Indonézia 270 millió fővel a világ negyedik legnépesebb országa, a tizenötödik legnagyobb területű, egyben a legnagyobb méretű szigetország. Kulturálisan rendkívül sokszínű, több száz különböző etnikai csoport él az országban. A világ összes országa közül Indonéziában található a legnagyobb muszlim közösség. Gazdaságilag a világ tizenhatodik legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát. A pragmatikus egyensúlyozás (kül)politikáját követve, egyre nagyobb geopolitikai befolyásra tett szert, amelynek következtében figyelemreméltó szereplővé vált a globális színtéren.

A XXI. Század Intézet elemzése Indonézia nemzetközi porondon való szerepvállalását, lehetőségeit és kihívásait vizsgálja a változó világrend és a geopolitikai folyamatok kontextusában.

Pragmatikus egyensúlyozás külpolitikája

Indonézia külpolitikáját a geostratégiai elhelyezkedésének két fontos tényezője határozza meg. Egyrészt a világ legnagyobb szigetországa, az általa kontrollált területek 2/3-át tenger teszi ki, így a tengerügyek az ország nemzetstratégiai és külpolitikai víziójának szerves részét képezik. Ezt hangsúlyozandó az ország jelenlegi elnök, Joko Widodo 2014-ben a „Világ Tengeri Tengelyeként” határozta meg Indonéziát, s meghirdette elképzeléseit az ország tengeri identitásának megerősítésére és stratégiai pozíciójának kiaknázására. Ez egy „szuverén, fejlett és erős tengeri nemzet jövőképe, amely nemzeti érdekeinek megfelelően képes pozitívan hozzájárulni a régió és a világ békéjéhez és biztonságához.”

A másik fontos tényező, hogy Délkelet-Ázsia és különösen annak tengeri útvonalai előbb a gyarmatosító nagyhatalmak, majd a hidegháború ideológiai alapon álló szuperhatalmainak érdeklődését is felkeltette. Ebből fakad a holland gyarmati uralomtól 1949-ben megszabadult Indonézia pragmatikus egyensúlyozásra épülő külpolitikája, amelynek lényege, hogy nem kötelezi el magát a nagyhatalmak egyike mellett sem. Ezzel kapcsolatban szimbolikus, hogy az el nem kötelezettek mozgalmának első konferenciáját is az indonéziai Bandungban tartották 1955-ben.

Indonézia a fentiekben leírt helyzetéből kifolyólag természetszerűen résztvevője azoknak a területi vitáknak, amelyek a Dél-kínai-tenger ellenőrzési joga kapcsán az elmúlt évtizedekben bontakoztak ki. Mint ismert, Kína a tenger jelentős részét saját kizárólagos gazdasági övezetének tekinti, amit a térség majd minden állama vitat. Indonézia és Kína között az elmúlt években különösen a Natuna-szigetektől északra fekvő, gázban, kőolajban és persze halakban gazdag vizek miatt bontakozott ki vita: Indonézia sérelmezi, hogy kínai – illetve olykor más térségbeli államokból érkező – hajók folytatnak gazdasági tevékenységet a sajátjának tekintett vizeken, míg Peking azt rótta fel Jakartának, hogy különleges gazdasági övezetet akar létesíteni a vitatott területeken.

Bár a Kínával folyatott viták miatt akár természetesnek is tűnhetne, hogy Indonézia az Egyesült Államokkal lépjen szorosabb szövetségre, Jakarta igyekszik amerikai közbenjárás nélkül megoldani a helyzetet. Ennek oka egyfelől a bizalmatlanság. Indonézia egykor nagymértékben támaszkodott az amerikai fegyverrendszerekre, de 1991-től diverzifikálni kényszerült beszerzési láncait (Európa, Dél-Korea, Közel-Kelet), miután Amerika szankciót vetett ki az országra az emberi jogok megsértése miatt. Másfelől Indonézia el akarja kerülni annak az eshetőségét, hogy ürügyet szolgáltasson Kína számára arra, hogy országa az amerikai–kínai konfliktus ütközőzónájává váljon. Ugyanakkor Indonézia a kínai fellépés fenyegetését sem becsüli le. 2016-ban a kínai parti őrhajók megjelenésével már korábban is egyértelművé tette, hogy semmilyen nemzetközi joggal ellentétes követelésnek nem enged, amely sérti a nemzeti érdekeit. 2022-ben ráadásul több közös amerikai–indonéz tengeri hadgyakorlatra is sor került: augusztuban a 2009 óta megrendezésre kerülő Garuda Shield nevű gyakorlaton Peking más riválisai is részt vettek (pl. Japán, Ausztrália stb.), decemberben pedig CARAT (Cooperation Afloat Readiness and Training) néven egy kétoldalú gyakorlatot tartottak.

