Az orosz–ukrán háború kitörése egyértelművé tette, hogy a hidegháború utáni világrend megszűnőben van. Ám nemcsak az Egyesült Államok „unipoláris pillanata” múlt el végleg, hanem az a berendezkedés is kezd a múlté válni, amely a globális együttműködésen és az ezt sok esetben kikényszerítő nyugati eredetű intézményrendszeren alapult. Százéves elméletek hullottak porba és évtizedes garanciák vesztek oda, miközben véget ért a „történelem vége” és elkezdődött a „földrajz bosszúja”. Eközben Kína és Oroszország közeledése egy többpólusú világ kialakulását előlegezi meg. Az orosz–ukrán háború hosszútávú nemzetközi hatásáról szólt a Mozgásban adása, amelynek ezúttal a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársai, Frank Füredi szociológus és Galló Béla politológus voltak a vendégei.
Birodalmi észjárások csapnak össze
A háború okai kapcsán Frank Füredi úgy vélekedett, hogy az amerikai és brit diplomaták mai generációja már nem teljesen érti saját országai érdekeit és a geopolitikát, így Oroszországot és Vlagyimir Putyint is félreértették. Putyin úgy érezhette, Ukrajna túl közel került a NATO-hoz, az EU-hoz és az Egyesült Államokhoz, és ezért támadhatott, azonban az oroszoknak sem lesz jó, hogy ezt meglépték. Galló Béla szerint két birodalmi észjárás csap most össze, ugyanakkor az Egyesült Államok és Oroszország kapcsolata nem volt mindig ilyen rossz. Jelcin jó elnök volt az amerikaiak számára, és elnöksége elején Putyin is jó viszonyt ápolt amerikai kollégájával. 2007–2008 körül kezdett megromlani a két nagyhatalom viszonya, amikor is a világválság következtében minden ország még inkább a saját érdekei érvényesítésére kezdett koncentrálni. A fő konfliktusforrást azonban azon szándék deklarálása jelentette, hogy a NATO tagjai közé venné Grúziát és Ukrajnát, ami szembement azzal az orosz birodalmi stratégiával, miszerint ütközőzónát kell kialakítani az ország közelében. Galló egyetértett Füredivel abban, hogy Oroszország ebből nem tud nagyon jól kijönni, ugyanakkor úgy vélte, az ukránoknak is fel kell ismerniük, hogy „csak kukacok egy geopolitikai játszma horgán.”
Frank Füredi arra mutatott rá, hogy az amerikai belpolitikai és külpolitika összefonódása, amely révén Putyinban egyfajta orosz Trumpot látott az amerikai elit, hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt években folyamatosan támadták Oroszországot. Ugyanakkor az orosz elnök leváltása sem feltétlenül változtatna az orosz politikán, utalt rá Galló, hiszen, ahogy fogalmazott, nem Putyin termelte ki az orosz birodalmi tudatot, hanem az termelte ki őt.
Az egypólusú világrend vége?
Frank Füredi a beszélgetés során rávilágított egy, a nyugati liberális sajtóban elterjedtté vált gondolatra, miszerint a hidegháborús győzelmét követően megkopott liberalizmus most újjászületőben van, hiszen az Oroszországgal való szembenállás ismét értelmet adott neki. Idézte Francis Fukuyamát, a hidegháború végén a történelem végét is „megjósoló” amerikai gondolkodót, aki nemrégiben arról írt, hogy a liberalizmus megnyerte a morális harcot.
A szociológus szerint azonban ez nem így van, sőt, a globalizmusnak sok szempontból vége, a határok és a nemzeti érdekek fontosabbá váltak, mint korábban.
Galló Béla arra a geopolitikai alapvetésre mutatott rá, miszerint az Egyesült Államok érdeke, hogy a szárazföldi hatalmak ne találjanak egymásra. Rövidtávon a jelenlegi konfliktusból az USA jöhet ki jól, hosszabb távon azonban folytatódhat és felgyorsulhat a tendencia, amely Oroszországot India és Kína felé közelíti, így a már eddig is megingott egypólusú világrend felbomlása is gyorsulni fog. Nagy kérdés, hogy Európa hogyan vészeli át a jelenlegi helyzetet, hiszen a kontinens mondhatni „szívóágon” van jelenleg. A globalizmus vége kapcsán úgy vélekedett, abban az értelemben így van ez, hogy a területhez való ragaszkodás felülírta a gazdasági fejlődésből fakadó technicista világbékére irányuló várakozásokat. Később pedig hozzátette, a „földrajz bosszúját” tapasztaljuk meg most, a régi ideológiák szerint pedig ma már nem lehet eligazodni.
Abban a beszélgetés mindkét résztvevője egyetértett, hogy a jelenlegi háború el fog húzódni, ahogy abban is, hogy a nemzetközi szervezeteknek ma már nincs valódi tekintélye és súlya. Galló Béla egyenesen úgy fogalmazott, a Jalta utáni békerendszer egy „romos állapotban lévő sóhivatalra” emlékeztet. Arra a kérdésre válaszolva, hogy visszatérni látszik-e az erőpolitika, esetleg mindig az dominált, Frank Füredi azt mondta, mindig is az érvényesült, most azonban a felek nem képesek megértetni magukat, és nem tudják, egy adott lépésre a másik hogyan reagál majd. Rámutatott arra is: nem sok szó esik arról, hogy a gazdasági háború, ami ma is zajlik, általában a valódi háborúk első lépése.
Mint hozzátette: azok, akik ma a gazdasági szférában az erőpolitikát támogatják, annak következményeit nem képesek felmérni.
Magyarország helye
A beszélgetés Magyarországnak a konfliktus során betöltött, illetve betöltendő szerepét érintő gondolatokkal zárult. Frank Füredi szerint nehéz önálló magyar politikát folytatni, a jelenlegi konfliktusban is könnyen szembekerültünk korábbi szövetségeseinkkel, a jövőben pedig nagyon fontos lehet, hogy Magyarország új barátokat szerezzen Európában. Úgy vélekedett, hogy akárcsak az első világháború előtt, most sem tudni, végül ki kinek lesz a szövetségese. Galló Béla szerint Orbán Viktor akkor is nagyon nehéz helyzetben lesz, ha jelentős győzelmet arat az április 3-i választásokon. A visegrádi országoktól való eltávolodás kapcsán a politológus azt gondolta, talán még renoválható a V4. A magyar álláspont kapcsán pedig kifejtette, hogy többévszázados bevett magyar külpolitikai gyakorlat az, hogy nem a múltból és a múltbéli sérelmekből, hanem a jövő felől közelítjük meg a problémákat. Úgy vélte, ellenzéki győzelem esetén jelentős felfordulás következne a magyar külpolitikában.