Bár a hétvégén hazánkban tetőzött az elmúlt évtized legjelentősebb árvize, a fővárosban és országszerte továbbra is intenzív védelmi munkálatok zajlanak, amelyek Magyarország részéről komoly erőforrásokat igényelnek. Katasztrófahelyzetben az Európai Unió számára kötelesség a szolidaritás elvének alkalmazása és a rendkívüli helyzetben érintett országok megsegítése. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Magyarország minden ezzel ellentétes híreszteléssel szemben jogosult kell, hogy legyen az Európai Szolidaritási Alapból járó rendkívüli uniós támogatásra, de a szolidaritás eszménye és kötelezettsége a kohéziós és helyreállítási pénzek vonatkozásában is alkalmazandó. Főként, mivel a politikai okokból felfüggesztett uniós források egy jelentős részét hazánk éppen az árvízvédelem, vízgazdálkodás és katasztrófavédelem prioritásaira fordíthatná.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése az árvízi katasztrófahelyzet kontextusában értelmezi az Európai Unió szolidaritási alapelveit.

Kinek az oldalán áll Európa?

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke néhány nappal ezelőtt ígéretet tett arra, hogy egy közel 10 milliárd eurós finanszírozást mozgósít az elmúlt évtizedek legsúlyosabb árvizeivel küzdő közép-európai országok megsegítésére. Az összeg az Európai Unió Kohéziós Alapjából származik és azon belül is az Európai Szolidaritási Alap részét képezi.

„Azért vagyok itt, hogy megnyugtassam önöket arról, hogy Európa az önök oldalán áll” – fogalmazott bejelentésében Ursula von der Leyen a nyugat-lengyelországi Wroclaw városában. A hírek szerint a szolidaritási keretből Lengyelország 5 milliárd eurót, Csehország 2 milliárd eurót, Szlovákia 1 milliárd eurót, Ausztria 500 millió eurót, Románia pedig 1,5 milliárd eurót kap. Ursula von der Leyen közösségi média oldalán erősítette meg az öt ország támogatását. S miközben arról is megegyezés született, hogy az uniós források felhasználásáról szóló tanácskozást már a jövő héten megtartják, az Európai Bizottság bejelentése egyetlen mondatban sem tesz említést arról, hogy Magyarország részesülhet a rendkívüli uniós forrásból, s ha igen, milyen mértékben lenne arra lehetőség. Az Európai Bizottság magyarországi képviselete a későbbiekben úgy fogalmazott, hogy a támogatásra szánt összeget a Bizottság tudomására hozott káresemények első hozzávetőleges kárbecslései alapján számították ki és úgy vélik, hogy a támogatás valamennyi érintett ország számára elérhető lesz.

„Magyarok vagyunk, van egy történelmünk, és annak egy tapasztalata: ha baj van, csak magunkra számíthatunk.” – fogalmazott az uniós bejelentés kapcsán újságírói kérdésre Orbán Viktor miniszterelnök, hozzátéve, hogy az Európai Unió segítségnyújtása, olyan, mint a kutya vacsorája: ha láttuk, hisszük. „Helytálltunk, megvédjük az országot. Ha jön pénz, jön, ha nem, nem.” – tette hozzá a miniszterelnök, aki azt is megjegyezte, hogy „megvagyunk a pénz nélkül is, de minden segítséget szívesen fogadunk.”

A szolidaritás nem lehetőség, hanem kötelezettség

A szolidaritás elvét az elmúlt tíz évben csak a migráció témakörében hallhattuk és csak abban az értelemben, hogy milyen módon kell az unió tagországainak egymással szemben, illetve az Európai Unió intézményeivel szemben szolidárisnak, együttműködőnek lenni. A jogelv azonban éppen a jelenlegi katasztrófahelyzethez hasonló esetekben mutatja meg valódi értelmét és jelentőségét. Az Európai Unió szolidaritása saját tagállamai irányába nem lehetőség, hanem a Szerződésekben rögzített kötelezettség.  Amikor a déli bővítést megelőzően a Jacques Delors vezette Bizottság kidolgozta a kohéziós politika elveit, a szolidaritás elvére mint a belső piac egyik alapfeltételére tekintett. Kialakult a tagállamok egymás közötti és a és a közösségi intézmények tagállamokkal való szolidaritásának, illetve együttműködésének eszménye, valamint a közös erőforrások újraelosztásának erkölcsi, gazdasági szükséglete.

Magyarország Alaptörvénye leszögezi, hogy „A haza védelme nemzeti ügy. Minden magyar állampolgár köteles a haza védelmére.” Azt is előírja, hogy „Magyarországi lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárok számára honvédelmi és katasztrófavédelmi feladatok ellátása érdekében – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – polgári védelmi kötelezettség írható elő.” Az a tény azonban, hogy a természeti vagy egyéb katasztrófák elleni fellépés nemzeti ügy, nem változtat azon, hogy az Európai Unió ilyen helyzetben szolidaritást köteles tanúsítani valamennyi érintett tagállamával szemben.

