A politikai stabilitás az egyik legnagyobb érték ezekben a válságos időkben, amit visszaigazolnak az elmúlt egy év eseményei is: Magyarország tavaly tavasszal gyorsan reagált a koronavírus megjelenését követően, sikerült a járvány folyamán végig garantálni az ország stabilitását, a gazdasági válságot is megfelelően tudja kezelni az ország. Nincsenek ilyen szerencsés helyzetben a koalíciós kormányok által irányított és ezáltal politikai instabilitástól szenvedő európai országok, amelyek közül több sem az egészségügyi, sem a gazdasági krízisen nem bír úrrá lenni. Ilyen ország Szlovákia is, ahol az egyre nagyobb egészségügyi és gazdasági válsággal szembenéző négypárti koalíciós kormányt egymásnak ellentmondó intézkedések jellemzik. Igor Matovič miniszterelnöknek a kormánykoalícióban kialakult nyilvános viták miatt komoly problémákkal kell szembenéznie, könnyen elképzelhető a négypárti kormánykoalíció felbomlása. A magyarországi baloldal által tervezett hatpárti koalíciós kormány még azokban az országokban is ritka, amelyek hozzászoktak a koalíciós kormányokhoz. Hatalomra kerülésük garantáltan politikai instabilitást okozna Magyarországon, aminek súlyos következményei lennének.
Miután Magyarországon egy hatpárti ellenzéki együttműködés jött létre, a XXI. Század Intézet legújabb elemzése a négypárti szlovák kormány példáján keresztül igyekszik bemutatni, hogy miként befolyásolják egy ország politikai stabilitását a többpárti koalíciós kormányok.
Komoly kockázat lehet a koalíciós kormány a válságos időkben
A XXI. Század Intézet által tavaly publikált Európai Stabilitás Index alapján Magyarország az egyik legstabilabb ország az Európai Unióban, amely a gazdasági stabilitás mellett jelentős részben köszönhető annak, hogy cselekvőképes kormánya van. Jól látszik, hogy ez a politikai stabilitás az egyik legnagyobb érték ezekben a válságos időkben, amit visszaigazolnak az elmúlt egy év eseményei is: Magyarország tavaly tavasszal gyorsan reagált a koronavírus megjelenését követően, sikerült a járvány folyamán végig garantálni az ország stabilitását, a gazdasági válságot is megfelelően tudta kezelni az ország.
Nincsen ilyen szerencsés helyzetben a többpárti koalíciós kormányok által irányított és ezáltal politikai instabilitástól szenvedő Belgium vagy Spanyolország, amely országok a koronavírus megjelenése óta szinte végig a legrosszabb adatokat publikálták a fertőzöttségi és halálozási szintet tekintve.
Mindez azért van, mert a koalíciós feszültségek és ellentétek miatt nem voltak képesek gyorsan reagálni az eseményekre, a korlátozó intézkedéseket is késve hozták meg tavaly tavasszal.
Ezekben az országokban ráadásul a gazdasági károkat sem tudták megfelelően mérsékelni, a spanyol demokrácia első koalíciós kormánya például közel 20 százalékos munkanélküliséggel zárta a 2020-as évet. A politikai stabilitásnak örvendő Magyarországon ezzel szemben szinte alig nőtt a munkanélküliség a koronavírus-járvány hatására, a foglalkoztatottak száma pedig továbbra is magas.
Szlovákiában idő előtt bukhat a négypárti koalíciós kormány
Szintén politikai instabilitástól szenved Szlovákiában a 2020. február 29-i parlamenti választások után Igor Matovič (OĽaNO) vezetésével új kormány alakult. Az OĽaNO, az SaS, a Sme Rodina és a Za ľudí által alkotott négypárti koalíciós kormány a koronavírus-járvány terjedésének köszönhetően nehéz helyzetben kezdte meg működését, ennek ellenére azonban Szlovákia jól teljesített a járvány első hullámának idején.
A járvány második hulláma azonban az elsőnél sokkal súlyosabban érintette Szlovákiát, ami komolyan próbára tette az ország működőképességét. Mindez a négypárti koalíciós kormány részéről egyre inkább elhamarkodott, megfontolatlan intézkedések meghozatalával párosult, ami tovább rontotta a kialakult helyzetet.
A már-már kaotikus járványkezelést sok esetben a hirtelen meghozott döntések jellemezték, amik a kormány tagjainak egymásnak teljesen ellentmondó nyilatkozataival párosultak. Jó példa erre többek között a novemberi országos tesztelést megelőző időszak, amikor is annak részleteiről még pár nappal a tesztelés előtt is egymásnak ellentmondó információk jelentek meg a szlovák sajtóban.
A gyorsan változó intézkedések és az ezzel párhuzamosan érződő bizonytalanság egy idő után a kormányzati kommunikációt is hiteltelenné tették, aminek következtében az emberek fokozatosan kezdték elveszíteni a bizalmukat a szlovák kormány iránt, és ami mára a kormánypártok támogatottságának drasztikus visszaesését eredményezték.
