Valaha volt egy liberalizmus, amely a természetjogon alapuló személyes szabadságot, a magántulajdon védelmét és a gondolatok, vélemények szabad vitáját tűzte zászlajára.

Ez volt a 18 ̶ 19. század utólag klasszikusnak nevezett liberalizmusa. A liberalizmus azonban, éppen a természetéből fakadóan, nem sokat ad a hagyományokra, még akkor sem, ha a saját tradícióiról van szó. Korunk liberális dogmája már nem a szólásszabadság és az egyén autonómiája mellett tör lándzsát, hanem épp ellenkezőleg: azzal az igénnyel lép fel, hogy a nyugati ember életének minden apró szegmensét leuralja. A liberalizmus apostolai napról napra megkérdőjelezhetetlen kinyilatkoztatásokat tesznek arról, hogyan kellene élnünk, miben kellene hinnünk, mit kellene gondolnunk, és egyáltalán: kinek kellene lennünk.

A teljes cikk a Látószög blogon olvasható.