A háború és az elhibázott szankciópolitika következtében kibontakozó válság lassan egész Európában érezteti a hatását. Számos országban pedig a gazdasági nehézségeket politikai problémák is tetézik, elsősorban ott, ahol a többpárti koalíciók megosztottak a jelenlegi helyzetre adandó válaszok kérdésében. Egyesek mennének tovább a krízishez vezető úton, mások viszont már a válságtünetek enyhítésére koncentrálnának. Ennek eredménye azonban több országban is a koalíciók összeomlása lett, míg másutt az egyben maradt koalíciók ellenére is nő az elégedetlenség a kormányzat hajthatatlansága miatt.
A XXI. Század Intézet legutóbb Ausztria, Németország és Olaszország példáján mutatta be a több nyugat-európai országban is érlelődő politikai krízist. Ezúttal térségünk három országa, Bulgária, Csehország és Szlovákia kormányzati válságát tekintjük át.
Permanens válság Bulgáriában
A töredezett pártrendszerből fakadó bizonytalanság különösen szembetűnő Bulgáriában, amelynek kormánya már bele is bukott a háború következtében kibontakozó válságba. A problémák azonban Szófiában nem február 24-én kezdődtek, az ország kormányzati stabilitását már a pandémia időszaka is megviselte. 2021-ben a mandátumokat szerző pártok koalícióalakításra való képtelensége miatt az eredetileg kiírt parlamenti választásokat még két alkalommal meg kellett ismételni, egy év alatt tehát háromszor szavazhattak az ország lakói. 2021 novemberében végül két Harvardon végzett gazdasági szakember és vállalkozó, Kiril Petkov és Aszen Vaszilev újonnan alapított pártja, a Folytatjuk a változásokat végzett az első helyen, Petkov pedig hosszas tárgyalások után decemberben kormánykoalíciót tudott alakítani.
Az általános korrupcióellenes és demokratikus programmal, valamint az újdonság ígéretével kampányoló Petkovék mögött színes társaság sorakozott fel: a kommunista utódpárt által vezetett BSZP Bulgáriáért baloldali pártszövetség, a jobbközép és zöld pártok által alkotott Demokratikus Bulgária, valamint az új pártnak számító, az énekes-műsorvezető Szlavi Trifonov által vezetett populista Van ilyen nép (ITN) nevű formáció.
Ez a szivárványkoalíció eleve nem tűnt túl stabilnak, az orosz–ukrán háború kirobbanása pedig azonnal bomlásnak is indította.
Igaz, az első törés magának Petkov pártján belül alakult ki: miután védelmi minisztere, Sztefan Janev nem volt hajlandó háborúként hivatkozni a háborúra, a miniszterelnök távozásra szólította fel. De a koalíció egysége is megingott: a szocialisták az Ukrajna felé irányuló fegyverszállításokat ellenezték, az Trifonovék pedig a Gazprommal való szakítást nem nézték jó szemmel. Bulgária ugyanis megtagadta azt, hogy az orosz feltételeknek megfelelően a jövőben rubelben fizessen a gázvásárlásért, amiért az orosz gázvállalat be is szüntette a balkáni ország felé irányuló szállításokat. Miután az ITN ezt ellenezte, kilépett a koalícióból és bizalmatlansági indítványt nyújtott be Petkov ellen, ami meg is szerezte többséget a parlamentben.
A Petkov-kabinet így összeomlott, a problémák azonban megmaradtak. Petkov ugyanis ügyvezetőként mindent megtett azért, hogy Bulgária és Oroszország kapcsolatai tovább romoljanak. Lemondatásával nem csupán Trifonovot, valamint az ellenzék vezetőit – a Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért mögött álló Deljan Pejevszki oligarchát, valamint a volt miniszterelnökött, a jobbközép GERB-et vezető Bojko Boriszovot – vádolta, hanem az orosz nagykövetet, Eleonora Mitrofanovát is. A szófiai orosz nagykövetség egy háborút támogató rendezvénye után pedig 70 orosz diplomatát tiltott ki az országból.
