A rendszerváltoztatás fontos pillanata volt, amikor az állampárt utolsó kongresszusán megalakult a Magyar Szocialista Párt, melynek tagja, Szűrös Mátyás házelnök, két héttel később kihirdette a harmadik magyar köztársaság megalakulását. A szocialisták húsz év alatt négy miniszterelnököt adtak; 1994 és ’98, valamint 2002 és 2008 között együtt kormányoztak a liberálisokkal. A Horn-koalíció társadalmi háttere és a baloldali reformizmus szellemi ereje azonban időközben megfogyatkozott. Az MSZP három és fél évtizedes útjáról szólt a Mozgásban, amelynek vendégei ezúttal Lendvai Ildikó, az MSZP volt frakcióvezetője, 2009–2010 közötti elnöke, valamint Szekeres Imre, az MSZP-alapítója, az MSZP 2004–2010 közötti elnökhelyettese voltak.
Az MSZP „legjobb korszaka”
Lendvai Ildikó a beszélgetés elején úgy vélekedett, hogy a Németh Miklós, Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre, valamint a Nyers Rezső és Horn Gyula nevével fémjelzett állampárti reformszárnyból az első szabad választás után is tudtak profitálni, mivel ez egy olyan öntudatot adott a pártnak, hogy „őszintén és komolyan gondolják az átalakulást”. Szekeres Imre azt fűzte hozzá a gondolathoz, hogy az MSZMP-ben egy olyan reformmozgalom alakult ki akkoriban alulról, aminek körülbelül 30 ezer tagja volt, akik azt szorgalmazták, hogy az Ellenzéki Kerekasztallal egyeztetni kell a békés átmenetről.
Az MSZP volt frakcióvezetője tisztázta, hogy a párt megalakulásától fogva szociáldemokrata identitású volt, valamint azon korábbi kijelentését is, mely szerint a Szabad Demokraták Szövetségével (SZDSZ) „kulturálisan azonos nyelvet beszélnek”. Lendvai Ildikó szerint ez arra vonatkozott, hogy az 1990–94 közötti jobboldali ciklusban mindkét párt egyformán híve volt a demokratizálódás folyamatának. A korábbi elnökhelyettes meglátása alapján a politika praktikum oldaláról szükség volt az SZDSZ-el való koalíciókötésre, hiába volt akkoriban néppárt az MSZP.
Az 1994 és 1998 közötti szociálliberális kormányzás kapcsán Lendvai Ildikó úgy vélekedett, hogy Horn Gyula a plebejus szociális attitűdjével képes volt programot, mozgósító erőt és felemelkedési lehetőséget kínálni a dolgozó és munkanélküli rétegeknek egyaránt, viszont a középosztályhoz is tudott szólni a nyugatos, demokratizáló attitűdjével.
Az MSZP-nél minden időszakban azt vallották, hogy az embereknek minél elviselhetőbb legyen, azonban „Bokros Lajos túlzásaitól el kell tekinteni, az félreértés volt” – fogalmazott Szekeres Imre.
Az MSZP volt frakcióvezetője szerint a Bokros-csomagban is voltak olyan elemek, amelyek az elesettebb rétegek érdekeit tartotta szem előtt, ám nem egyszerű a társadalmi progressziót és a modernizációt összeegyeztetni, amelyet egy vezető erőnek célul kell kitűznie. A párt egykori elnökhelyettese szerint mindig szükség van változtatásokra az ország érdekében, ám csak olyanokra, amelyet az emberek is elfogadnak. A kérdés tehát az, hogy mily módon és meddig lehet elmenni a progresszió irányába, hogy az ne ütközzön az emberek elvárásaival?
Az MSZP megroppanásának okai
A beszélgetés utolsó szakaszában Lendvai Ildikó önreflektív módon azon véleményét osztotta meg, hogy a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok alatt azt rontotta el az MSZP, hogy egyszerre akart a szociális különbségek csökkentésébe, valamint a műszaki-technikai infrastruktúra fejlesztésébe (például autópályák és gáztárolók építésébe) beruházni. Az őszödi beszéd levakarhatatlan morális stigmája mellett ez a kvázi felvilágosult abszolutista, „jozefinista” politika okozta a párt megcsuszamlását, és utólag talán érdemesebb lett volna a humán szférába beruházni többet (például az oktatás és az egészségügy területén), hiszen ez jobban szolgálta volna a saját céljaikat is. Emellett már 2012-ben látni kellett volna, hogy a magyar társadalom jelentős részében kialakult egy pártellenes hangulat, és kicserélődött a társadalmi bázis – fogalmazott a párt egykori elnöke.
Ami a jelen viszonyokat illeti, Szekeres Imre azt emelte ki, hogy a Demokratikus Koalíció nem baloldali párt, ennek ellenére versenytársa az MSZP-nek.
Az MSZP-alapítója szerint azokat az embereket kellene megtalálni, akiket szociáldemokrata alapon képviselni lehet a társadalomban. Lendvai Ildikó ezzel szemben úgy gondolta, a DK egy baloldali párt, de a politikai erő vezetési stílusa más, mint amit ő gondolna szociáldemokratának. Abban egyetértett Szekeres Imrével, hogy fel kell ismerni a társadalmi bázist, ami kapcsán nagy előny, hogy az MSZP még rendelkezik azokkal a helyi beágyazottságú emberekkel vidéken is, akikkel hálózatot lehet építeni. A jövőt illetően úgy vélekedett, hogy MSZP még lehet olyan fontos tagja az ellenzéknek, ami ha nem lenne, hiányozna.
