Sir Roger Scruton életművéből sokat tanulhatnak a magyar konzervatívok is – többek között erről beszélt Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, Czopf Áron, történész, a Kommentár folyóirat szerkesztője és Pogrányi Lovas Miklós, a XXI. Század Intézet munkatársa. A XXI. Század Intézet élő videóelemzésében ezúttal a régi vágású, a hipotéziseket és az elvont elméleteket meghaladó Sir Roger Scruton életműjéről és hatásáról volt szó.
Néhány héttel ezelőtt, január közepén hunyt el Sir Roger Scruton (1944–2020), a kortárs angolszász konzervatív gondolkodás legismertebb alakja. Az elkövetkező időszakban sokan próbálják majd a „halott jobboldali a jó jobboldali” elve alapján értelmezni Scrutont, azonban a balliberálisoknak nincs mit kezdenie vele – állította Békés Márton a beszélgetés elején.
Scruton egy valami volt igazán szerinte: angol, egyik legszebb könyve is az Anglia, egy eltűnő ideál címet viseli. Életműve egy önazonos angol életműve, aki bizonyította, hogy minden konzervativizmus csak nemzeti lehet.
Czopf Áron a beszélgetés során felidézte, hogy Scrutont mindig is érdekelte a régiónk, bár leginkább a cseheket kezelte kiemelten, Magyarország egy ideig nem élvezett prioritást nála. Éppen a közép-európai államokban szerzett, a „katakombákba” száműzött civil társadalom tapasztalata volt az, amely az 1968-as párizsi diáklázadások üressége és szentimentalizmusa mellett egyértelművé tette számára, hogy hova vezetnek az utópikus gondolatok, és hogy a helye az ezzel szembenálló oldalon van.
Békés Márton vitába szállt Czopf Áron azon gondolatával, miszerint Magyarország nem élvezte a brit gondolkodó kiemelt figyelmét, hiszen ez az utóbbi 5-10 évben megváltozott. A magyar konzervatívok az 1990-es évek közepétől sokat tanultak Scrutontól, de ő is sokat tanult tőlünk – vélekedett a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója.
Az, hogy Edmund Burke születésének napján halt meg Scruton, az mindenképpen szimbolikus – mutatott rá Czopf –, hisz ahogy Burke gondolkodását az akkori, az anarchiába forduló párizsi forradalom, úgy Scrutont a 68-as párizsi diáklázadás ihlette meg.
A következő nagy konzervatív gondolkodó várhatóan közép-európai lesz – fűzte tovább a beszélgetést Békés Márton, aki magát konzervatív kontinentálisként jellemezte. Hagyomány átvétel nem létezik, de a magyar hagyományról elgondolkodhatunk ugyanúgy, mint Scruton az angolról tette, és meg kell tanulnunk annyira magyar konzervatívnak lenni, mint amennyire Scruton angol konzervatív volt.
Mit tanulhatunk még tőle? – vetette fel a kérdést Pogrányi Lovas Miklós, amire Czopf Áron válaszképpen az oikophilia, az otthonszeretet fogalmát emelte ki. Ennek lényege a hely szelleméhez, a lokális környezethez való szoros kapcsolódás. De tanulhatunk tőle vitakultúrát, hiszen kritikája és maró humora mindig elegáns maradt. Scruton nem keseredett bele a harcokba, megengedte magának, hogy szemlélje a világot. Sokat írt a szépről, a művészetekről, így az építészetről és a zenéről is fontos művei vannak, munkásságában mindig a harmóniát kereste.
Burke is írt egy fontos művet a Fenségesről és a szépről, az angol gondolkodók számára fontos téma a szépség – emlékeztetett Békés Márton, aki Rajcsányi Gellért egy írására hivatkozva felhívta a figyelmet az angol hagyomány és környezet ősiségére, annak évszázadokon keresztül megmaradó változatlanságára. Miközben az elmúlt négyszáz évben mondhatni csak két jelentős esemény történt Nagy-Britanniában – a „dicsőséges forradalom” és a Brexit – addig Magyarországon csak a XX. században több olyan időszakot találunk, amikor néhány év alatt minden többször fenekestül felfordul.
Nincs olyan ősi, folyamatos hagyományunk, mint az angoloknak, és de a saját hagyományainkhoz viszonyulhatunk úgy, ahogy Scruton az angol hagyományhoz fordult.
Pogrányi Lovas Miklós közbevetette, hogy tanulhatunk közvetlenül is Scrutontól, hiszen a Mi a konzervativizmus? c. alapművében felvetett értékekkel – civil társadalom, szuverenitás, képviselet elve, organikus alkotmány, korlátozott kormányzás, jogállamiság – mi is maradéktalanul azonosulhatunk.
Ezután az elhunyt brit filozófus egyik legfontosabb, magyar fordításban 2019 decemberében a KKETTKK gondozásában megjelent Futóbolondok, csalók, agitátorok című művére terelődött a szó, amelynek ára a szerző számára egyetemi pályafutása volt. Békés Márton szerint olyan fontos könyvről van szó, amely magyar nyelven kimerítően összefoglalja az új baloldal jobboldali kritikáját. Bár Scrutontól távol állt, Békés szerint igenis tanulhatunk is az új baloldaliaktól, a posztmodern ellen fordítva saját érveiket. Küzdhetünk Foucault-val a gender-elmélet ellen, és Gramscival egy jobboldali kulturális hegemónia kialakításáért, ahogy azt a francia Új Jobboldal is teszi, akik Gramsci nézeteit leginkább Carl Schmitt gondolataival párosítják össze. „Ebben rejlik a jövő kulcsa” – vélte Békés Márton.
Czopf Áron szerint a könyv tételmondata, hogy a baloldali utópia kiáltás a létező ellen a nem tudható nevében. A kritizált szerzők nem mondták meg, mit kínálnak, a szemlélődő Scrutonnal szemben a világ megváltoztatásának igényéből indultak ki.
Pogrányi Lovas Miklós így válaszolta meg a kérdést: Ott van a hazánk, ahol az ember él, értékeket teremt és hatást fejt ki. Sehová nem vezet felpanaszolni a társadalmat, hogy nem jól működik. Ehelyett inkább végezzük el jól a munkánkat, alapítsunk családot és neveljük gyermekeinket tisztességgel. És akkor mindent megtettünk azért, hogy Magyarország egy kicsit jobb hely legyen. Czopf Áron kiemelte, Scruton írásai szépirodalmi minőségűek, ezt kellene a jobboldali, konzervatív közegben eltanulni. Békés Márton szerint fontos – az elmélet mellett – a gyakorlatiasság, aminek Scruton mindig is eleget tett neki, de gondolatait nem vehetjük át egy az egyben. Scruton azt üzeni nekünk, hogy legyünk annyira magyar konzervatívok, mint amennyire ő angol konzervatív volt – ezt tanulhatjuk meg tőle.
Roger Scruton Futóbolondok, csalók, agitátorok – az újbaloldal gondolkodói című könyve ide kattintva megvásárolható.
