A 2018-ban megújult Kommentár folyóirat huszonötödik száma terjedelmében az eddigiekhez képest is a legvaskosabb, témájában pedig az egyik legérdekesebb lett. A fókuszban a technológiáról való gondolkodás áll. Ennek keretében nem csupán az elmúlt száz év válogatott filozófusainak technológiáról alkotott nézete ismerhető meg, hanem korunk hazai jobboldali gondolkodói is segítségünkre vannak a technológiához fűződő megfelelő viszonyulás kialakításában. A szellemi munícióval felvértezve a következő lépés rajtunk áll: itt az idő, hogy tudatosabban viszonyuljunk a technológiához!

A Kommentár folyóirat legújabb lapszáma a „technorealizmus” címszava alatt támpontokat kíván nyújtani, hogy a gyors technológiai változások korában hogyan viszonyuljunk a technológiához, többek között az ember, az állam és a természet kapcsolatában.

Végső kérdések a technológiáról

„Technika nélkül az ember nem létezne, és soha nem is létezett volna” – állapítja meg José Ortega y Gasset spanyol egzisztenciálfilozófus nyomán Csejtei Dezső filozófiatörténész, hispanista, a Szegedi Tudományegyetem professzora az Emberlét, technika, hit című írásában. De mit is értünk technika alatt? A technika mindenekelőtt három fő összetevőből áll: eszközökből, használati módokból és az ezekre épülő rendszerekből, amelyek a környezettől függően változnak.

Csejtei írása felvet egy fontos kérdést, miszerint a technika megoldás, vagy inkább a probléma maga? A szerző a kérdés megválaszolásához hat egzisztenciálfilozófus technológiára vonatkozó gondolatait tekinti át. Miguel de Unamuno spanyol antitechnokrata egzisztencialista szerint a technológiai fejlődés nem tudja megoldani az élet mélyebb értelmi és létezési problémáit. A technológia, bár számos praktikus előnyt nyújt, nem képes pótolni az emberi lét filozófiai és spirituális keresését, amely az élet mélyebb értelme után kutat. Nagy filozófiai ellenfele, az ugyancsak spanyol José Ortega y Gasset árnyaltabb képet fest a technológiai fejlődésről. Úgy látja, hogy az alapjaiban megváltoztatta az emberi élet feltételeit és a társadalmi struktúrákat. Bár a technológia gyors fejlődése fokozza az emberi kényelmet, „felszabadít minden korábbi kötöttség alól”, de egyben fokozza a társadalmi és egyéni elidegenedést is, mivel az emberek gyakran elveszítik a kontrollt saját életük és a közösségi értékeik felett.

Hozzájuk képest Gabriel Marcel francia filozófus, a keresztény egzisztencializmus megalapítója úgy látja, hogy a modern technológia elidegenítheti az embereket egymástól és saját lényegi valójukból. Marcel szerint a technológia mechanikus és tárgyiasító világa a személyes kapcsolatok és az emberi létezés mélyebb értelmét veszélyezteti, mivel az embereket eszközökké redukálja, és megszünteti a létük iránti nyitottságot és a közvetlen tapasztalatokat. A technológia kapcsán Karl Jaspers német filozófusnak az a kulcsgondolata, hogy a technológia önmagában nem jó vagy rossz, hanem eszköz, amelyet az emberiség irányít. Jaspers szerint a technológia fejlődése hatalmas lehetőségeket kínál, de egyben nagy veszélyeket is rejteget, különösen akkor, ha az ember elveszíti felette a kontrollt. Jaspers hangsúlyozta, hogy a technológia használatának mindig az emberi értékek és szabadság védelmét kell szolgálnia, különben az ember eltárgyiasodik és alárendelődik saját teremtett eszközeinek – tudjuk meg Csejtei részletes filozófiatörténeti elemzéséből.

Martin Heidegger német filozófusnál a technika hermeneutikai kérdés, mely arra utal, hogy a technológia nem csupán gyakorlati eszköz, hanem mélyebb filozófiai és értelmezési problémákat vet fel az emberi létezés és a világ megértésében. Heidegger úgy véli, hogy a technológia alapvetően befolyásolja az emberi tapasztalatot és a világra vonatkozó értelmezéseinket, ezért a technikát nem lehet csupán pragmatikus szempontból vizsgálni, hanem meg kell érteni, hogyan alakítja át az emberi létet és világérzékelést. Végezetül Nyikolaj Bergyajev orosz filozófus–teológus elemzése következik, aki szerint a technológiai fejlődés és a tudományos haladás olyan hatalmat ad az ember kezébe, hogy az emberi lény képes saját isteni szerepét eljátszani, vagyis úgy tekinteni magát, mint aki képes a világot és saját létezését teljesen uralni.

A mai helyzethez vezető többévszázados út szellemi hátterének megvilágításában, valamint a technológiáról és annak fejlődéséről vallott többirányú nézetek megismerésében segít Pongrácz Alex jogász, aki az Elszabadult Prométheusz című írásában áttekinti a technológia szerepének politikafilozófiai megítélését az európai szellemtörténetben. Pongrácz szerint, ahogy Konrad Lorenz osztrák etológus is figyelmeztet, „a technológia fejlesztése egyre inkább saját pusztulásunk árnyképét vetíti előre”. Felmerül tehát a kérdés: mit tehetünk, hogy ezt elkerüljük? A jogász szerint a technológia kettős természetű: nemcsak veszélyeket rejt magában, hanem számos lehetőséget és pozitív hatást is kínál. A technológia nem önmagában jó vagy rossz, hanem attól függ, hogyan használjuk, és hogyan viszonyulunk hozzá érzelmileg és értelmileg. A technológia akkor válik problémává, ha elveszíti eszközjellegét és legfőbb céllá magasodik.

