Nézem Timothy Garton Asht az Euronews-on (2019. június 28.), ahol Magyarországról beszél. Azt mondja: elfogadhatatlan, hogy a populisták, nacionalisták és mindenekelőtt Orbán az európai adófizetők pénzéből rombolják le az Európai Unió alapértékeit.

Jó lenne tudni, hogy Ashnek mi a beszédhelyzete. Oxfordi professzorként hivatkoznak rá, ami jól hangzó cím, de korántsem elég ahhoz, hogy beszóljon az Uniónak, valamint egyes tagországainak. Hazája ugyanis, a még Egyesült Királyság éppen elhagyja az Európai Uniót, annak jövendőbeli ügyeihez tehát neki, a brit állampolgárnak, vajmi kevés köze van. Véleménye persze lehet, csak kérdés, hogy kit érdekel és miért. Nekem is van a brit politikai és kulturális életről markáns véleményem, mégsem szoktam legyalázni őket a köztérben menetrendszerűen, ahogy ő, a fontos és nyilván megkerülhetetlen megmondóember teszi.

A brit politikai élet ugyanis éppen romokban van. Elavult és ötlettelen kétpárti elitje a kimúlás szélén próbál egyensúlyozni. A Brexitre szavazó többség döntését az Ash-hez hasonló nagyon demokraták nem hajlandóak tudomásul venni, újabb népszavazásban reménykednek, és mindent megpróbálnak, hogy a nép döntését semmivé tegyék. Lenne éppen mit sepregetni tehát a saját háza táján. Gazdaságuk romokban, a közbiztonság arrafelé a béka segge alatt, és akkor még nem utaltam a dél-yorkshire-i Rotherhamre, ahol 1997 és 2013 között pakisztáni és egyéb ázsiai maffiák megrontottak és brutálisan megerőszakoltak másfélezer kiskorú lányt. A hatóságok pedig a rasszista vádtól tartva, sorra a szőnyeg alá söpörték a be- és feljelentéseket. Ez nyilvánvalóan csak a jéghegy csúcsa.

A teljes írás a Látószög blogon olvasható.