A félmilliós Karaganda Kazahsztán ötödik legnagyobb városa, és egy Magyarországnál kétszer nagyobb területű megye központja. A XXI. Század Intézetet is kötelékében tudó Közép-és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, valamint a Karagandai Buketov Állami Egyetem együttműködésének köszönhetően intézetünk vezető kutatója, Kosztur András közel egy hónapot tölt – a XX. Század Intézet kutatójával, Dudás Bertalannal együtt – a szinte Kazahsztán közepén elhelyezkedő városban, és hétről-hétre jelentkező beszámolóival próbálja közelebb hozni e (nem is olyan) távoli országot.
Kazahsztán soknemzetiségű ország: közel 150 nemzetiség képviselői élnek együtt az országban, amelyeknek egy jelentős része a Szovjetunió idején került – gyakran kényszerből – a kazah területekre. A legnagyobb kisebbséget a főleg az ország északi részén, valamint a nagyvárosokban élő, csökkenő számú és arányú oroszok jelentik. A korábban népes német vagy ukrán közösség is csökkent az elmúlt 30 évben, míg a növekvő számú nemzetiségek közé tartoznak az üzbégek, ujgurok, törökök, azeriek és dunganok. A kazah vezetés a függetlenség elnyerése után sikerrel tudta kezelni ezt a sok szempontból problematikus helyzetet, és más posztszovjet országokkal ellentétben máig meg tudta őrizni a nemzetiségi békét.
Nurszultan Nazarbajev akkori elnök 1995-ben létrehozta Kazahsztán Népeinek Gyűlését (ma Kazahsztán Népgyűlése), éppen abból a célból, hogy összefogja az ország területén élő nemzetiségi csoportokat. 1996-tól május elseje Kazahsztánban nem a munka és a dolgozók, hanem a nép egységének az ünnepe, március elsejét, a Népgyűlés létrehozásának napját pedig a hála napjává nyilvánították. A nemzetiségi kérdés mai értelmezésében ugyanis fontos szerep jut annak a segítségnek, amelyet a helyiek nyújtottak a szovjet repressziók során az országba hurcolt embereknek (koreaiaknak, németeknek, csecseneknek stb.) a túlélés és újrakezdés során, miközben maguk is súlyos nehézségekkel kellett szembenézzenek.
Karagandában is működik a Barátság Háza nevű komplexum, amelyben a különböző nemzetiségi szervezetek irodái és a kultúrájukat bemutató múzeum kapott helyett. A ház konferencia termében egy kupolateremben elhelyezett kerekasztal és a jurta tetőnyílását (kazah nevén sanirak) mintázó álmennyezet hivatott szimbolizálni az egyetértést. Karagandában huszonkét nemzetiségi kulturális egyesület működik (a múzeumi kiállítás rendjének megfelelően: orosz, török, dagesztáni, üzbég, örmény, belarusz, görög, zsidó (2), tádzsik, litván, koreai, kínai, tatár-baskír, lengyel, német, azerbajdzsáni, román, kozák, grúz, csecsen-ingus, ukrán).
Kazahsztán vallási tekintetben is sokszínű ország, és ez Karagandában is érzékelhető. A város léptékében a Barátság Házától nem messze található, szinte egymás mellett a 2010-es évek elején átadott Fatimai Boldogságos Szűz Mária Székesegyház, valamint az Anet baba mecset.
Persze, nem állítható, hogy az etnikai és vallási együttélés teljesen problémamentes lenne az országban. Ahogy a térség többi államában, úgy Kazahsztánban is fennáll az iszlám radikalizmus kockázata. Nem véletlen, hogy szintén több régióbeli országhoz hasonlóan itt is tiltva vannak a vallási alapon szervezett politikai pártok. De a nyelvi-etnikai kérdés is okoz gondokat. Kazahsztánban is jelentkezik feszültség a függetlenség kezdetekor még domináns orosz és az egyre szélesebb körben használt kazah nyelvek között. Bár csak egyetlen államnyelv van, a kazah, az orosz is alkotmányban rögzített hivatalos státuszban van, és a legtöbb helyen a feliratok is kétnyelvűek. A helyiekkel – egyetemi oktatóktól a taxisokig – beszélgetve kiderül, hogy vannak, akik sérelmezik az orosz nyelv továbbra is erős pozícióit, míg mások éppen arra hívták fel a figyelmet, hogy a kazahok egy része nem akar megtanulni oroszul, az abban rejlő lehetőségek ellenére. Ezek a nézetkülönbségek azonban jelenleg még legfeljebb csak hétköznapi vitákig fajulnak, és nem vezettek olyan katasztrofális következményekhez, mint például Ukrajnában. Ebben pedig vélhetően nagy szerepe van annak a támogató jellegű nemzetiségi politikának is, amelyet Karagandában is megismerhettünk.