A gázkérdés pedig továbbra is megoldatlan.
Bár Petkovék még májusban azt közölték, hogy a Gazprom által kínált vezetékes gáznál olcsóbb amerikai cseppfolyósgáz vásárlásáról kötöttek szerződést, a jelenlegi technokrata kormány energetikai minisztere, Roszen Hrisztov szerint ez a gáz valójában 50 százalékkal drágább lenne az oroszok által kínáltnál. Hrisztov ráadásul attól tart, hogy a szerződésben rögzített gázmennyiségek fel nem használása miatt Bulgáriának így is, úgy is fizetnie kell majd az oroszoknak. Hrisztov így nem zárta ki, hogy újrakezdik a tárgyalásokat a Gazprommal. Emiatt a helyi Nyílt Társadalom Intézet vezető közgazdásza, Georgi Angelov már egyenesen attól tart, hogy Oroszország „trójai falóként” használhatja Bulgáriát, és Nyugaton is egyre több „aggódó” cikk jelenik meg, amelyek az orosz befolyástól vagy az oroszbarát szélsőségesektől féltik Bulgáriát. A szankciókat élesen bíráló, oroszbarátnak tekintett Újjászületés nevű párt ugyanis megduplázhatja mandátumai számát az előrehozott választásokon.
Az egyébként is töredezett bolgár pártrendszerbe tehát a háború újabb törésvonalakat hozott, az október 2-i választások így sorsdöntőek lehetnek az ország szempontjából. Bár az elmúlt hónapokban stabilan a GERB áll a közvéleménykutatások élén, egyedüli többséget nem fog tudni szerezni. Ha pedig megismétlődik a tavalyi év koalícióalakítási válsága, az súlyos általános válságba taszíthatja az országot egy olyan helyzetben, amikor annak energetikai ellátása egyáltalán nem tűnik százszázalékig biztosítottnak.
Tömegtüntetés és elégedetlenség Csehországban
Hétvégén bejárták a világsajtót a nagyszabású prágai tömegtüntetésen készült képek, amelyen a helyi hatóságok szerint 70 ezer – a szervezők szerint 100 ezer – ember tiltakozott a szankciók negatív következményei, elsősorban a rezsiköltségek és fogyasztói árak növekedése ellen, de egyesek az ország EU-, illetve NATO-tagságának feladását is felvetették. Bár a cseh kormányfő, Petr Fiala szerint csupán az orosz propaganda által megtévesztett emberekről van szó, a tüntetés szervezői pedig oroszbarát szélsőségesek, a tiltakozáson résztvevők magas száma aggasztó lehet a cseh kormány számára. Ősszel ugyanis Csehországban is választásokat tartanak: az önkormányzati képviselők mellett a szenátus képviselőinek egyharmadáról szavazhatnak a cseh polgárok.
A cseh kormány az egyik leghangosabb támogatója az oroszellenes intézkedéseknek, emellett az első pillanattól aktívan támogatta az ukrán kormányt, jelentős fegyverszállítmányokat is küldve az országba.
Prága és Moszkva konfliktusa persze régebbre nyúlik vissza. Ebben a jelenleg kormányon lévő Kalózpárthoz tartozó prágai polgármester járt az élen, aki többek között teret nevezett el a meggyilkolt orosz ellenzéki politikusról, Borisz Nyemcovról, valamint eltávolította a Prágát felszabadító szovjet csapatok parancsnokának, Ivan Konyev marsallnak a szobrát. Az egyik kerületi polgármester pedig – aki a másik jelenlegi kormánypárthoz, a Polgári Demokrata Párthoz (ODS) tartozik – az orosz külügy tiltakozása ellenére egy, a németek oldalán harcoló, az utolsó pillanatban azonban a prágai felkeléshez csatlakozó orosz egységre emlékező pici tankot állított fel. De a korábbi kormányfő, az Andrej Babiš (ANO 2011) is konfrontálódott Moszkvával, miután az orosz szolgálatokat vádolta meg még tavaly azzal, hogy közük volt a 2014-es vrbĕticei fegyverraktár felrobbanásához. A tüntetésen részt vevők magas száma azonban arra utal, hogy egyre többen vannak azok, akik úgy vélik, ez a külpolitikai vonalvezetés nem szolgálja a csehek érdekeit.
