Bűn engedni, hogy a minket követő generációk számára az ártatlanul elhurcolt és meggyilkolt férfiak és nők emlékét egy lecsukódó történelemkönyv fedele végleg elhomályosítsa.

A múltat nem tudjuk mindig magunk mögött hagyni, sokszor a sarkunkban lohol, és van, hogy meg is előz minket. Ilyenkor minden, ami ezelőtt történt, ismét érezteti hatását, ismét velünk él. Ilyen a kommunizmus (és szocialista államgépezet) jelszava alatt elkövetett bűnök összessége, és leginkább az áldozatok szenvedése.

A 20. század a nagy társadalmi kísérletek korszakaként ismert. Ilyen próbálkozás volt a kommunizmus ideológiájának megvalósítása, gyakorlattá tétele, erőszakkal való egyeduralma. Minket, magyarokat, mint a történelmünk során oly sokszor, a szuverenitásunkat, a szabadságunkat és az életünket veszélyeztető külső erők nyomása, a kommunizmus is sújtott. Persze a legtöbb generáció számára ezt nem kell túlmagyarázni. Élnek még az áldozatok, vagy éppen az áldozatok közvetlen leszármazottai között is akadnak sokan, akiknek nem csupán tudása, hanem élő tapasztalata van a kommunista terrorról. Tapasztalatuk és sokszor feldolgozhatatlan, szörnyű élményük.

Nagy Ervin teljes írása a Magyar Hírlap oldalán olvasható.