A rendszerváltoztatás óta eltelt harminckét év egy egész emberöltő, mely alatt a magyar baloldal szervezeti, szellemi és személyi értelemben is lehanyatlott. Ez nem csak pártjai, intellektuális teljesítménye és vezetése kapcsán érhető tetten, de a választási eredményekben is tükröződik. A magyar baloldalnak a jobboldalhoz hasonlóan széleskörű hazai hagyománya van, a demokratikus közéletnek mindkettő fontos szereplője. A hazai érdekeket előtérbe helyező, autonóm, szellemileg felkészült és személyi értelemben is hiteles baloldalnak mégis híján vagyunk, és mintha szerkezeti értelemben jelentkezne a hiba. Egyes értelmezések szerint ez a globális-progresszív hálózatok szinte ellenállás nélküli térnyeréséből fakad. A témában a XXI. Század Intézet Mozgásban című műsorának legújabb adásának vendégei Galló Béla politikai szociológus, intézetünk tudományos főmunkatársa és Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő voltak.
Globális-progresszív hálózatok fogságában
A baloldali összefogás a legutóbbi választáson minden korábbinál nagyobb vereséget szenvedett, ami már strukturális problémákra is következtetni enged. A felvetés kapcsán Schiffer András úgy vélekedett, hogy a baloldal kifejezést rendbe kell tenni, mivel ma a politikai baloldal nem vesz részt a parlamenti politikában. Meglátása szerint azok lennének ma baloldalinak nevezhetők, akik a nemzeti burzsoáziával és a globális nagytőkével egyaránt szembeszállnak, ám az utóbbi erőcsoport érdekeit képviselő tőkés frakciókra ez nem igaz. Hozzátette: 1990 óta befolyással rendelkező nómenklatúra burzsoázia nem nevezhető baloldalinak, hiába próbálja magát annak beállítani. Az 1994-es MSZP–SZDSZ koalíciókötés sem volt más, mint a nómenklatúra burzsoázia és a komprádortőke házassága – hangsúlyozta.
Galló Béla egyetértett, hogy például az MSZP hiába próbálta megjátszani a baloldaliságát, a rendszerváltoztatás után a párt fokozatosan veszítette el identitását. A politikai szociológus szerint, noha Horn Gyula még bizonyos mértékig képes volt integrálni a Kádár-korszak iránt érzett kisemberi nosztalgiát és a burzsoziát képviselő nómenklatúrát, a Gyurcsány Ferenc pártvezetése alatt meghirdetett harmadikutasság következtében a párt végleg elveszítette szociáldemokrata identitását. A politikai szociológus meglátása alapján mindezt tetézte, hogy amíg az önállóan előállított szellemi teljesítmény is eltűnt Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt.
Amíg az identitásvesztett baloldalon a nyugati minták másolása vált irányadóvá, addig magyar jobboldal szellemi téren folyamatosan építkezett.
Ennek egy következménye a mai magyar közéletben tapasztalható hatalmas diszkrepancia – fűzte hozzá.
Schiffer András erre úgy reflektált, hogy noha már a hagyományos baloldalnak Trianon előtt is szűkös társadalmi bázisa volt, a proletár diktatúra – paradox módon – a saját tömegbázisát számolta fel a 20. század évtizedei során.
A rendszerváltoztatás után pedig a globális nagytőke megkezdte a baloldali és zöld pártok gyarmatosítását, ami napjainkra be is ért.
A nemzeti baloldal jövője
A volt országgyűlési képviselő kiemelte, hogy amíg a volt szovjet övezetben kifejezetten nacionalisták voltak az utódpártok (például Jugoszláviában, Romániában és Szlovákiában), vagy hajlandóak voltak patrióta érdekeket képviselni (leginkább Lengyelországban), addig Magyarországon erre nem adódott példa. Noha a késő Kádár-korban, és az utódpárton belül is voltak mozgások annak érdekében, hogy patrióta irányt vegyen a megalakuló MSZP, ám politikailag nagyon hamar ellehetetlenítették azokat a személyeket (például Pozsgay Imrét, Szűrös Mátyást és Horváth Istvánt), akik képesek lettek volna nemzeti alternatívát állítani. Galló Béla egyetértett és hozzáfűzte: a népi baloldal képviselőit és az autentikus szociáldemokratákat is hamar kiszorították az MSZP első elnöke, Nyers Rezső pártvezetése alatt. Ez a későbbiekben megalapozta azt is, hogy Gyurcsány Ferenc tiszta lapot kapott, különösen miután megpuccsolta Medgyessy Pétert.
Ezt követően a beszélgetés fonala arra terelődött, hogy mutatkozik-e esélye egy olyan baloldali szellemi-kulturális-ideológiai mozgalom megalakulásának Magyarországon, amely nemzeti és szuverenista alapon gondolkodik? Galló Béla erre úgy felelt, hogy egyelőre a szellemi innovációnak nem mutatkoznak jelei az ellenzéki térfélen, annak ellenére, hogy a nyugati progresszivizmus agresszív, mindent uralni akaró világértelmezésének nincs társadalmi bázisa Magyarországon.
Schiffer András szerint csak akkor lehet politikai ébredés a magyar baloldalon, ha az nem a kritikátlan nyugati mintakövetésen, és a cégek által terjesztett identitáspolitikán alapul.
A volt országgyűlési képviselő vélekedése alapján az ellenzéki pártok közül egyedül a Mi Hazánk húz világos határvonalat a progresszív hálózatokhoz képest, és száll szembe a Nemzeti Együttműködés Rendszerével. A XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa szerint egy szuverenitás problémával néz szembe a baloldal, amely a bolsevista hagyományok internacionalizmusáról „átült a globalizmus szekerére”, és ezért nem tud mit kezdeni az önrendelkezés eszméjével. A 21. század globális kapitalista rendszerében a baloldali politikának szükségképpen nemzetinek és szuverenistának kell lennie, ám ennek nyomai a parlamenti politika színterén ma nem látszik – értettek egyet a beszélgetés végén a vendégek.