A cseh politikai rendszer pedig Bulgáriához hasonlóan töredezett. A 2017-es választások után Babiš több hónapnyi tárgyalások után is csak kisebbségi koalíciót tudott alakítani a szociáldemokratákkal (ČSSD) összefogva, amelyet a kommunisták (KSČM) támogattak kívülről. Tavaly a ČSSD és a KSČM is kiesett a parlamentből, az ANO 2011 így nem tudott újabb koalíciót alakítani. Helyette egy olyan szövetség került kormányra, amely két, több pártból álló választási szövetséget tömörít. A Spolu, azaz Együtt nevű jobbközép koalíció vezető erejét a már említett ODS adja, a kormányfővel, Petr Fialával az élén, ezen kívül a TOP09, valamint a Keresztény és Demokrata Szövetség – Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL) alkotja. A másik pártszövetség a Kalózok és Függetlenek nevet viseli, és a Cseh Kalózpárt, valamint a Polgármesterek és Függetlenek nevű tömörülés vesz részt benne.
A tavalyi választásokon a Spolu és az ANO 2011 fej-fej mellett végzett, a legutóbbi közvéleménykutatások viszont már Babiš pártjának stabil előnyét mutatják. Földindulás azonban a pártok támogatottságát illetően eddig nem figyelhető meg, a múlt hétvégi tüntetés mögött álló kommunisták nem, a parlamentben is jelenlévő Szabadság és Közvetlen Demokrácia nevű párt pedig csak kicsivel tudta növelni támogatottságát az elmúlt hónapokban.
A kormány tevékenységével való elégedetlenség fokozódása azonban rövid idő alatt változtathat ezen, a szeptember 23-24-i választásokon pedig élesben is megmérettetik a pártok valódi támogatottsága.
Kisebbségbe került kormány Szlovákiában
Szlovákiában sem újkeletű probléma a koalíciós instabilitás, sőt, a koronavírus járvány idején intő példává vált a koalíciós partnerek megosztottságából fakadó tehetetlenség és kapkodás. A 2020-as választásokat követően egy négypárti koalíció jött létre, azonban már néhány hónapon belül egyre élesebb konfliktus bontakozott ki a legnagyobb kormánypártot, az OĽaNO-t vezető Igor Matovič miniszterelnök és az egyik kisebb koalíciós partnerét, a liberális SaS-t vezető Richard Sulík gazdasági miniszter, illetve gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes között. A két politikus nem értet egyet a járványkezelés módszerei kapcsán, kölcsönösen távozásra szólították fel a másikat, amikor pedig kiderült, hogy a miniszterelnök partnerei tudta nélkül jelentős mennyiséget rendelt az orosz Szputnyik V vakcinából, a koalíciós pártok gyakorlatilag lemondásra kényszerítették Matovič-ot.
A koalíció ekkor még kitartott, Matovič gyakorlatilag helyet cserélt az egyik miniszterelnök-helyettessel, Eduard Hegerrel, és annak pénzügyminiszteri pozícióját is átvette. A szlovák kormány – a bolgárhoz és a csehhez hasonlóan – élen járt Ukrajna támogatásában a szankciók és a fegyverszállítmányok terén is, az ország például átadta egyetlen Sz-300-as légvédelmi rendszerét is a szomszédos országnak.
A szankciópolitikából és a háborúból fakadó gazdasági és társadalmi problémák azonban Szlovákiát sem kerülték el, ez pedig végül politikai krízist is okozott.