Az Európai Unió alapszerződései ugyanis számos ponton tartalmaznak hivatkozást a szolidaritás alapelvére. Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) külön Szolidaritási Klauzulát is tartalmaz, amelynek értelmében, ha egy tagállamot természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik, az Unió és tagállamai a szolidaritás szellemében együttesen lépnek fel. Az Unió minden rendelkezésére álló eszközt, ideértve a tagállamok által rendelkezésre bocsátott katonai erőforrásokat is, mozgósít annak érdekében, hogy – többek között – természeti vagy ember okozta katasztrófa esetén egy tagállam számára annak területén segítséget nyújtson.  Ennek fényében különösen súlyos még annak felvetődése is, hogy Magyarország esetleg nem részesülhetne az Európai Szolidaritási Alapból nyíló uniós forrásokból.

A szolidaritás elvének alkalmazása azonban nemcsak a rendkívüli támogatás, de a felfüggesztett kohéziós források kapcsán is felmerül. Magyarország az árvízvédelem, vízgazdálkodás és katasztrófavédelem prioritásaira a 2014-2020 uniós pénzügyi keretidőszakhoz hasonlóan a 2021-2027-es ciklusra több, mint 300 milliárd forint összeget igényelt az uniós kohéziós pénzekből. Ehhez hasonlóan a Helyreállítási Alapból vízgazdálkodásra 146 milliárd eurót, azaz 57 milliárd forint összeget csoportosított Magyarország nemzeti tervében, amely az RRF igényeink 2%-át tette ki. A hazánknak járó uniós források felfüggesztése a jogállamisági vita keretében azonban számos olyan projektet érintettek, amelyek a vízkár, aszálykár és vízvédelem szakterületéhez tartoznak, lehetővé tennék a katasztrófakockázat csökkentést és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, a katasztrófák megelőzését és az azokkal szembeni védekezést, illetve segítenék a települések életét közvetlenül befolyásoló vízgazdálkodási beruházások kialakítását.

A fenti feladatok jelentős részét a Magyarország Kormánya saját finanszírozásban megvalósítja, mindez azonban nem változtat az Európai Unió felelősségén.

pusztán azért, hogy politikai okokból alárendelt helyzetbe kényszeríthesse a tagországokat.

A szolidaritás legfontosabb megjelenése a közös uniós költségvetés

Az európai integráció, azon belül a tagállamok közötti szolidaritás egyik legfontosabb megjelenése a közös uniós költségvetés. Ezen keresztül támogatja az unió a költségvetési források végső kedvezményezettjeit, az állampolgárokat, vállalkozásokat, piaci és társadalmi szereplőket. Ennek révén juttatja el a kohéziós támogatásokat a rászoruló tagállamoknak és régióknak, valamint finanszíroz számos olyan programot, amelyektől az uniós állampolgárok életszínvonaluk javulását lehetőségeik bővülését várják. Ezek a programok, intézkedések bizonyos esetekben életeket menthetnek és komoly gazdasági károkat előzhetnek meg. A közös költségvetés tehát nemcsak biztosítja az intézmények és az unió működését, hanem egyben kézzel foghatóvá is teszi az integrációs előnyöket az állampolgárok számára és az összeurópai versenyképességre is hatást gyakorolnak.

Az uniós források jogállamisági okokból való felfüggesztésének nincs alapja a Szerződésekben. A kohézió előírása, a szolidaritás azonban a legmagasabb szintű integrációs alapelv és tételes jogi kötelezettség az uniós intézmények számára. A jogállamisági eljárás a politikai előnyszerzés távolról sem fair praktikája éles ellentétben áll a kölcsönös szolidaritás politika elveivel és célkitűzéseivel, megrengeti a jóléti állam európai modelljét és aláássa az állampolgárok közös európai cselekvőképességbe vetett hitét.

Európa mai vezetői a nemzetállamokra építve nem, csak azokkal szemben képesek meghatározni az uniót. Miközben céljaik elérése érdekében az európai állampolgárokat is készek szembefordítani saját tagállamaikkal, valójában egyre messzebbre kerülnek tőlük és valódi igényeiktől. Az az uniós polgár, aki azt tapasztalja, hogy saját hazájában a korrupcióval terhelt Európai Parlament hívatlan küldöttjei önkényes megállapításokat tesznek, melynek következtében ő maga nem részesülhet az Unió pénzügyi előnyeiből, vagy éppen gyermekét kizárják az EU oktatási programjából, az Európai Unióra nem a jogállamiság letéteményeseként, hanem az igazságtalanság forrásaként tekint majd.

Az uniós intézmények felelősséggel tartoznak azért, hogy az európai integráció és annak alapelvei mögé biztosítsák az európai állampolgárok többségének támogatását. Ez nem adottság, ezt a bizalmat el is lehet veszíteni az igazságtalan eljárások okozta csalódások miatt. Tempus arguit amicum. A barát próbája az idő.