Az elmúlt félév során szervezeti túlkínálat alakult ki az ellenzéki oldalon, következésképpen nincs szükség ennyi baloldali pártra. Jelenleg a Demokratikus Koalíció és a Momentum a vezető pozícióért, a többi baloldali párt pedig a túlélésért küzd, de egyelőre csupán egymás kárára tudnak erősödni. A főpolgármester-helyettesnek megválasztott Bősz Anett pozíciójáról szóló vita a DK és a Momentum közötti dominanciaharc nyitánya volt, amit Donáth Anna nyílt levele, majd Újpest momentumos polgármesterének átlépése követett. A 2024-es uniós választásokon vélhetően külön indulnak majd az ellenzéki pártok, de az azonos időben tartandó önkormányzati voksolásokon együttműködésre lesz szükség, amit a DK és a Momentum – az MSZP–SZDSZ-koalíció mintájára létrehozott – instabil szövetsége fog meghatározni.
A XXI. Század Intézet elemzése az ellenzéki térfélen formálódó kétpárti küzdelem okait és részleteit ismerteti, illetve rámutat arra, hogy középtávon a DK és a Momentum konfliktusokkal terhelt együttműködése fogja alakítani a baloldalt
Bénultság és szervezeti túlkínálat a baloldalon
Az áprilisi parlamenti választások után a szivárványkoalíció szétesett, majd az ellenzéki tömb helyén történelmi töredezettségű politikai térfél alakult ki: korábban soha nem versengett még ennyi baloldali szervezet a szavazók bizalmáért. Hat önálló frakcióval rendelkező párt, illetve három pártalapítás előtt álló társulás is részt vesz a jelenlegi küzdelemben (A Nép Pártján Mozgalom, Esély-körök, Mindenki Magyarországa Mozgalom), így szervezeti túlkínálat alakult ki a politikai térben.
Világossá vált, hogy az ellenzéki szavazótábor nem tud eltartani ennyiféle politikai közösséget, nincs szükség ennyi baloldali pártra.
A veszélyzónába lévő pártok közül a Jobbik 2018 után identitásválságba került, majd elvesztette nemzeti jellegét, az összefogás során megszűnt a szuverenitása, végül – a Jakab Péter kilépésével együtt járó pártszakadás után – jelentéktelen politikai szereplővé vált. Az egykor legerősebbnek számító ellenzéki párt mozgástere a Mi Hazánk Mozgalom parlamentbe jutásával végleg megszűnt.
Az LMP országos hálózata eltűnt, a frakción kívül gyakorlatilag nincs politikai munka, a Párbeszéd pedig – valós társadalmi támogatottság és aktív tagság hiányában – továbbra is csupán fővárosi médiapártként működik. Az egyre zsugorodó MSZP népszerűsége történelmi mélypontra került, történetének legkisebb létszámú frakcióját tudta csak megalapítani ebben a ciklusban. A szocialista pártot ráadásul számos meghatározó politikus hagyta el (Botka László, Újhelyi István), vagy lépett át a Demokratikus Koalícióba (Kis László, Molnár Gyula, Szakács László, Szaniszló Sándor), ami arra utal, hogy a párt már nem kínál vonzó alternatívát aktív politikusok számára.
A mondanivaló hiányával küszködő ellenzéki szervezetek továbbra sem képesek politikai kezdeményezésre, csupán megpróbálnak rátelepedni egy-egy elégedetlenkedési akcióra. A baloldali pártok bénultságát bizonyítja, hogy a kata-törvénymódosítás miatti tüntetések, illetve a most már nyíltan kormányellenes pedagógusmegmozdulások sem hoztak számukra valós, mérhető politikai hasznot. Sőt, a szervezők egy része továbbra is nyilvánosan elhatárolódik a baloldali pártoktól.
A DK és a Momentum maradt életképes
A közvélemény-kutatások tanúsága szerint az elmúlt hónapok során folyamatosan csökkent az ellenzéki pártok támogatottsága, egyedüli kivétel a Demokratikus Koalíció volt. Gyurcsány Ferenc pártja az árnyékkormány megalakításának és a szervezeti stabilitásának köszönhetően – a szeptemberi és októberi kutatások átlagát tekintve – hatról kilenc százalékra tudott növekedni.
Az eltérő közvélemény-kutatások középértéke szerint jelenleg csak a DK és a Momentum éri el a parlamenti küszöböt, utóbbi helyzete viszont egyes mérések szerint bizonytalan.
A Jobbik és az MSZP egyaránt csupán 2–2, az LMP 1 százalékon áll, a Párbeszédnek pedig nem létezik kimutatható választói közönsége. (További ellenzéki pártok közül a Mi Hazánk Mozgalom 5, a Kétfarkú Kutya Párt pedig átlagosan 3 százalékon áll.) A pártok népszerűségvesztését az elmúlt félév során megtartott időközi helyhatósági voksolások eredményei is alátámasztják.
A baloldal szervezeti, vezetési és intellektuális válsága 2022-re stratégiai hátránnyá állt össze, ami jelenleg gátja az ellenzéki szavazóbázis bővülésének, így a pártok csupán egymás kárára tudnak erősödni. A DK az árnyékkormány megalakításával és a cselekvőképesség látszatával, míg a Momentum az új lehetőségek felkínálásával és az elmúlt harminc évtől való távolságtartás felmutatásával igyekszik gravitációs erőként működni.