A kialakult helyzet elsődleges okaként legfőképp a kormánykoalícióban kirobbant vitákat lehet megjelölni, amik mára különösen Igor Matovič miniszterelnök és Richard Sulík miniszterelnök-helyettes és gazdasági miniszter (SaS) között váltak látványossá.
A két fél közti nézeteltérések már a koronavírus második hullámának kirobbanásakor megmutatkoztak. Míg Matovič a folyamatos és országos tesztelést szorgalmazta, addig Sulík megfontoltabb és költséghatékonyabb lépéseket sürgetett. Ennek ellenére az országos tesztelés végül mégis megvalósult, ami átmeneti csökkenést eredményezett az újonnan regisztrált koronavírussal megfertőződöttek számában.
A megbetegedések számának újbóli növekedésével azonban a felek közti konfliktus új erőre kapott. Matovič további tesztelést sürgetve újfent Sulíkot kezdte el okolni a kialakult helyzetért, míg a gazdasági miniszter – immár Zuzana Čaputová köztársasági elnökkel az oldalán – a járványkezelés irányításának, szakértőknek történő átadására kérte a miniszterelnököt, aki több alkalommal is negligálta a járványügyi szakemberek véleményét az egyes intézkedések meghozatalakor.
A sok esetben nyilvánosan, a szlovák sajtón keresztül történő üzengetések különösképp Igor Matovič-ot jellemezték, aki sokszor az érzelmeitől vezérelve nyilatkozott a szlovák sajtónak.
A miniszterelnök az elmúlt hetekben több alkalommal is hevesen bírálta Sulíkot, egy december közepén tartott rádióinterjúban pedig egyenesen idiótának nevezte, majd lemondásra szólította fel a gazdasági minisztert.
Ezt követően nemrég Matovič egy újabb interjú keretén belül bírálta a koalíciós partnerét, majd elmondta, hogy bár a kialakult helyzetért továbbra is őt teszi felelőssé, Sulík az elbocsátása esetén minden bizonnyal felbomlasztaná a kormánykoalíciót. A felek közti ellentéteknek mára komoly hatása lett a kormánykoalíció egységére, ami miatt sokan az előrehozott választások kiírásának lehetőségét is felvetették.
A kialakult helyzetért kétségkívül komoly felelősség terheli van Igor Matovič-ot, akinek tapasztalatlansága az egész járványkezelés alatt megmutatkozott.
A szlovák politikában alig tizenegy éve feltűnt miniszterelnök az elmúlt hónapokban sok esetben érzelmektől vezérelt, megfontolatlan nyilatkozatokat téve igyekezett bizonyítani az igazát, ami hirtelen meghozott, sokszor egymásnak ellentmondó járványkezelési intézkedésekkel párosult.
Mindemellett, az egymásnak folyamatosan ellentmondó kormányzati kommunikáció a koronavírus rohamos terjedését is elősegítette az országban, ami tovább rontotta az emberek szlovák kormányba vetett bizalmát. A nemrég újfent felmerült országos tesztelés lehetősége és az ezzel kapcsolatos viták várhatóan tovább rontják majd a kormány megítélését, ami akár a koronavírus elleni oltási hajlandóságot és az azzal kapcsolatos bizalmat is negatívan befolyásolhatja.
A magyarországi ellenzék hatpárti koalíciója szintén instabilitást hozhat
Bár a koronavírus-járvány második hulláma Magyarországot is súlyosabban érintette, a stabil kormányzatnak köszönhetően hazánkban végig megfontolt intézkedések születtek a járvány megfékezésére. Orbán Viktor személyében egy régóta a magyar politikában tevékenykedő, tapasztalt miniszterelnöke van Magyarországnak, aki higgadt és megfontolt döntéseket hozva igyekszik megbirkózni a koronavírus okozta egészségügyi és gazdasági válsággal. Koalíciós partnerek nélkül a magyar kormány a járvány második hullámában is képes volt gyors és hatékony intézkedések meghozatalára, aminek köszönhetően sikerült meggátolni, hogy a koronavírus még jobban elterjedjen az országban.
Mindezt veszélyezteti a balliberális oldal által tervezett hatpárti koalíció. A magyarországi baloldal által tervezetett hatpárti koalíciós kormány ugyanis még azokban az országokban is ritka, amelyek hozzászoktak a koalíciós kormányokhoz.
Szintén ritka, hogy a szélsőjobboldal a balliberális pártokkal fogjon össze és úgy hozzanak létre koalíciós kormányt. Azokban az európai országokban, ahol koalíciós kormányok irányítanak, főként egy politikai oldalon álló pártok fognak össze. Németországban ugyan a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták alkottak kormányt, de ott is két nagy pártformációról van szó, amelyek az általuk szélsőségesnek tartott pártokkal szemben szövetkeztek.
