A XXI. Század Intézet Kaktusz című műsorában G. Fodor Gábor politikai filozófus és Gerő András történészprofesszor beszélget havonta egyszer, félórában a magyar politikáról. A legújabb részben arról diskuráltak a vendégek, hogy miután a peremfeltételek drámaian megváltoztak a világpolitika színpadán, és válságok sora halad az eszkaláció irányába, a magyar kormány mozgástere is beszűkült. A vendégek egyetértettek abban, hogy különösen ebben a soha nem látott helyzetben a kormánynak vissza kell térni a politikai kormányzás alapjaihoz, ami egyébként az elmúlt tizenkét évet jellemezte.
Gerő András azzal kezdte a beszélgetést, hogy meglátása szerint a világban egyre eszkalálódnak a különböző konfliktusok és nem látja, hogy bármelyik aktor csökkenteni akarná a konfliktust. Az EU politikailag halott s ezáltal nem aktor, az Egyesült Államok élén álló Joe Biden elnök nincs ítélőképességének teljes birtokában, a hadviselő felek közül Ukrajna bele akarja rángatni a Nyugatot a konfliktusba, míg az orosz elnök eltökélt abban, hogy felrúgja a második világháború után kialakult rendszert és megnöveli Oroszország területét – fogalmazott.
G. Fodor Gábor úgy csatlakozott rá a gondolatra, hogy a háború, a szankciópolitika és az energiaválság következtében drasztikusan megváltozott a kontextus, ez pedig új kihívásokat intéz a magyar kormány felé is, ami bizonyos kérdésekben akár a változtatást is indokolttá tehetné. A történészprofesszor szerint Magyarország akkor tud stabilan megállni a lábán – még ha nem is tehet ezekről a konfliktusokról –, ha minél egységesebben tud reagálni és nem kell a belső viszályokból fakadó széttagoltsággal megküzdenie. Kiemelte, hogy az elmúlt tizenkét év nagy érdeme volt, hogy a kormányzat nem elvont racionalitások alapján hozott meg bizonyos döntéseket, hanem megnézte, hogy mi szolgálja az emberek érdekeit, és ez a politikai kormányzás lényege. Példaként említette, hogy noha a kormány elismeri a pedagógusok bérének és munkaterhelésének problémáját, ám ennek ellenére a politikai kormányzásra való hajlam kicsit megkopott. A politikai filozófus szerint a társadalmi nyugalom lenne a cél, hiszen egy ország így tud működőképes maradni, és ezért a tiltakozók megosztására lenne szükség. A jelenlegi tüntetések már elértek egy kritikus ponthoz, ami túlterjed a szakpolitikai kérdéskörön, és ezeket a belső gócpontokat pedig nem lenne szabad felnőni hagyni, mivel ezek gyengítik a stabilitást. Erre azért is szükség lenne, mivel az állampolgárok meghallgatásának értékét eddig is vallotta a Fidesz, többször is hajtott már végre korrekciót az emberek érdekében – hangsúlyozta.
A beszélgetés második felében Gerő András felvetette a kormány kapcsán a korlátlanság, valamint az ellenzék tekintetében a felelőtlenség kérdésének problémáját is. Véleménye szerint a kormány bizonyos kérdésekben megoszthatná a felelősséget, amire példaként említette, hogy a munkavédelmi alap élére létre lehetne hozni egy tanácsadó testületet, ahova a feladatra vállalkozó, kompetens ellenzéki politikusokat lehetne kijelölni a válságkezelésre. Ez azzal járhatna együtt, hogy nem kormányzati, ám tanácsadói szinten a felelősséget is meg lehetne osztani. G. Fodor Gábor szerint eljöhet az a pont, amikor felmerül, hogy kivel lehet megosztani a felelősséget, ám kiemelte, hogy ez nem elképzelhető azokkal, akiket külföldről irányítanak és pénzelnek. Elképzelhetőnek tartotta, hogy vannak olyan, az egész nemzetet érintő ügyek és programok, amelyekben az ellenzék – rendszerkonform módon – együtt tudna működni a kormánnyal. Ám azt is kiemelte, hogy a koronavírus-járvány során is lett volna lehetősége az ellenzéknek, hogy bizonyítsa kormányzóképességét, mégis a válságkezelést igyekeztek meggátolni minden eszközzel.
A történészprofesszor szerint a radikálisan ellenzéki Demokratikus Koalíción kívül – amely még kormány legitimitását is tagadja – lehetne gesztust gyakorolnia a hatalmon lévőknek. A politikai filozófus egyetértett, hogy el kell szigetelni Gyurcsány Ferencet – aki már eleve magát zárta karanténba az árnyékkormánnyal –, mivel abból nem lehet politikát építeni, hogy „minél rosszabb az országnak, annál jobb lesz nekem” – fogalmazott.
A beszélgetés végén abban is egyetértettek a vendégek, hogy az események gyors ütemű változása miatt újra kell gondolni a paradigmákat, és a háborús politika keretében újra kell írni a szabályokat, mivel a régi reflexek és rutinok nem lesznek elegendőek.
