A klímaváltozás tematizálása, aztán a koronavírus-járvány miatt kialakult ellátási nehézségek, végül pedig az orosz–ukrán háború és a rá válaszul érkező szankciós politika erőteljesen felszínre hozta az energetikai kérdéseket. Az elmúlt év, illetve az elmúlt évtized eseményeiből világosan látszik, hogy globális energetikai átalakulás zajlik, amelyre választ kell adnia a világnak, Európának és Magyarországnak is. A zöld átállás, az alternatív energiahordozók keresése, az elektronikus járműipar fejlődése és az európai ellátásbiztonság problémája számos kérdést vet fel. A témáról Lantos Csaba energiaügyi miniszter beszélt a XXI. Század Intézet Mozgásban című műsorában.

Európa új korszakba lépett

A beszélgetés elején a klímaváltozás kapcsán Lantos Csaba leszögezte, hogy a hosszú távú klímacélok rendkívül komolyak és érvényben vannak, hiszen nem mindegy, hogy milyen világot hagyunk a gyermekeinkre, unokáinkra. Most úgy tűnik, mintha a téma kikerült volna a mainstream politika fókuszából, ezzel együtt fontos kiemelni, hogy a globális károsanyag kibocsátásért 38 százalékban az Egyesült Államok és Kína felel együttesen, míg a 27 uniós tagállam összesen 7 százalékért, de ettől még Európának is van teendője – emelte ki az energiaügyi miniszter.

Ma azonban már a németek is tudják, hogy hibás volt az a logika, ami az atomerőművek bezárásához vezetett. Érdekes lesz látni, hogy mi lesz a sorsa a hivatalos bejelentések szerint áprilisig még működő három erőművüknek. A német kormány három úszó LNG-terminált is beüzemelt, hogy képes legyen kiszolgálni az ország energiaigényeit.

Európa az elmúlt harminc évben haszonélvezője volt az oroszokkal kötött megállapodásoknak, és ezáltal az olcsó energiahordozóknak és nyersanyagoknak, a globalizáció azon jótékony hatásának, hogy a Távol-Kelet iparosodása lenyomta a fogyasztói árakat, és a viszonylag olcsó pénznek, finanszírozási forrásoknak. Ennek a korszaknak azonban most vége lett, és újra felértékelődött, hogy az ellátási láncok milyen hosszúak, mennyire stabilak. Korábban a fenntarthatóság volt az elsődleges szempont, most az ellátásbiztonság lett, ami mellé csatlakozott még a megfizethetőség kérdése is.

Magyarország helyzete kapcsán az energiaügyi miniszter kiemelte, hogy az elmúlt tizenkét évben sikerült lazítani a kiszolgáltatottságunkon azáltal, hogy kétirányú gázvezetékeket, vagyis interkonnektorokat építettünk. Miután hazánk egy „szárazföldi szigetország”, és ezzel a földrajzi meghatározottsággal kell együtt élnünk, nagy eredménynek tekinthető, hogy a szankciók végül nem vonatkoztak a csővezetéken keresztül érkező energiára. Ezzel összhangban a magyar kormány prioritásnak tekinti, hogy további beszerzési útvonalakat építsen ki más országokon keresztül.

A fenntartható energiabiztonság megteremtése a cél

Ezt követően a beszélgetés fonala a debreceni akkumulátorgyárra terelődött, amelynek kapcsán az energiaügyi miniszter úgy vélekedett, hogy a megfogalmazott kritikák információhiányból származnak. Noha az előállító értékláncban valóban vannak fajsúlyos kérdések, és nem jelentéktelen vízigényű az iparág, ám az nem igaz, hogy Debrecenben ne lenne elég víz. Emellett, ha az első ütem megépül, akkor 3300 köbméter napi vízfogyasztással kell számolni, míg összehasonlításképp egy nagy papírgyár vízfogyasztása ennek hatszorosa (18 ezer köbméter). Egyébként a németországi Türingia tartományban hasonló üzem épült, és a magyar beruházás nemcsak a német előírásoknak, hanem az EU elvárásainál szigorúbb követelményeknek is megfelel. Az energiaügyi miniszter továbbá arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormány több, erőműveket érintő beruházásról is döntött, mint a tiszaújvárosi barnamezős fejlesztés.

Az atomenergia kapcsán az energiaügyi miniszter úgy vélekedett, hogy egy új nukleáris hullám született meg Európában az energiaválság hatására, és ma olyan országok is új atomerőműveket akarnak építeni, amelyek korábban ezt ellenezték.

Ma az ország energiaellátásának egyharmada Paks 1-ből származik, az újabb üzemidő-hosszabbítás előkészületben van. Miután Paks 2 is megépül, a régi és új blokkok együtt az elhasznált árammennyiség mintegy felét fogják biztosítani. Azt sem lehet kizárni, hogy új típusú atomreaktorok is épülhetnek.

Az olyan energiaforrásoknak, mint a geotermia, a biomassza és biogáz szintén egyre nagyobb szerepük van az energiabiztonság hosszú távú megteremtésében, hiszen ezeket mind itthon tudjuk előállítani és felhasználni a saját szükségleteink fedezésére. A geotermikus energiát egyébként már ma is használjuk fűtésre a távhőrendszerekben több városban (pl. Miskolc, Győr, Szeged), ennek egy jól kialakult iparága van, amelynek további fejlesztése esetén 2030-ra évi 1–1,5 milliárd köbméter földgázt ki tudnánk váltani. Mindezt kiegészíthetik a naperőművek, amelyek összes beépített kapacitása jelenleg 4 gigawatt. A korábbi vállalás szerint 2030-ra 6 gigawattnyi naperőmű fog üzemelni, de az sem lehetetlen, hogy a kitűzött céldátumig a mostani elvi teljesítményt sikerül megháromszorozni.

Az energiaügyi miniszter ehhez hozzáfűzte, hogy szélenergiából jelenleg 330 megawatt kapacitás érhető el, ennek mértékét szintén meg tudnánk háromszorozni, és akár 1 gigawattig felemelni. Azonban e megújuló energiaforrások problémája, hogy rendkívül időjárásfüggők, ezáltal pedig gyakran vagy hiány van belőlük, vagy túltermelnek, amit nem tudunk tárolni.