A 2019-es európai parlamenti választásoknak két okból is nagy a tétje: egyfelől azért, mert eddig nem is volt neki, másfelől, mert most valóban meghatározható egy jól látható törésvonal, melynek mentén az ellentétes erők felsorakoznak.

A két tábor között nincs középút – aki ott tartózkodik, idővel szükségszerűen az egyik vagy a másik oldalt erősíti. A lövészárkok közötti senki földjének területe napról napra szűkül. A nap végén pedig dönteni kell: ide vagy oda. A „nemzetek Európája” és az „Európai Egyesült Államok” víziói kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással, és ebben a küzdelemben az a tisztességesebb szereplő, aki nyíltan vállalja, melyik zászló alatt indul harcba. Nagy háború közeleg, amelynek május 26-án lesz az első csatája.

Az Európai Parlament képviselőinek közvetlen megválasztása, azaz 1979 óta a voksolás tipikusan másodrendű jelentőségű választásnak számított a tagállamokban, amelyet a részvételi arányok is rendre visszatükröztek. Most, negyven év óta először azonban elsőrendű választásnak tűnik, hiszen nemcsak azonosítható ügyek vannak, hanem ezeket láthatóan képviselő politikai erők is. Két kérdést szoktak megfogalmazni a küszöbön álló EP-választás tétjeként, amely valójában egy.

A teljes írás a Látószög blogon olvasható.