Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója Látlelet az orosz–ukrán háborúról című könyvének megjelenése kapcsán könyvbemutatót szervezett Intézetünk. A laudációt az esemény házigazdája, Ferkó Dániel tartotta, aki kiemelte, hogy ez a kötet mindenkinek segít megérteni azt, hogy hogyan jutottunk ebbe a háborús helyzetbe. A rendezvény kerekasztal-beszélgetése során G. Fodor Gábor moderálása mellett Békés Márton beszélgetett a könyv szerzőjével,  Schmidt Máriával, akik mindannyian egyetértettek abban, hogy az orosz–ukrán háború a felszín alatt egy jóval mélyebb, geopolitikai ihletésű energiaháborút takar, amely valójában az erőforrások feletti rendelkezésről szól.

Proxy-háború az erőforrásokért

G. Fodor Gábor, politikai filozófus, Intézetünk stratégiai igazgatója azzal kezdte a beszélgetést, hogy meglátása szerint csekély számú olyan irodalom van, amit az „igazságkönyv” kategóriába lehetne besorolni, ám ez a kötet kétségkívül ebbe a halmazba tartozik. Schmidt Mária legújabb könyve, olyan, mint egy sebészkés: hideg és mélyre hatol, éppen ezért fáj is, amit állít. Nem Oroszországról vagy Ukrajnáról szól, hanem az Egyesült Államokról, annak természetéről, politikájáról és érdekeiről, ami nemcsak Európa, hanem a világrend sorsát is befolyásolja. Mindennek következtében pedig okkal merül fel a kérdés, hogy Európának osztottak-e a lapot ebben a konfliktusban?

Schmidt Mária, Széchenyi-díjas történészprofesszor szerint mindenről, ami most történik, Washingtonban döntenek, amiről aztán a világ országai határoznak, hogy végrehajtják-e ezeket a direktívákat, vagy külön úton próbálják meg érvényesíteni érdekeiket. Egyfajta holisztikus látásmódot alkalmazva úgy értékelte a jelenlegi háborús konfliktust, hogy a Joe Biden vezette amerikai kormányzat más eszközökkel folytatja ugyanazt a stratégiát Kínával szemben, amelyet Donald Trump hirdetett meg még elnöksége alatt. Hangsúlyozta, hogy Vlagyimir Putyin felült a provokációnak és egy felelőtlen háborús agressziót indított Ukrajna ellen, ami által a regnáló amerikai vezetés Oroszországon keresztül Európával is képes leszámolni, ám ezek csak előkészületek a Kínával való jövőbeli összecsapásra. Éppen ezért nem meglepő, hogy ebben a konfliktusban Európának „nem osztottak lapot”, amit tovább súlyosbít, hogy az Európai Unió, valamint az európai hatalmak vezetői olyan politikát folytatnak, ami nem Európa érdekeit szolgálja – fogalmazott.

Békés Márton, történész, Intézetünk igazgatója úgy vélekedett, hogy a könyv mély és rétegzett formában von mérleget az elmúlt hét hónap geo- és történetpolitikai eseményeit illetően. A legfelső és – ezáltal legláthatóbb – réteg szintjén egy szláv háború zajlik a posztszovjet térségen belül, a második réteg már kissé elrejti, hogy egy Ukrajna területén zajló proxy-háborúról van szó, amiben az Egyesült Államok és Kína is részt vesz, míg a harmadik – szinte alig látható – réteg rávilágít arra, hogy egy 21. századi energiaháború kellős közepén vagyunk.

A könyv szerzője ennek kapcsán megjegyezte, hogy a történelem folyamán minden háború az erőforrásokért folyt, ami jelen helyzetben azt jelenti, hogy miután Kína nem rendelkezik saját nyersanyagforrással, és ezáltal importra szorul, az Egyesült Államok – teljesen logikus stratégiai – célja, hogy elzárja az ázsiai szuperhatalmat az erőforrásoktól. Ebbe a logikába illeszthető, hogy Washington korlátozná Kína hozzáférését az orosz energiaforrásokhoz, valamint az is, hogy az USA Kongresszusa egy olyan új törvényt fogadott el, amely betiltja a chipekkel való kereskedést Kína irányába, ezzel is megakadályozva, hogy Peking utol tudja érni Washingtont ezen a területen.

Amerikai geostratégiai érdekek kereszttüzében

A beszélgetés következő szakaszában Békés Márton rámutatott arra, hogy a színes forradalmak különböző hullámai az elmúlt évtizedekben olyan országokban jártak sikerrel, ahol az amerikai geostratégiai érdek is erőteljesen jelen volt.  Így vált amerikai beavatkozás áldozatává az első hullámban a 2000-es években Jugoszlávia, Grúzia és Ukrajna, a második felvonásban a 2010-es évek elején az arab tavasz formájában több közel-keleti ország, illetve a legutóbbi választás során Magyarországon ismét volt erre kísérlet. A jobboldali magyar kormány 2010-es regnálása óta egyébként folyamatosak a külső beavatkozási kísérletek, ám olyan direkt jellegű beavatkozásra nem került sor, mint az idei választás során: az amerikai Action for Democracy nevű szervezet 1,8 milliárd forintos támogatást folyósított a Mindenki Magyarországa Mozgalom kampányának támogatására.