Május végén ugyanis Matovič javaslatára a szlovák kormány egy lakossági támogatási csomagot fogadott el, amely az infláció negatív hatásait volna hivatott enyhíteni. Sulík és a SaS azonban élesen bírálta a csomagot, nem csupán annak tartalma miatt, hanem azért is, mert – a SaS támogatása nélkül – a szélsőjobboldali ĽSNS támogatásával sikerült csak elfogadni a javaslatot. Ettől kezdve a SaS folyamatosan a koalíció felbontásával fenyegetőzött, amennyiben Matovič nem távozik a kormányból. A koalíción belüli ellentéteket fokozta az uniós olajembargó kérdése is, ebben a témában Matovičék vádolták Sulíkot azzal, hogy nem alkudott ki elég jó feltételeket Szlovákia számára, Sulík azonban Hegerre hárította át a vádakat.
Mivel a pénzügyminiszter lemondására végül máig nem került sor, a kisebbik kormánypárt beváltotta ígéretét, és a napokban ellenzékbe vonult. Ezzel a kormánykoalíció elvesztette többségét.
A szlovákiai belpolitikai instabilitáshoz az is hozzájárul, hogy eleve nagy a mozgás a különböző, parlamentbe jutott frakciók között, egy másik kormányfrakció például gyakorlatilag meg is szűnt, míg más képviselők a kormánypártok soraiba ültek át. Jellemző a mozgolódásokra, hogy a Ma7 felvidéki magyar hírportál megfogalmazása szerint bármely szlovákiai „belpolitikai cikk megírása előtt érdemes az aktuális, arra a napra, vagy legalább arra az órára érvényes állapotot ellenőrizni a parlament honlapján, nehogy valaki politikai identitása esetében a tegnapit mondjuk.” Ilyen körülmények között tehát az sem kizárt, hogy a kisebbségbe került kabinet a jövőben is meg tudja őrizni működőképességét, ahogy az is elképzelhető, hogy egy bizalmatlansági szavazás megbuktatja azt. Egy esetleges előrehozott választás pedig nem lenne túl jó hír a jelenlegi koalíció tagjai számára, hiszen a közvéleménykutatások szerint a két korábbi kormányfő – egymástól szintén különvált – pártjai, a Robert Fico vezette Smer és a Peter Pellegrini által vezetett Hlas lennének egy ilyen választás esélyesei.
Európai mintázat
Európa-szerte hasonló tendenciák figyelhetők tehát meg a kibontakozó válság következtében. A szankciókat és ukrajnai fegyverszállításokat leginkább támogató kormányok népszerűsége általában csökken, mivel az emberek a háború mellett az arra adott válaszokat is felelősnek tartják a kezdődő nehézségekért.
A koalíciós kormányok ráadásul válsághelyzetben törékenynek mutatkoznak.
A különböző koalíciós pártok ugyanis gyakran egymás ellen fordulnak krízishelyzetben: a negatívumokért a másikra hárítják a felelősséget, megpróbálván elkerülni népszerűségük csökkenését, vagy akár a kormányból kilépve maguk próbálhatják meg meglovagolni az emberek növekvő elégedetlenségét.
A koalíciós krízisek pedig nem csak a kormányok döntéshozatali folyamataira vannak hatással, de a kormányok bukása és így az előrehozott választások kiírása további társadalmi feszültségeket gerjeszthet, néha egészen mély spirálba rántva egy országot. Bulgáriában így például másfél éven belül a negyedik parlamenti választásra kerülhet sor, a pártrendszer töredezettsége pedig újabb nehéz koalíciós tárgyalásokat és persze újabb kormányválságokat vetít előre.
De Olaszországban és Szlovákiában is hasonló, folyamatos kormányválságokkal terhelt helyzet alakult ki az elmúlt években, amelyek lehetetlenné teszik a gazdasági és társadalmi jellegű válságok megfelelő kezelését.