Magyarországtól mindenképpen idegen az ilyen típusú koalíciós irányítás: a baloldal eddig csak a liberálisokkal fogtak össze, míg 1998 és 2002 között Orbán Viktor vezetésével csupán jobboldali pártokból álló koalíciós kormány vezette az országot.
A mostani magyarországi ellenzéki próbálkozásokhoz kísértetiesen hasonló politikai felállásnak lehettünk tanúi a dualizmus idején is Magyarországon. Akkor a „Habarék Párt” egy 19. századi gúnynév volt az Egyesült Ellenzék nevű pártformációra. Az Apponyi Albert által vezetett párt 1867-es alapon állt és egyaránt voltak benne konzervatív és liberális politikusok, így érthető módon a kortársak nem éppen dicsérően „habarék” pártnak nevezték.
Miután a külső és belső ellentétektől szabdalt „szövetkezett ellenzéknek” hosszú idő után – 1906-ban – sikerült kormányt alakítania, a kormányzásképtelen ellenzéki koalíció belső ellentétei, programjának kényszerű feladása, valamint sorozatos hibái miatt szinte a kezdetektől fogva teljesen meggyengült, így egyetlen célkitűzését sem sikerült megvalósítania, kudarcot vallott. A Tisza István vezetésével újjászervezett Szabadelvű Párt, akkor már Nemzeti Munkapárt néven az 1910-es választásokra felbomlott egykori „szövetkezett ellenzék” felett – a parlamenti mandátumok több mint 60 százalékát megszerezve – kiütéses győzelmet aratott.
A történelem mintha ismételné önmagát: miközben Orbán Viktor már több időt töltött a hivatalában, mint Tisza Kálmán, az ellenzék ismét „habarék” jelleget öltött, amely egy olyan hatalomtechnikai alkukon alapuló ellenzéket akar létrehozni, amelynek sem közös ideológiája, sem közös víziója nincsen, így kormányzásképtelen.
A mostani ellenzéki koalíció nem csak azért okozhat kormányzásképtelenséget az ország élén, mert sok pártból áll, hanem azért is, mert abban ellentétes gondolkodású pártok vesznek részt. A zöldpolitikusoktól kezdve szélsőbaloldali gondolkodókon át egészen a szélsőjobboldalig tartó szövetség nem tud megállapodni konkrét szakpolitikai kérdésekben, így például az sem világos, hogy milyen adórendszert, milyen nemzetpolitikát vagy éppen szociálpolitikát folytatnának.
Az elmúlt hetekben a koronavírus elleni oltások kapcsán jött ki ez a különbség: míg a Momentum egyes politikusai kötelezővé tennék az oltást, addig a Demokratikus Koalíció bizonyos oltóanyagokkal szemben kampányolt, a Jobbik pedig emberkísérletezésről beszélt az oltóanyagok kapcsán. Bele sem lehet gondolni, hogy miként kezelték volna a mostani járványhelyzetet úgy, hogy még egy ilyen alapvető kérdésben sem tudnak közös álláspontra helyezkedni.
Mind az 1998 és 2002 közötti jobboldali koalíciós kormány, mind az 2002 és 2010 közötti balliberális kormányok instabilak voltak, ami az ország teljesítőképességén is megmutatkozott. Ez főként a 2002 utáni időszakra volt jellemző, amikor 3 miniszterelnök is követte egymást a belső feszültségek miatt. A koalíciós feszültségek leginkább akkor váltak láthatóvá, amikor Gyurcsány Ferenc kormányzásának utolsó hónapjaiban már csak egy kisebbségi kormányt vezetett, miután annyira elmérgesedett a viszonya az SZDSZ-szel, hogy azok visszahívták a minisztereiket a kormányból.
A baloldali koalíciós kormányok okozta politikai instabilitás hatására az ország lemaradt versenytársaitól, a magyar gazdaság gyakorlatilag összeomlott. Maga Gyurcsány Ferenc beszélt a 2006-os őszödi beszédében arról, hogy semmilyen elképzelésük nincsen a jövőbeli tervekről, csupán vízió nélküli ötletelésről szól a kormányzásuk.
Borítékolva van tehát, hogy ezek a politikusok instabilitást hoznának magukkal egy esetleges hatalomra kerülést követően. Ez már jól látható az egyes ellenzéki vezetésű önkormányzatokban, ahol felbomlott a szivárványkoalíció. Ilyen település Göd, Eger, Szolnok vagy például Ferencváros, ahol néhány hónap alatt egymásnak estek az ellenzéki politikusok. Több ellenzéki polgármester csak a rendkívüli jogrendnek köszöneti azt, hogy hivatalban maradt, hiszen annak köszönhetően egyszemélyben képesek döntéseket hozni.
Deák Dániel – Matyi Tamás