Végveszélyből a megoldások felé

Böszörményi-Nagy Gergely, a Brain Bar jövőfesztivál alapítója, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem alapítványi elnöke, Mindenség algoritmus – Feljegyzések a jövőnek címmel megjelent könyvének a lapban közölt részletében rámutat a jelenlegi hozzáállás tarthatatlanul szabályozatlan és következetlen jellegére. Elhibázott lépésként említi például, hogy „az új technikákat ma a gyorsaságukért és az olcsóságukért ünnepeljük, miközben pontosan az okozza a modernitás válságát, hogy e kettő mindennél fontosabb lett”. Ennek az útnak azonban vannak alternatívái. Létezik a gépromboló magatartás és a technológiának való önkéntes alárendelődés mellett harmadik út. Japán 19. századi példája azt mutatja, hogy a technológia integrálható a hagyományos értékrend megőrzésével is – erre Pető Zoltán eszmetörténész, az NKE EJKK munkatársa mutat rá A technológia uralma és a konzervatív gondolat című írásában. Pető szerint a konzervatív ember számára nem a ludditizmus a megoldás, hanem belső függetlenségünk megőrzése a technológia uralmától.

Kurucz Barnabás szociológus, az Alapjogokért Központ elemzője A technológiáról jobbról című írásában a technológiához radikálisan konzervatív, adaptív viszonyulást javasol. Német konzervatív gondolkodók, mint például Oswald Spengler, Hans Freyer és Arnold Gehlen, szellemi eszköztára alapján arra a következtetésre jut, hogy a fausti civilizáció továbbéléséhez, „Európa konzervatív szellemű radikális újjászervezéséhez és egy 21. századi európai életmód kialakításához szükség van a magas szintű technológiákra”. Ezt a perspektívát egy még nem létező, de elgondolható, roppant izgalmas esztétikai tartománnyal, az ún. archeofuturizmussal demonstrálja.

Kiss Viktor politológus A technológia politikája és Czopf Áron eszmetörténész az Állítsuk meg őket! című írása bár eltérő nézőpontból közelíti meg, mégis hasonló álláspontra jut az emberi létezés politikai minőségének megvitatása során. Jobboldalról nézve Czopf úgy látja, hogy napjainkban a társadalom a technika jegyében egységesül. A politikai gondolkodást felváltja a technikai tudás, a politikát felszámolja a technokrácia. Szerinte, „ha meg kívánjuk védelmezni az emberi létezés politikai minőségét, az azt jelenti, hogy a technokrácia esküdt ellenségei vagyunk”. Eközben Kiss bal felől arról ír, hogy már a baloldalon is csak foszlányai fedezhetők fel a technikai optimizmusnak. Ő úgy véli, hogy a kortárs technológiai kérdésében – bár szóhasználatában eltérő, tartalmi értékítéletében – azonos álláspontot tud felvenni a konzervatív és a baloldali technológiakritika.

Az ember és az emberi történelem végét jelentő technoapokalipszis elkerülése érdekében megfontolandó az önkorlátozás, a technológiához való, heideggeri értelemben vett „érzetlen” hozzáállás és az eszközök használati tárgyként történő alkalmazása – írja Békés Márton történész–politológus, a lap főszerkesztője. Az utolsó felkelés után című írásában tíz tézisben jeleníti meg az egyre gyorsuló technológiai fejlődés hatásait. Rámutat, hogy a modern technológia autonóm, emberi beavatkozás nélkül fejlődik, és átlépi megértési képességünk határait. A digitális világ mindent átsző, a technológiai nagyvállalatok ellenőrzik a társadalmat, adatainkat pedig eladják. Az ipari forradalmak hatására az emberi munka és kreativitás leértékelődik, míg a mesterséges intelligencia fenyegeti az emberi kontrollt. Végül a transzhumán jövő kérdését veti fel, ahol a technológia túlszárnyalhatja az embert. A főszerkesztő szerint a problémát az okozza, hogy a technológia önmagában nem semleges. A szöveg egyébként Az utolsó felkelés (Századvég, 2014) című, éppen tíz évvel ezelőtt megjelent könyvének továbbgondolása.

Kepe Nóra társadalomkutató A szenzitivitás kora című írásának központi fogalma a „másodlagos szóbeliség”. Ez alatt a technológia által lehetővé tett közvetlen, interaktív és azonnali kommunikációt érti. „A közösségi média a szóbeliség kultúráját teremti újjá azáltal, hogy személyességet, kapcsolódást és kötődést ígér” – állítja. A másodlagos szóbeliség hasonlít a hagyományos szóbeli kultúrára, annak (poszt)modern változata. A társadalomkutató úgy látja, hogy korszakhatáron állunk, amikor az írásbeliség és a másodlagos szóbeliség váltja egymást. Úgy ebből a szövegből, mint az összes többiből az világlik ki, hogy amennyiben a technológia uralma felett nem szerzünk kontrollt, az emberi létezés politikai és társadalmi alapjai végérvényesen megváltozhatnak.

A Kommentár 2024/3. számának tartalomjegyzéke elérhető a folyóirat honlapján. A vonatkozó lapszám bemutatóját 2024. szeptember 12-én, 18:00 órakor rendezik a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.