem alá kellett helyezni, mert erős fenyegetéseknek és támadásoknak voltak kitéve.
A türingiai események a németországi politikai rendszerre tartós hatással lesznek.
Valamennyi a szövetségi parlamentben (Bundestag) képviselt párt arra az elhatározásra jutott, hogy az AfD-vel való minden együttműködést elutasítják. Már az is, ha az AfD csupán egy másik párt jelöltjére szavaz, elegendő a jelölt diszkvalifikálásához. Az AfD teljes kirekesztése, többek között a médiában is, a pártot valószínűleg időközben tovább erősítette és radikalizálta. Félő, hogy az olyan radikális jobboldali merényleteknek a száma, mint amilyen nemrégiben Hanauban is történt, növekedni fog. Miközben a politika és a média a jobboldal elleni küzdelmet még erősebben középpontba fogja állítani, az ezáltal a perifériára szorítottak még jobban el fognak távolodni a Német Szövetségi Köztársaság politikai rendszerétől – ez egy circulus vitiosus, amelyet alig lehet már megállítani.
A türingiai események azonban a CDU-t is meg fogják változtatni. A türingiai miniszterelnök-választás után öt nappal a párt elnöke, Kramp-Karrenbauer, bejelentette a lemondását.
A média a szemére vetette, hogy nem volt elég határozott a fellépése. Hivatali ideje alig több mint egy évre tehető, ami eddig csak az SPD-re volt jellemző. És mint a szociáldemokratáknál, a párt valószínűleg hónapokon keresztül azzal lesz elfoglalva, hogy eldöntse, ki legyen az utódja.
Mert Kramp-Karrenbauer a lemondását azzal indokolta, hogy a CDU-elnökségnek és a kancellárságnak megint egy kézben kell lenniük. Mivel Merkel bejelentette, hogy 2021 őszéig akar kancellár maradni, és senki nem tudja lemondásra kényszeríteni, még hónapokba fog telni, míg világossá válik, hogy ki lesz az utódja. Már a legutóbbi pártelnöki választás is, amikor Kramp-Karrenbauer az egykori CDU-frakcióvezetővel, Friedrich Merz-cel szemben éppenhogy csak egy kicsivel győzött, majdnem kettészakította a pártot.
Ehhez még az is hozzáadódik, hogy a Merkel környezetéből jövő politikusok türingiai párttársaikat határozottan arra ösztökélik, hogy a miniszterelnöki választást elvesztő, baloldali Bodo Ramelow-t támogassák.
Ramelow a választást könnyelműen február 5.-re tűzte ki, mert hallgatólagosan abból indult ki, hogy a CDU a miniszterelnök megválasztása során tartózkodni fog, és így őt legkésőbb a harmadik választási fordulóban meg fogják szavazni. Türingiában ebben az esetben ugyanis már nincs szükség abszolút többségre, csak relatívra. De ha a CDU egy baloldali politikust akármilyen módon is, de hiatalba segít, akkor a konzervatív választók számára alig tekinthető többé választhatónak. Sokan fogják megkérdezni maguktól, hogy miért is válasszák a CDU-t, ha mindezek után a szavazatukkal egy baloldali politikust segítenek hivatalba.
Merkel politikája, hogy a CDU korábbi, konzervatív profilját megsemmisítse, már most gondoskodott arról, hogy a szövetségi parlamenti választásokon (Bundestagswahlen) az uniós pártok a 2013-as év 41,5%-áról 2017-re 32,9%-ra essenek vissza. A közvéleménykutatásokban a CDU és a CSU hónapok óta már csak 26 és 28 százalék közötti értéket ér el. Ezzel szemben az AfD 2017-ben 12,6%-kal került először be a Bundestagba, ahol azota a legnagyobb ellenzéki frakciót alkotja. A közvéleménykutatásokban jelenleg kereken 15 százalékon áll.
Sok jel mutat arra, hogy a CDU a türingiai események után néppártként hasonló hanyatlást fog megélni, mint az SPD.
A közvéleménykutatásokban az SPD, azaz az a párt, amely a Német Szövetségi Köztársaság történelmében három kancellárt adott, már csak 13-14 százalékot ér el. Időközben a CDU is kimerültnek, és egyértelmű politikai orientáció nélkülinek tűnik. A profiltalanság, a diadokhoszok háborúi és a belső feloszlási jelenségek, amelyek többek között a konzervatív CDU-tagok által létrehozott „Werteunion” (magy. Értékunió) nevű egyesület megalapításában mutatkoznak meg, gondokat okoznak a pártnak. Ugyan még mindig az úniós pártok rendelkeznek a legmagasabb szavazószámmal, de a következő szövetségi parlamenti választásoknál, hogy tovább kormányozhassanak, a Zöldekkel kell koalíciót alakítaniuk. Az únió vezető politikusai már most készülnek erre a forgatókönyvre, ezáltal a konzervatív profil tovább fog hígulni.
E tendenciák okán sok szavazó időközben nem érzi magát egy pártnál sem politikailag biztonságban. A pártok és a kormányzati munka híre már korábban is olyan rossz volt a közvéleménykutatásokban, mint még annakelőtte soha. Ez az elégedetlenség előbb-utóbb a következő szövetségi parlamenti választásoknál is felszínre törhet; amelyekre 2021 őszén kerül sor. Az olyan alternatív médiumok, mint a „Die Achse des Guten“ vagy „Tichys Einblick“, amelyek a régi média többnyire affirmatív beszámolóval szemben artikulálódnak, már most nagy támogatásra találnak.
Ezért nem kizárható, hogy mint más európai országhoz hasonlóan, egy új ellenzéki mozgalom alapítására kerül sor. Ez Németország politikai rendszerének alapvető megváltozásához vezethet.