Ennek jellemző példája a Komodo nevű tengeri gyakorlat, amelyen 2014 óta már több alkalommal is egymással rivalizáló (!) haditengerészetek egységei vettek részt Indonézia szervezésében. Az idei évben így az Egyesült Államok és Kína mellett például India és Pakisztán, vagy éppen Oroszország is képviseltette magát a gyakorlaton, amelyen nem katonai, hanem humanitárius segítségnyújtási és katasztrófaelhárítási feladatokat hajtanak végre.

Indonézia tehát pragmatikus módon, egyenlő távolságot tart Pekingtől és Washingtontól is annak érdekében, hogy kimaradjon a nagyhatalmak rivalizációjából. Azonban ez nem zárja ki az ország érdekében álló gazdasági vagy más jellegű együttműködések kialakításának lehetőségeit, az ország csupán el akarja kerülni a bármely nagyhatalomhoz való igazodással járó kockázatot, azaz a kitettséget.

Nagy gazdasági potenciál

Indonézia kiemelkedő gazdasági potenciállal rendelkező ország, amely nem marad észrevétlen a globális közösség előtt sem. Délkelet-Ázsia legnagyobb gazdaságaként számos olyan jellemzővel rendelkezik, amelyek az országot kiváló pozícióba helyezik az újonnan fejlett gazdasági fejlődés szempontjából.

Indonézia ma 1,19 billió dollár nominális GDP-vel a világ tizenhatodik legnagyobb gazdasága és a délkelet-ázsiai térség legnagyobb gazdasága. Vásárlóerőparitás tekintetében a tizedik legnagyobb gazdaság a világon. A 2008-as pénzügyi világválság az ázsiai országok közül még Indonéziát érintette a legsúlyosabban, mert nem csupán egy gazdasági válságról, hanem annak kiterjedt, teljes társadalmat érintő következményeiről beszélhetünk. Ezek között érdemes kiemelni, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek aránya Indonéziában növekedett a leggyorsabban, s így a hatodik legrosszabb eredménnyel rendelkező ország a világon: az ország négy leggazdagabb emberének több vagyona van, mint a legszegényebb 100 millió emberének összesen. A 2010-es évek első felében megfigyelt, majd a koronavírus-járvány után ismételten bekövetkező gazdasági visszaesést követően napjainkra ismét gazdasági növekedésre számítanak a közgazdászok.

A globális export vonatkozásában a szigetország a 29. helyen áll a világranglistán. A politikai vezetés ugyanakkor a közelmúltban olyan intézkedéseket hozott, amelyek előtérbe helyezik Indonézia (nyers) áruexportra való hagyományos támaszkodásának megfékezését (különösen a lítiummal, nikkellel és alumíniummal kapcsolatos ügyletek), egyúttal erősíti a feldolgozóipar szerepét, valamint az infrastruktúra-fejlesztést. Habár Indonézia egyedi környezete a befektetések szempontjából bizonyos kockázatokat rejt magában, ezen gazdaságpolitika ösztönzőleg hatott a kínai beruházásokra, sőt Kínát Indonézia elsőszámú kereskedelmi partnerévé tette. Ráadásul az elmúlt években sorra léptek hatályba olyan szabadkereskedelmi megállapodások és egyezmények – mint például a Kína–ASEAN szabadkereskedelmi megállapodás (2002) és az azt létrehozó szabadkereskedelmi térség (ACFTA, 2010), vagy az Átfogó Regionális Gazdasági Partnerség (2023) –, amelyek egyre szorosabbá fűzik a két ország gazdasági kapcsolatát. Mindeközben Indonézia Nyugattal való gazdasági kapcsolatai elhidegültek: a szigetország gazdaságpolitikája miatt a WTO célkeresztjében áll, míg az Európai Unió (EU) elmarasztaló döntéseket hoz az indonéz pálmaolaj-ipar miatt, mert az véleményük szerint felgyorsítja az éghajlatváltozást. Az EU-val való szabadkereskedelmi megállapodása hét éve tárgyalás alatt, az Indonéziát széntüzelésű erőműveinek bezárásáért kompenzálandó Just Energy Transition Partnership (JETP) kezdeti fázisban tart, csakúgy, mint az USA-val kötött Indo-Pacific Economic Framework for Prosperity (IPEF). A nyugati világ tehát várhatóan nem fog nagyfokú hatást gyakorolni az ország átfogó gazdasági szerkezetére a közeljövőben.

