Ki tudja hangosabban megfenyegetni az Orbán-kormányt? Ki képes jobban megrémiszteni a jobboldali újságírókat? Ki hirdet nagyobb terrort? Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter vagy Fekete-Győr András?
Permanens nagyotmondási verseny egyik részfejezete élesedik ki szemünk láttára. Nem kellenek váteszi képességek ahhoz, hogy megjósoljuk: lesz ez még rosszabb is! De miért nem halljuk Jourová asszony szigorú szavait, látjuk fejrázását, mutatóujját, miközben az ellenzéki vezetők már nemcsak elszámoltatással, hanem alkotmányos kereteket átlépő, antidemokratikus, urambocsá’ jogállamiságot sértő leszámolással, politikai bosszúállással is riogatnak?
Kétségtelen, hogy kevésbé hátborzongató, amikor a habarékellenzék vezető politikusai fenyegetőznek, mint egykor a Lenin-fiúk, de azért érdemes komolyan venni őket, ha már az európai morálbajnokok nem foglalkoznak velük. Hisz egy demokráciában, egy jogállamban (!) nem lehet olyan elszámoltatással megfenyegetni a politikai ellenfeleinket, amely túlmutat az alkotmányos kereteken, amely egzisztenciális kérdéseket vet fel, amely földönfutóvá vagy börtönlakóvá tenné azokat, akik másképp gondolkodnak. Nem is értem, hogy az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament illetékes bizottsága miért nem foglalkozik azzal, hogy az ellenzék vezető politikusai elszámoltatás helyett ma már leszámolással fenyegetnek mindenkit, aki nem az ő oldalukon áll.
Amikor Gyurcsány földönfutóvá akarja tenni a nem liberális művészeket, amikor Fekete-Győr András ki akarja iktatni a jobboldali újságírókat, amikor Jakab Péter az alkotmányos kereteken túlmutató elszámoltatásról és az országból való száműzetésről vizionál, hol jelennek meg aggódó cikkek az európai balliberális sajtóban? Nem hallom a politikusok nyugtalan nyilatkozatait. De valahogy az úgynevezett emberjogi „civil” szervezetek, NGO-k (pontosabban társadalmi szervezeteknek álcázott ügyvédi irodák és politikai aktivista hálózatok) tiltakozása sem olvasható sehol. Vajon csak én nem hallom őket?
Hahó, LIBE-bizottság, hahó, Jourová és Sargentini asszony, hahó, Manfred Weber és a többiek! Hol maradnak az aggodalmas sóhajok, amikor az ellenzéki vezetők emberi mivoltukban fenyegetik a jobboldali polgárokat egy demokráciában?
A habarékellenzék virtuálisan ugyan utolérte a Fidesz–KDNP támogatottságát, néhány „független” közvélemény-kutató szerint meg is előzte, ám a pünkösdi virtuális királyság korántsem stabil alapokon nyugszik. Az egyes pártok – az előválasztások idején – ugyanolyan erővel fognak egymásnak feszülni, mint az Orbán-kormánynak. Most is vannak konfliktusok, akad néha adok-kapok, de egyelőre a nagyotmondási viadalban tapintható ki a könyöklő verseny.
Nagy Ervin teljes írása a Magyar Hírlap oldalán olvasható.
