Kollár Kinga kijelentése, miszerint minél rosszabb az országnak, annál jobb a Tiszának, nagy politikai hullámokat vert. Magyar Péter is kínos magyarázkodásba és ellentámadásba kezdett, hiszen ő is tudja, ez egy olyan vörös vonal átlépése, amit még a momentumos EP-képviselők sem tettek meg. A tiszás EP-képviselő megszólalása azt az ellenzéki stratégiát leplezte le, mely a térségünkben nem ismeretlen: Lengyelországban ugyanezt láttuk, Magyar Péter Donald Tusk eszközét másolja – mondta legújabb videóelemzésében Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője.
Kollár Kinga felszólalása jól bemutatta, hogy Magyar Péterék a magyar érdekek képviselete helyett Brüsszelben inkább annak örülnek, ha nem jutnak el Magyarországra például a helyreállítási alapból származó források, köztük a kórházfelújításokra szánt milliárdok – mondta legújabb videóelemzésében Deák Dániel. A XXI. Század Intézet vezető elemzője Takács Péter egészségügyi államtitkárra hivatkozva elmondta, több tucat kórház és rendelőintézet felújítását állította meg a Tisza Párt és Brüsszel alkuja. Ennek következtében ötven magyar kórház felújítását blokkolja az Európai Unió. Ami jelzi a Brüsszel és a Tisza közötti összejátszást, hogy tavaly nyáron Magyar Péterék pont azokat a magyar kórházakat járták körbe és azokból csinált politikai kampányt, amelyeket az uniós helyreállítási és ellenállóképességi eszköz projekt keretében újítanának fel. Magyarul Brüsszelben elintézik, hogy ne érkezzen meg a pénz ezekre a felújításokra, majd politikai kampányt csinálnak az elmaradó felújításokból.
Miközben Magyarország mintegy 11 milliárd euró uniós forrástól van részben elzárva – döntően politikai alapon –, a kormány még így is 2024-ben több mint 360 milliárd forintot fordít egészségügyi infrastruktúra-fejlesztésre. Ez kórházépítéseket, orvosi eszközbeszerzéseket, informatikai modernizációt és bérrendezéseket jelent az ágazatban. Képzeljük el, mekkora léptékű előrelépés lenne lehetséges, ha Brüsszel végre nem politikai játszmákat játszana, hanem partnerként kezelné Magyarországot. Brüsszel célja világos az elemző szerint: politikai nyomásgyakorlással, forrásmegvonással és nyilvános megszégyenítéssel kívánják elérni, hogy a 2026-os parlamenti választások után egy számukra kiszámíthatóbb, Ukrajnát korlátlanul támogató, az uniós központi akaratot kritika nélkül végrehajtó kormány alakuljon Magyarországon. Egy olyan kormány, amelyik támogatja Ukrajna EU-csatlakozását, a háborút, a genderpropagandát és a migrációt. Ehhez pedig tökéletes partner számukra a Tisza párt, amely vállaltan Brüsszel-barát, és amelynek képviselője most már nyíltan kimondja: ha rossz Magyarországnak, az jó nekik.
A 2026-os választás tehát nem csupán pártok, hanem két világkép között dönt: az egyik szerint Magyarország önálló, szuverén nemzetként építi a jövőjét, a másik szerint alárendelődik a brüsszeli központi akaratnak, akár saját kárára is.
Kollár Kinga kijelentése tehát nem csupán egy botlás – hanem világos iránytű, amely megmutatja, merre tartanak. Ez a stratégia nem példanélküli az elemző szerint, a térségben Lengyelországban is ugyanezt láttuk, melynek a végeredménye egy olyan kormány lett, amely immár minden szempontból Brüsszel központi akarata szerint cselekszik. Deák Dániel kijelentette: Donald Tusk visszatérése a lengyel politikába nem volt más, mint egy jól megszervezett nemzetközi projekt. Egy brüsszeli bizalmi ember, aki éveken át az Európai Tanács elnökeként szolgált, majd újra felbukkant a lengyel politikai színtéren – éppen akkor, amikor a nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság párt (PiS) kezdett túl kényelmetlenné válni az uniós döntéshozók számára. A lengyel választások előtt Brüsszel – hasonlóan a magyar helyzethez – politikai és pénzügyi nyomásgyakorlással próbálta ellehetetleníteni a jobboldali PiS-kormányt. Az ország több mint 35 milliárd euró helyreállítási alaphoz való hozzáférését blokkolták, szintén jogállamisági problémákra hivatkozva. Ez a pénz részben egészségügyi fejlesztésekre, infrastrukturális beruházásokra és klímapolitikai programokra ment volna – mégsem érkezett meg, mert a lengyel kormány nem volt hajlandó végrehajtani a Brüsszel által követelt igazságügyi reformokat, amelyek csorbították volna az ország szuverenitását.
Nem a jogállamiságról szól tehát a vita, hanem arról, hogy ki hajlandó végrehajtani a központi akarattal egyező politikát. Aki igen – mint Donald Tusk –, azt megjutalmazzák. Aki nem – mint Orbán Viktor vagy korábban a PiS –, azt megbüntetik. Donald Tusk és Magyar Péter között meglepő hasonlóságok vannak. Mindketten Brüsszel álláspontját osztják, mindketten hirtelen tűntek fel újra a politikai palettán, és mindketten a nemzeti szuverenitás helyett az uniós integráció mélyítését tartják elsődleges célnak. Tusk be is bizonyította: Brüsszel embereként kormányra kerülve első dolga volt alárendelni Lengyelországot a brüsszeli elvárásoknak – zárta a videóelemzését Deák Dániel.