Jelenleg a DK-nak, illetve a Momentumnak van lehetősége arra a baloldalon, hogy ellenzéki szavazókat állítson maga mellé. Mindkét párt esetében azonban csak korlátozott lehetőségről beszélhetünk, hisz a DK-nak a Gyurcsány Ferenc feletti politikai üvegplafon jelent problémát, míg a Momentum intellektuálisan kiüresedett, illetve Gelencsér Ferenc ez idáig nem tudott új impulzust adni a közösségnek. Ráadásul továbbra sem jelentek meg tömegesen új szavazók az ellenzéki oldalon, csupán az egyébként is kormányellenes választói csoportokat osztják újra fel a pártok.
Kétpárti küzdelem körvonalazódik
Az ellenzéki oldalon jelenleg a Demokratikus Koalíciónak van a legnagyobb frakciója, illetve – az egykori szivárványkoalíció pártjai közül – egyedül Gyurcsány Ferenc tudta megőrizni vezető pozícióját, így befolyása továbbra is megkérdőjelezhetetlen. A Dobrev Klára által megalapított árnyékkabinet célja, hogy átrendezze a baloldali erőviszonyokat és lépéselőnybe kerüljön a többi szervezethez képest.
Gyurcsány Ferenc az árnyékkormány megalakításával egyértelművé tette azt is, hogy a DK már nem a teljes összefogásban gondolkodik, hanem dominanciára törekszik.
Mivel jelenleg csupán a Momentumnak és a Demokratikus Koalíciónak van esélye arra, hogy a kis pártok kárára középtávon megerősödjön, így szükségszerű volt, hogy a két szervezet között küzdelem alakuljon ki. Az ellenzéki térfelet a következő hónapokban a Demokratikus Koalíció és a Momentum versenye határozza majd meg, míg a többi baloldali párt a túlélésért fog küzdeni.
A DK–Momentum pozícióharcának nyitánya volt, mikor Gyurcsány Ferenc Bősz Anettet jelölte Gy. Németh Erzsébet helyére főpolgármester-helyettesnek, amit a Momentum nem támogatott, ezért a teljes fővárosi közgyűlés egy hétig határozatképtelenné vált. A vita tárgyát a XI. kerületben megtartott két időközi helyhatósági választás közös ellenzéki jelöltjeinek személye képezte. A két párt végül kompromisszumra jutott, Bősz Anettet megválasztották, az időközi választásokon pedig – a 2019-es megállapodást betartva – két momentumos jelölt indulhatott, habár végül az egyik körzetet elvesztették. Az első konfliktus tanulsága, hogy a DK és a Momentum vitája megbéníthatja az egész ellenzéket.
A dominanciaharc következő fejezete volt, mikor Donáth Anna nyílt levélben támadta meg Gyurcsány Ferencet, egyúttal megvédte Gelencsér Ferencet és más ellenzéki politikusokat azért, mert a Tranzit-fesztiválon leültek vitázni vezető kormánypárti politikusokkal. Azóta a Momentum európai képviselője többször is kritikával illette a DK-vezért, legutóbb azért, mert véleménye szerint eltolja magától a választási kudarc felelősségét, becsapja a szavazókat, illetve nem csapatjátékosként viselkedik. A két párt között felerősödő versenyről beszélt legutóbb Soproni Tamás, a Momentum terézvárosi polgármestere is, aki egyik interjújában úgy fogalmazott, hogy a kisebb pártokra hosszú távon nem lesz szükség. Az ellenzék pedig a közeljövőben két politikusnő, Dobrev Klára és Donáth Anna mögé fog felsorakozni.
Végül, a két párt közötti eddigi legmélyebb konfliktust Újpest polgármestere, Déri Tibor robbantotta ki, mikor a közösségi oldalán bejelentette, hogy október 19-én kilép a Momentumból, illetve a fővárosi közgyűlésben átül a Demokratikus Koalíció frakciójába, saját magyarázata szerint azért, mert ott látja biztosítottnak a hatékony érdekérvényesítést.
Ma már világosan látszik, hogy Gyurcsány Ferenc egyeduralomra törekszik Budapesten, ami miatt várhatóan sokasodni fognak a konfliktusok a két párt között.
Az MSZP–SZDSZ-koalíció restaurálása várható
Miközben a Momentum keresi a hangját és a helyét a politikai palettán, Gyurcsány Ferenc pedig azon dolgozik, hogy megerősítse pártja pozícióit, addig a többi kis párt csupán a túlélésért küzd. Az EP-választásokon vélhetően külön indulnak majd az ellenzéki pártok, ám az önkormányzati voksolásokon szükség lesz valamiféle együttműködésre, amiben a DK és a Momentum játssza majd a főszerepet.
A dominanciaharc tétje tehát ma az, hogy a középtávon létrejövő DK–Momentum együttműködés milyen erőviszonyok közt fog megszületni.
Gyurcsány Ferenc célját már többször, legutóbb a szeptember 27-i Partizán-interjúban is megfogalmazta. A DK-vezér azt akarja elérni, hogy 2024-re a Demokratikus Koalíció olyan gyűjtőpárt legyen, ami „gravitációs erőként” fog működni. Mivel azonban a Demokratikus Koalíció nem tudja lefedni a teljes balliberális oldalt, hisz Gyurcsány Ferenc személye sokakat elriaszt, így az egykori MSZP–SZDSZ-koalíció mintájára létre fog jönni egy konfliktusokkal terhelt, instabil szövetség a DK és a Momentum között, ami igyekszik majd a kis pártok bekebelezni.