Indonézia fokozatosan növekvő gazdasági teljesítménye felhajtóerőként szolgál ahhoz, hogy a geoökonómia területén is egyaránt nagyobb aktívitást mutasson. S habár gazdasági kérdésekben is kiegyensúlyozottságra törekszik és nemzeti érdekeinek megfelelően lép megállapodásra, jelen állás szerint a regionális együttműködések irányából és irányába mutatkozik nagyobb nyitottság.

Intenzív együttműködési keretek

A világ legdinamikusabban növekvő régiói továbbra is a fejlődő országok térségében találhatók, vagyis a globális gazdaságban zajló folyamatok fókuszpontja a fejlett világból mára áthelyeződött Ázsiába, illetve kisebb részben Afrikába és Dél-Amerikába. Mindennek következtében ezek az országok a mérleg nyelveként döntő hatással bírhatnak egy-egy geopolitikai kérdésre, amely helyzetet Indonézia intenzív együttműködési keretek részeként igyekszik a saját előnyére fordítani.

A középhatalmak ugyanis a regionális kereskedelem aktív alakítóiként, valamint az ideológiai affinitásuk hiánya miatt sokkal nagyobb önrendelkezésre tettek szert és új erődinamikát hoztak létre, amely növeli a nemzetközi ügyekre gyakorolt összesített hatásukat. Ennek szemléltetésére látványos példaként szolgál az orosz–ukrán háború, amely során Indonézia az olyan országokkal egyetemben, mint Brazília, India és Szaúd-Arábia, felkeltette a nagyhatalmak figyelmét. Ezek az államok vezető szerepet játszottak az Ukrajnának nyújtott nyugati katonai segélyek és az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók ellen, csupán azzal érvelve, hogy azok nem mozdítják elő a nemzeti érdekeiket. Míg Amerika, Kína és Oroszország azon dolgozik, hogy megnyerje magának ezeket az országokat, Indonézia minden olyan nemzetközi együttműködési keretet vagy kezdeményezést támogat, amely pozícióba hozhatja a régió országait, esetlegesen kijátszhatják egymással szemben a szuperhatalmakat, egyúttal óvakodik azoktól, amelyek gyengíthetik saját, illetve ezeknek a csoportoknak a befolyásukat. Ilyen együttműködési keret például az ASEAN, amely tíz délkelet-ázsiai állam, köztük Indonézia, kormányközi együttműködésén alapuló regionális szervezet.

Indonézia része a CIVETS (Kolumbia, Indonézia, Vietnam, Egyiptom, Törökország és Dél-Afrika) csoportnak is, amelynek tagjai kifinomult pénzügyi rendszerrel és gyorsan növekvő népességgel rendelkeznek, illetve többször szóba került már, mint tagjelölt ország a BRICS csoportosulás esetében is.

Indonézia a G20 és a további említett nemzetközi együttműködési keretek tagjaként aktív geopolitikai és geoökonómiai szerepvállalást tesz. Mivel a nagyhatalmaktól független, önálló nemzetközi aktorként vesz részt a globális folyamatokban, képes arra, hogy konstruktív tagja legyen ezen regionális vagy más nemzetközi együttműködési kereteknek, így egy új erődinamika létrehozásának a világpolitikai- és gazdasági színtéren.