Tőkéczki László Széchenyi-díjas történész, dunamelléki református főgondnok két éve hagyott itt minket.
Síremlékét – temetésének két éves évfordulóján – 2020. január 23-án avatta fel a Közép- és Kelet Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, valamint a Dunamelléki Református Egyházkerület nevében Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. A Fiumei úti sírkertben tartott megemlékezésen beszédet mondott Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, a „Tanár úr” egykori tanítványa, későbbi doktoráltja. A fekete obeliszken, melyet Juha Richárd Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész a Közép- és Kelet Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány megbízásából készített, a Jelenések könyvéből származó Jézus-idézet olvasható: „Légy hű mindhalálig, s neked adom az élet koronáját”.
Diákjai, hallgatói és olvasói szerint egy kimeríthetetlen szellemi kút volt. Elment, itt hagyott ugyan minket, de emléke, gondolatai, írásai – melyek sosem voltak korszerűek, nem illeszkedtek rövid életű trendekhez, ám nagyon is időszerűek ma – megmaradtak; és még vélhetően sokáig iránytűként fogja használni új és újabb generáció. Mert Tőkéczki sosem hajtott fejet a divatos történészi irányzatok előtt, nem volt hajlandó karrier vágytól hajtva sem a szocializmusban, sem pedig a rendszerváltoztatás után egyetlen „kötelező” vagy „elvárt”, marxista vagy liberális akadémiai irányvonalnak megfelelni. Mert bátor volt és végtelen igazságérzet hajtotta történészi munkáját. Aki abban az isteni ajándékban részesült, hogy személyesen is hallgathatta gondolatait, az egy megalkuvást nem ismerő, az igazságot a végsőkig kutató, mindig megnyilatkozó, de nem kinyilatkoztató szerény embert ismerhetett meg. Aki olvasta írásait, az ma is kíváncsian lapozza fel könyveit, keresi megszólalásait, örömmel (és némi búval a hiánya miatt) nézi meg újra és újra a televíziós nyilatkozatait, hallgatja történeteit. Mert világosan, érthetően, aprólékos részletességgel tudott mesélni a történelemről és a hazájáról. Lenyűgöző tudása, műveltsége ellenére szerény emberként ismerhettük – olyannak, aki nagy türelemmel fordult a fiatalok felé.
Nagy Ervin teljes írás a PestiSrácok.hu oldalon olvasható.
