A félmilliós Karaganda Kazahsztán ötödik legnagyobb városa, és egy Magyarországnál kétszer nagyobb területű megye központja. A XXI. Század Intézetet is kötelékében tudó Közép-és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, valamint a Karagandai Buketov Állami Egyetem együttműködésének köszönhetően intézetünk vezető kutatója, Kosztur András közel egy hónapot tölt – a XX. Század Intézet kutatójával, Dudás Bertalannal együtt – a szinte Kazahsztán közepén elhelyezkedő városban, és hétről-hétre jelentkező beszámolóival próbálja közelebb hozni e (nem is olyan) távoli országot.
Immár több mint egy hete Kazahsztánban tartózkodunk, és eközben lehetőségünk nyílt arra, hogy némi betekintést nyerjünk Karaganda tudományos és kulturális életébe, illetve örökségébe is. Már az első nap találkozhattunk a régióban született és jelenleg Karagandában élő atomfegyverellenes aktivistával, Karipbek Kujukovval. Kujukov a Szemipalatyinszk régióban végzett atomfegyver-kísérletek miatt megnövekedett radioaktív sugárzás következtében kéz nélkül született, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy festővé – és egyben a kísérleti robbantások elleni küzdelem egyik nemzetközileg ismert arcává – váljon. Kujukov, aki 1989-ben a Nevada–Szemipalatyinszk nevű mozgalom egyik alapítója volt, számos helyen felszólalt a nukleáris kísérletek ellen, képeit világszerte több országban kiállították.
Néhány nappal ezelőtt meglátogattuk a karagandai helytörténeti múzeumot is, amely a régió múltját a legrégibb időktől a szovjet korszak végéig bezáróan igyekszik bemutatni. Az i.e. 2. évezred andronovói kultúrája, a bronz- és vaskori lelőhelyek anyagai éppúgy helyet kaptak itt, mint a mai Közép-Kazahsztánt is érintő Selyemút története, a térség első államalakulataként leírt, az 1. évezred második felében fennálló Türk Kaganátus, vagy éppen a mongol hódítások időszaka. A tulajdonképpeni kazah történelem is a mongol Arany Horda széthullása után veszi kezdetét, ekkora tehető a kazahságot alkotó három csoport, azaz zsuz kialakulása. A 17-18. századot a keletebbre fekvő Dzsungáriával folytatott harcok határozták meg, míg a 19. században már orosz fennhatóság alatt állt a terület, amelyet a 20. században a modern kazah államiság szovjet keretek között történt megteremtése követett.
A múzeum beszámol az érme mindkét oldaláról: a kazah intellektuális és politikai elittel szembeni repressziókról, a kollektivizáció és a Gulág áldozatairól éppúgy, mint a szocialista iparosítás és a Nagy Honvédő Háború sikereiről, illetve a szovjet űrprogramról. Az űrprogram azért is bír jelentőséggel a város számára, mert itt fogadták a Földre visszatérő szovjet űrhajósokat, 1972-ben pedig megnyitotta kapuit a direkt erre a célra épített Koszmonavt (ma Cosmonaut) szálloda is.
A héten az egyetem munkatársai elkísértek minket a Karagandától nem messze fekvő Dolinka faluba is, ahol a Gulág helyi táborának emléket állító múzeum található. Az országnyi méretű Karlag munkatáborának adminisztratív központjában berendezett emlékhely bemutatja a láger működésének számos oldalát, a törvényi háttértől és szervezeti felépítéstől az elítéltek hétköznapi környezetéig és a tábor híresebb lakóiig. A szovjet kulturális és tudományos élet több neves alakjai is megjárta ugyanis a Karlagot. Köztük volt Lev Gumiljov történész és etnológus, a passzionaritás-elmélet megalkotója, akinek nevét ma az ország egyik vezető egyeteme, az asztanai Eurázsiai Nemzeti Egyetem viseli. Gumiljov – lehetőségeihez mérten – a lágerben is folytatta korábban megkezdett munkáját a keleti hunok és az ősi türkök történetét feldolgozó munkáin, ahogy folytatta a levegő ionizálásával kapcsolatos vizsgálatait Alekszandr Csizsevszkij biofizikus is. A Karlag egyik fogoly-tudósa, Anna Lanyina még Sztálin-díjat is kapott a táborban az állattenyésztés területén végzett kutatómunkájáért – igaz, ez büntetésének enyhítésére nem volt hatással…
