Mintha háború előtt állnánk – már reggel „fosztogatják” az élelmiszerboltokat a fogyasztóvá aljasult lelkek. Mint felbolydult hangyaboly, úgy néznek ki a bevásárlóközpontok.

Hiába, hosszú hétvége lesz. Nehogy hiányt szenvedjünk valamilyen matériában, valamelyik tárgyban. A pünkösdi hétvége is kezd hasonlítani a karácsonyi vásárlási lázhoz vagy a húsvétihoz, ha a fogyasztói szokásokat tekintjük. Az emberek félnek, hogy nem lesznek nyitva a boltok, rettegnek, hogy esetleg hiányt szenvednek emiatt. Így féktelen vásárlásba kezdenek.

A több kiló liszttől kezdve a plazmatévéig. Mert a fogyasztói társadalom ilyen ingereket generál. Félelem a lemaradástól, pánik a hiánytól, rémület a kimaradásból, szorongás a zárva tartástól…

Sokan wellnessezni utaznak. Mert hosszú hétvége van, és ezt ki kell használni. Őszintén szólva meg is értem őket. A napi rohanás, a mai világunk stresszel teli felgyorsult cselekvési kényszere nem ad időt nemhogy a lelki fejlődésre, de a testi pihenésre sem. Inkább kényeztetik sokan elfáradt testüket – hátha holnaptól jobb lesz.

Pedig a pünkösd nem erről szól. A pünkösdnek és a fogyasztásnak semmi köze egymáshoz. De itt is, mint minden ünnepünk alkalmával, a profán kiszorította a szentet, az anyag pedig a szellemet a világunkból. A pünkösd a húsvét utáni hetedik vasárnapon, illetve hétfőn megtartott keresztény ünnep, amelyen a Szentlélek kiáradását ünnepeljük.

A Szentlélek, a Spiritus Sanctus ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra. „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak” (Apostolok cselekedetei 2. fejezet).

Nagy Ervin teljes írása a Magyar Hírlap oldalán olvasható.