Miután Ukrajna nem tagja sem a NATO-nak, sem az Európai Uniónak, leginkább az Egyesült Államok hadicéljai fedezhetők fel a békét elodázó fegyverszállítások folytatásában, amiben az európai országok többsége is partnernek bizonyul.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy az instabil, koalíciós kormányok Európa-szerte olyan javaslatokat fogalmaznak meg, amelyekre nem is érdemes odafigyelni. Miután azonban Magyarország mind a NATO-nak, mind az EU-nak tagja, ezért a létező kereteken belül kell maradni, mivel nincs másik oldal vagy alternatíva.  Hangsúlyozta: azt kell kitapintani, amiben tudunk és érdemes kitartani a pozíciónk mellett.

Békés Márton azt fűzte hozzá a gondolathoz, hogy a magabíró, önrendelkező ország vízióját a magyar jobboldal szellemileg már évtizedek óta, míg a kormányzati gyakorlatban tizenkét éve képviseli. A jelenlegi körülmények azonban szűkítették hazánk mozgásterét: nem csak a szomszédunkban folyik a háború, de a térségbeli V4-eket tömörítő szövetségi rendszerünk is megsérült, a lengyelek más stratégiát választottak, és újonnan a NATO keleti bástyái szeretnének lenni, míg az olaszországi jobboldali fordulat – az ország gazdasági kiszolgáltatottsága miatt – nagy áttörést a szuverenista-politika terén nem fog hozni. Az is kérdéses, hogy az amerikai jobboldal félidei választáson való esetleges előretörése elősegíti-e a békét, amire Schmidt Mária úgy reagált, hogy a Demokraták és Republikánusok is „héjákból állnak”, és jelen kérdésben csak a Kínával való szembeszállás stratégiájában mutatkozik különbség köztük.

Új globális energiarend

A Széchenyi-díjas történészprofesszor szerint az immár eldöntött kérdés, hogy az orosz energiát nem fogják beengedni Európába, erre enged következtetni az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetékek elleni szabotázs akció is. Hernádi Zsolt, a MOL-csoport elnök-vezérigazgatójának szavait idézve úgy fogalmazott, hogy az a hatalmas pénz, amit a németek a zöldenergiába fektettek az elmúlt húsz év során, 7 százalékkal volt képes csökkenteni a fosszilis energiahordozók arányát az energiamixen belül.

A XXI. Század Intézet igazgatója azt fűzte hozzá a gondolathoz, hogy Európa és Oroszország történelmileg és gazdaságilag is egymásra voltak utalva, ám ez a kapcsolat most súlyos sebeket kapott, ami egyik fél érdekeit sem szolgálja. A földrajzi adottságok – valamint a gazdasági összefonódások – miatt azonban nehezen elképzelhető, hogy az orosz energiahordozókról való lecsatlakozás rövidtávon kivitelezhető lesz.

Schmidt Mária azon véleményét is megosztotta, hogy a második világháború után Nyugat-Európa az Egyesült Államok, míg Kelet-Európa a Szovjetunió fennhatósága alá került, ám 1990 után a térségünk is amerikanizálódott, és miután védelmi képességek híján továbbra is Washington biztosít védelmi ernyőt Európát felett, ezért az amerikai geopolitikai érdekek képviseletét várja el a jelenlegi konfliktus során is. Oroszország nem engedheti meg magának, hogy elveszítse ezt a háborút, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Egyesült Államok sem hajlandó elfogadni, hogy Ukrajna maradjon alul.

Káosz mint alternatíva

Békés Márton szerint a jelenlegi háború során is megmutatkozik, hogy a realista hagyomány háttérbe szorult, míg a liberális institucionalista és progresszív külügyi gondolkodás előtérbe került. Kiemelte, hogy a színes forradalmak sehol nem hoztak megnyugvást (intő példa erre a térségünkben Szerbia, Grúzia, Örményország és Ukrajna példája), és leginkább csak az adott régió destabilizációját segítették elő, ezzel is kiszolgáltatva ezen országokat az IMF-nek és a Soros-struktúráknak. De a demokráciaexport szellemiségének kudarcára az is rávilágít, hogy a Közel-Keleten lokálisan beágyazott, stabil rendszereket működtető „ellenőrizhető zsarnokok” (Moammer Kadhafi, Hoszni Mubárak, Bassár el-Aszad, Szaddám Huszein) megbuktatására tett kísérletek is csak káoszt voltak képesek előteremteni, amelyek végső soron Európát sodorták a terror frontvonalába a migrációs krízis által.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója a beszélgetés végén úgy vélekedett, hogy az amerikaiak gondolkodásának sarokpontja, hogy „az üzlet az üzlet”, hiába hirdetik a zászlón, hogy a „liberális demokrácia” védelmében lépnek fel. Kellően szemlélteti mindezt Jimmy Carter egykori amerikai elnök, beiktatási beszédének egyik mondata, amely szerint „az amerikai politikai célok mindig egybeesnek a gazdasági érdekeinkkel”.

A Látlelet az orosz–ukrán háborúról című zsebkönyv megvásárolható a Terror Háza Múzeum webshopjában és a könyvesboltokban, a XXI. Század Intézet 21 című zsebkönyvsorozatának korábbi köteteivel együtt.